Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –
Papaver somniferum D. J. Danilovu Ovaj svet je samo privid. Mozaik sačinjen od bizarnih krhotina samoljublja, licemerja i pohlepe. A mi, poput dece opijuma, neoprezno samouvereni kročimo tim lažnim Putem Svile... Slatke reči u magnovenju eskapade oduvek su imale gorak okus. Ponašamo se kao da ništa nismo naučili od naših predaka i kao da smo sve udaljeniji od izvora svetlosti. Bože, zar smo se tako brzo zaboravili?!! Očevi opijuma nikad nisu verovali ni ambisu, ni horizontu... U Zlatnom Hramu makovi veruju samo suncu!
|
Papaver somniferum D. J. Danilovnak Csak látomás ez a
világ. Az önimádat, a képmutatás és a
kapzsiság torz törmelékéből
összeállt mozaik. Mi meg, mint
ópium-utódok, ezen a hamis Selyem Úton nyeglén,
hanyagul megyünk… A ködös
virtuskodásban a mézédes szavak íze ősidők óta
keserű. Úgy viselkedünk,
mintha elődeinktől semmit sem
tanultunk volna, mintha a fény forrásától
egyre messzebb lennénk. Istenem, ilyen
gyorsan feledtünk?!! Az ópium-apák szakadéknak, láthatárnak sosem
hittek… Az Arany Szentélyben a mák
csak a napnak hisz! Fordította: Fehér
Illés
|
Izvor
:
Zoran Bognar: Srbijo, mogu li da budem tvoj sin Balkanski Književni Glasnik
Beograd 2019. str. 63.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése