Katarina Sarić Budva 10. mart 1976. –
Lutka od krpe
Dan u kojem Crnjanski preko Nađe ulazi u moj život
kao dijete naopako rođeno
forcepsom
odrezao je moje posljednje napore da se uklopim u propisom
utvrđene standard
(Nađa je ruska plemkinja na imaginarnom tronu)
Ona živi od šivenja krpenih lutki
u Londonu
u vrijeme koje bezglavo žuri
hukti
Ona
milina
divljina jedna koja prodire u civilizaciju
neobuzdanost koja ne poznaje matricu
krpi njene zagađene genocidne otvore
gordo ćuti i trpi
Dan u kojem se rađam kroz Nađu
dan je u kojem puštam štakore
niz kanalizaciju
spaljujem papirnate brodiće
pljujem na Evropu
– a zapravo je dan mog biološkog rođenja obilježen pucnjavom i sadnjom jednog
vitog bora
rukom mog pijanog oca
osvetnika tom životu skotu
(Govorili su mi mnogo kasnije da se nijednoj Crnogorki nije
kao meni obradovalo)
I da sam dobila kraljevsko ime
da ne mine
sjećanje na dozu odgovornosti
Uvijek mora neko da prkosi
ali bilo je to mnogo prije mogućnosti izbora
progona i prorokovanja
Nikad u svom selu nemoj da
budeš ovca
paljenica žrtva
Dan u kojem farbam kosu i sašivam proreze na dupljama
dan je u kojem lutka krpena
postajem
pravim se mrtva
Neko nas iznad uvijek
posmatra
dajem
djevojčicama da je oblače
dobacujem je dječacima da se poigraju
Neki nas događaji zarežu za čitav život
Dan u kojem počinjem da vezem plaštenicu za ćivot
dan je đavolom dan
za vještice na metli
došljake koji su posjekli
bor sa ćoška naše ulice
(smetao je prilazu novoiznikle petospratnice)
Nikad više nisam pokazala svoje pravo lice
Nikad više nisam pustila prirodnu boju kose
niti korak kroz onaj posječen ćošak
pojela sam sav mrak
kad zaustila sam riječ o poštenju
Neki nas događaji pokose
u jednom trenu
a za život cijeli
Izvor: https://strane.ba/katarina-saric-globus-hystericus-izbor/
Rongybaba
Az a nap
mikor Nágyán keresztül Crnjaski1 életembe lépett
mint afféle
fogóval visszára
született
gyermekbe
az
utolsó nekirugaszkodásomat is elvágta hogy az előírt szabályokhoz
alkalmazkodjak
(Nágya képzeletbeli
trónon ülő orosz nemes nő)
Rongybabák
készítésével keresi kenyerét
Londonban
amikor
minden rohan
lobog
Ő
a gyengéd
a
civilizációba törő őserő
matricákat
nem ismerő féktelenség
fertőzött
népirtás hasítékait foltozva
büszkén
hallgat és tűr
Az a nap
amikor Nágyán keresztül megszületek
az az a
nap amikor a patkányokat
a
csatornahálózatba engedem
a
papírhajókat elégetem
Európára
meg köpök
– az a
nap tulajdonképpen a lövésekkel és részeg apám a kegyetlen életen bosszút álló
keze
által karcsú fenyő ültetésével megjelölt nap
biológiai
születésem napja
(Sokkal
később állították annyira mint nekem egyetlen montenegrói nőnek sem örült)
És királyi
nevet kaptam
hogy
holmi
felelősséghányad
emléke ne múljon
Dacolni valakinek mindig kell
de ez jóval
a kiűzetés és jövendölés közötti választás
lehetősége
előtt volt
Faludban sosem légy bárány
elégetett áldozat
Aznap mikor
hajamat festem és az üregek hasítékait varrom
aznap
amikor rongybaba
leszek
magamat halottnak
tetetem
Felettünk valaki mindig figyel
bennünket
kislányoknak
adom
hogy felvegyék
fiúknak
dobom hogy játsszanak vele
Bizonyos
események egész életünkben rögzülnek
Az a nap
amikor az ereklyetartóra elkezdem a palástot kötni
az az
ördög napja a seprűnyélen
repülő
boszorkányok napja
a
jövevényeké akik utcánk
sarkáról
kivágták a fenyőt
(az új
ötemeletes bérház bejáratát zavarta)
Igazi
arcomat soha többé nem mutattam meg
Természetes
hajszínemet soha többé nem hagytam meg
de arra
a kivágott sarokra sem léptem
minden
homályt lenyeltem
mikor a
becsületről számat szólásra nyitottam de meg nem szólaltam
Bizonyos
események letaglóznak
egy
pillanat alatt
egész
életünkre
1Crnjaski – Miloš Crnjaski (1893
– 1977) ismert szerb költő.
Fordította:
Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése