Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
|
Pezsgő
Malacka a pezsgőt szereti, így aztán Vadmalac is azt
issza, közben elmélkedik. Még mindig el tud csodálkozni azon, hogy szőlőből
készítik, és hogy pezseg. Mitől? A buborékokat belé ki dugta?
Két korty között a felhőket is figyeli, olyan a
látványuk, akár egy élő festmény. Az előbb még sárgás volt, most egyetlen
haránt elhelyezkedő szürke test. Oldalak "lecsiszolva", talán úgy
jobban halad; egy tengeralattjáró az égen. Egy zeppelin.
Ám éppen áll a zeppelin, miért?
Na jó, a pezsgő. Segít abban, hogy apróságok, a
mindennap tartozékai eltűnjenek, kiemel egyebeket. A felhőt, az asztalt,
Malackát.
Nem is veszi észre Vadmalac, szinte együtt úszik a
zeppelinnel az égen.
|
Šampanjac
Prasica
šampanjca voli pa i Vepar zbog toga to pije, usput razmišlja. Još uvek se čudi
da pripremaju od grožđa i penuši. Zbog ćega? Ko je stavio mehure unutra?
Između
dva gutljaja i oblake promatra, prizor kao da je živa slika. Malo pre još je
žućkast bio, sad pak ukoso postavljeno sivo telo. Strane su „izglačane”,
možda tako bolje se kreće; na nebu jedna podmornica. Jedan cepelin. Ali cepelin
baš stoji, zašto? No dobro, šampanjac. Pomaže u tome da sitnice, potrepštine
svakodnevnice nestanu, a nešto drugo ističe. Oblaka, stol, Prasicu.
Vepar
ni ne primećuje da na nebu sa cepelinom maltene zajedno plovi.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése