Katarina Sarić Budva 10. mart 1976. –
Mazga
Možda jednom
kad budeš strugala zakorjela stopala od potucanja
i kad ti koža bude od spečenice zemlje tvrđa
Možda ćeš priznati da si me
voljela
mazgo jedna divlja
s mesinga rđa
prije bi otpala
Jednom
kad budeš ispirala rožnjače na bistrom izvoru
Možda se prisjetiš kako sam te srkao
kao supu u tanjiru
natopljenu sredinom hljeba
lizao ti suzu svaku pio
meku kao svilu
Uvijao te u zavežljaj
prstima mapu po leđima
crtao ti puta do kućice na ostrvu blaga
Ti Arijadna i moja ruka blaga
i malo baštice za okopa
crvena konca za srećan kraj
do granice
s ostatkom svijeta ukopa
ma i velika potopa
samo da smo skupa
Moja mazgo tvrdoglava
stranputice
sam prao ti iz krvi
ko posljednji a ko prvi
ispirao grumenje iz žive vode
na sam pomen slobode
i tvoga ritanja u trbuh padao pa ustajao
nadao
se
za stol, sol i kruh
za doček
ne osvitao
Kako sam te u krilu njihao
kopčao i hranio
Svako si mi korito prevrnula
u potrazi za dnom
i dokazom
čije je starije i čije prvo
ab ovo
Možda će ti se
kad zazvečiš kao tikva šuplja
učiniti da opet čuješ moje riječi
kom pametnija a kome gluplja
retorička pitanja i drobljenja
bila su ti važnija
mazgo moja nedokazana
– Čuješ li ih?
Kako ih opet krckaš drobilicom da
čorbu zapržiš
dodaš i ono crno ispod nokata
i pepela
i još po koju dlaku iz jajeta
-Jesi li makar sad srećna?
Možda jednom
kad te izdaju hirovi
izbace na obalu virovi
budeš zastala
mazgo moja besamarna
kopita povila i rane zavidala
pa se prisjetila
kako si me jednom voljela
priznala
Ako ti je prsta obraza
preostalo
Moja mazgo
Izvor: https://strane.ba/katarina-saric-globus-hystericus-izbor/
Ebadta1
Egyszer
talán
ha majd a
vándorlástól kérges talpadat vakarod
és bőröd
a cserepes földtől kérges lesz
Talán
bevallod szerettél
te
fékezhetetlen
a
sárgarézről a rozsda
hamarabb
esik le
Egyszer
ha majd
a friss forrásban szemedet mosod
Talán
eszedbe jut ahogy áztatott
kenyéren
keresztül mint
tányérból
a levest szürcsöltelek
selyempuha
könnyedet meg
cseppenként
ittam
Bekötöztelek
ujjammal
hátadra az ékesség szigetén
lévő
házig vezető utat rajzoltam
Te
Ariadné és gyengéd karom
meg a háztáji
vörös
szálak a szerencsés véghez
a
határig
le a
maradék világgal
a hatalmas
árvizekkel
csak
együtt legyünk
Keményfejű
ebadtám
véredből
útitársnőket
mostam ki
ki az
utolsó ki az első
az élő vízből
rögöket mostam ki
a
szabadság említésekor
és
rugdalózásodkor hasra estem majd felkeltem
reméltem
lesz
asztal
só és kenyér
fogadás
virradat
Ahogy
ölemben ringattalak
öltöztettelek
és etettelek
Keresve a
mélységet
a
bizonyítékot
minden
medret felborítottál
kié az
elsőbbség kié az igazság
ab ovo
Talán
ha
egyszer üres tökként kondulsz
úgy
tűnik újra hangomat hallod
a kinek
okos kinek balgatag
szónoki
kérdések és válaszok
számodra
fontosabbak voltak
hajthatatlan
ebadtám
– Hallod
őket?
Ahogy ismét zúzóval
ropogtatod hogy rántást készíts
azt a
körmöd alatti feketét is hozzáadod
a hamut
is
meg a
tojásból néhány szőrszálat is
– Most
legalább boldog vagy?
Talán
egyszer
ha
szeszélyes mivoltod cserben hagy
és partra
dobnak a hullámok
megállsz
majd
kicsapongó
ebadtám
patákat
behúzva sebeket gyógyítva
eszedbe
jut
hogy egyszer
szerettél
bevallod
Ha becsület
maradt még
benned
Ebadtám
1A cím pontos fordítása: öszvér
Fordította:
Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése