Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –
Pislákolás
„Bizonyos módon
csak a búcsú módozatait váltogatod.”
D.
Mit is csinálhattam 2016. január 28-án, azon a napon,
amikor kedvenc
szlovén költőm autóbalesetben meghalt? Ötvenöt évesen,
úgy tűnik, az
öt év korkülönbség már mindig megmarad köztünk. Mindig
felnéztem rá,
generációnyi idő, költői példakép, így nem csoda,
mennyire felzaklatott,
amikor egy vajdasági írótáborban azt mondták szervező
barátaim, hogy
mindjárt itt lesz Ales Debeljak. Köpni-nyelni sem tudtam
az izgalomtól,
de nem ért oda, akkor is az autójával volt valami gond,
ahogy évekkel
később újra. Mennyire szerettem azt a napfényesen puha
depressziót
a verseiben, a folyton kialvóban lévő villanykörte mindig
váratlan
felvillanásait, szavai pislákolását, ahogy bevilágítja poros
könyves-
polcainkon az ajándék verseskötetek örökre felvágatlan
lapjait.
Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó
Budapest 2019.
Tinjanje
„Na neki način samo načine oproštaja menjaš.”
D.
Šta li sam 28. januara 2016. mogao raditi,
tog dana, kad mi je omiljen
slovački pesnik u saobraćajnoj nesreći
umro? Sa pedeset pet godina,
čini se, između nas pet godina starosne razlike
zauvek će ostati. Uvek
sam mu se divio, uzor među pesnicima mi je
bio, te nije čudno koliko
sam se uzrujao kad su mi u jednoj vojvođanskoj
koloniji pisaca prijatelji
organizatori rekli, Ales Debeljak uskoro će
stići. Zbog uzbuđenja nisam
ni gutati-pljunuti mogao, ali nije stigao.
I tad je probleme sa kolima
imao kao godinama kasnije. U njegovim pesmama
stvarno sam voleo
onu suncem ozarenu mekanu depresiju,
neočekivano sevanje već skoro
ugasle sijalice, tinjanje njegovih izraza kako
na prašnjavim policama
za knjige tomove nikad otvorene poklonjene pesmarice
osvetljava.
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése