Keresés ebben a blogban

2022. március 4., péntek

Zoran Bognar Izgubljeno je samo ono čega si se odrekao – Csupán az illan el, amiről lemondasz

 

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. – 

Izgubljeno je samo ono
čega si se odrekao
 
Kažu:
ono što je oteto to je i prokleto
(i kad-tad mora se vratiti)...
A ono čega se sami odreknemo
to je izgubljeno zauvek…
 
Kada smelost postane nonsens
onda gubiš tlo pod nogama,
gubiš razum i sve do čega
i do koga ti je stalo...
 
Lakoverni bi rekli da je to sudbina,
ali u toj smišljenoj opseni
sudbina je samo (ne)s(p)retan naziv
da bi se opravdalo ono
što više nikada nećemo videti...
 
Veština življenja je pobediti sudbinu,
izbeći prokletstvo u kojem je
posledica starija od uzroka;
ne biti voda u steni koja će
u beloj noći da se smrzne
i preobrazi je u krhotine...
 
Ko god da se uljuljkao u taj san
moraće naprasno da se probudi.
U protivnom, u njegov krvotok će se
useliti otrov od kojeg ne strada samo telo,
nego i čisto srce i bistar um...
 
Ovaj svet je samo privid.
Prihvati to... Nemoj da misliš
da večno je...
ni voda koju piješ,
ni vazduh koji dišeš,
ni vatra koja te greje,
ni zemlja po kojoj hodaš...
Prihvati to... ni peti element
nije (više) duši dovoljan...
 
Stoga, ako jednom zaćutim,
okrenem se i odem,
to ne znači da si ti pobedila...
to (samo) znači da više nisi
vredna moga vremena...
 
Bela Crkva, 2013.
 

Csupán az illan el,
amiről lemondasz
 
Állítják:
az elrabolt átkozott is
(előbb-utóbb vissza kell adni)…
De amiről önmagunk mondunk le,
az örökre elillan…
 
Amikor a bátorság ostobaság,
lábad alatt talajt veszítesz,
veszítesz értelmet, mindent és
mindenkit, amihez, akihez ragaszkodsz…
 
A hiszékenyek a sorsra hivatkoznának,
de ebben a megfontolt káprázatban
a sors csak egy körmönfont kifejezés,
hogy mentsük azt,
amit soha többé nem látunk…
 
A sorsot legyőzni, életművészet,
elkerülni az átkot, melyben
a következmény okot előz;
ne légy víz a sziklában, mely
 megfagy a fehér éjben
és  törmelékké változtatja…
 
Bárki is ebben az álomban ringatja magát,
bizonyosan fel kell ébrednie.
Ellenkező esetben vérkeringésébe
méreg kerül, mely nem csak testet,
szívet és elmét is pusztít…
 
Ez a világ csak látomás.
Fogadd el… Ne gondold, hogy
bármi is örökös…
a víz sem, amit iszol,
a levegő sem, amit belélegzel,
a tűz sem, mely melegít,
a föld sem, melyen jársz…
Fogadd el… a léleknek (immár)
az ötödik elem sem elég…
 
Ezért, ha egyszer elhallgatok,
megfordulok és távozok,
nem azt jelenti, győztél…
(csak) azt jelenti, hogy időt pazaroljak rád,
arra többé nem vagy méltó…
 
Fehértemplom, 2013.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Insomnija, bele noći Nova Poetika Beograd 2018.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése