Zoran Bognar Vukovar 30.
januar 1965. –
|
Isčupala si me iz korena
Kažem:
iščupala si me
iz korena,
prokleta
godino...
i ostavila samo
strah,
nesanicu, suze i
bol...
I Nečastivi kad
hoće da obori drvo
(hladnokrvno)
ispuca munju u njega:
prvo (se pojavi)
svetlost,
brzo i snažno,
a zatim ga obara
bolno i
polako...
Pretpostavljam
da ti je scenario poznat,
o ti, Srebrni
demonu...
Ali ne zanosi se
previše:
čovek niti živi,
niti umire
uzalud...
Beograd, 2012.
|
Gyökereimből téptél ki
Mondom:
gyökereimből téptél ki,
átkozott év…
és csak az iszonyt, álmatlanságot,
könnyeket meg a kínt hagytad…
A Tisztességtelen is, ha fát akar
dönteni,
(hidegvérűen) villámot küld rá:
először a fény (jelenik meg),
gyorsan és erősen,
majd ledönti,
lassan, fájdalmasan.
Feltételezem ismered a
forgatókönyvet,
ó te, Ezüst szellem…
De túlságosan ne ujjongj:
az ember hiába se nem él,
se nem hal…
Belgrád, 2012.
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Zoran Bognar:
Insomanija, bele noći Draganić Beograd 2013.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése