Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –
|
Utopljenik
Nema izgleda.
Nema ni trunke izgleda
da se iskopam iz
situacije ove.
Oko mog života okovano
je more,
okovano je pravo
bodljikavo more.
Ono me guši,
steže mi vrat,
krade mi snagu,
nudi mi rat...
Ne mogu da ga prihvatim,
jer nisam za to spreman,
voda oko mene,
ispod mene
i u meni,
postaje prava nepodnošljiva
neman.
U oku mome nađe se
zemlja.
Zadnje trunke snage
usmerih
prema njoj.
Iznad moje glave
jato sretnih roda.
Još jedan zaveslaj...
Još jedan... do obale
koja ne postoji,
čitav svet postao
je voda...
|
A vízbe-fúlt
Esélyem nincs.
Arra esélyem sincs,
hogy ebből a helyzetből
kikecmeregjek.
Életem körül vasra-vert a tenger,
vasra-vert a tüskével-tele tenger.
Fojt,
nyakat szorít,
erőt csen,
háborúra szólít…
Nem fogadhatom el,
erre nem vagyok kész,
víz van körülöttem,
alattam,
bennem,
valódi elviselhetetlen szellem.
Szemem földet észlel.
Utolsó erőtartalékommal
arra tartok.
Fejem felett vidám gólya-raj.
Még egy evezőcsapás…
Még egy… a nemlétező partig,
vízzé vált a világ…
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: Zoran Bognar: Srbijo, mogu li da budem tvoj sin, Balkanski
Književni Glasnik Beograd 2019. str. 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése