Suzana Rudić Edenska balada – Édeni ballada

 

Suzana Rudić Ruma 16. oktobar 1996. –

Edenska balada
 
Trg grada  miriše na pečeno kestenje, na srozane  amplitude dodira,
Na milimetre otuđenosti kao lastiš razvučene u nervu.
Želudac mora svariti miligrame ljubavi protekle  iz večernje žiže. 
Zaustaviti mikrofoniju dva utrnula tela. 
 
Sine Edenski, ti i ja delimo pune tanjire i prazan grudni koš,
Sine Edenski,  ispod rebra umetnula sam raskol, 
Rašila kopna ispod krtine, spremila juriš neba na  buktinje
Za uzvrat spotičeš me iznutriacima tišine, golicaš genezu ljubavi.
Zemljicu oko mog rebra zgrćeš, a znaš da ne bi smeo  ruke podići od trna mog.
Mahati zastavama predaje, pokrov tkati utočištu svih rastkopnika.
Zar strnjište da neguješ, umesto umilnih svitanja?
Кrvnik da budeš i oganj na usnama da gasiš?
Pitaš me od koje bolesti bolujem?
Od one koja podiže iz mrtvih.
Aminujem!
 
Izvor: autor
 
 
Édeni ballada
 
A város főterén a sült gesztenye, az érintés megalázott amplitúdójának,
Az idegben gumiszalagként kinyújtott eltávolodás millimétereinek illata terjed.
A gyomornak meg kell emésztenie az este gócpontjában keletkezett szerelem-morzsákat.
Állítsuk meg a két zsibbadt test közötti rezgésátvitelt.
 
Éden fia, te meg én teli tányéron és üres mellkason osztozunk.
Éden fia, bordák alá helyezett végzet vagyok,
Felszakítottam az élő hús alatti felszínt, előkészítettem az ég lángok elleni rohamát,
Viszonzásul a belső szervek csendjével gáncsolsz, a szerelem eredetét bolygatod.
Bordám körül rögöket halmozol, pedig tudod, karod tüskéim miatt nem emelheted.
A megadás zászlaját lobogtatni, minden hajléktalannak fedélt adni.
Hát éltető virradat helyett tarlót gondozol?
Hóhér akarsz lenni, ajkakon lángot oltó?
Kérded, milyen kórban szenvedek?
Halottakat ébresztőben.
Elfogadom!
 
Fordította: Fehér Illés