Jász Attila Szőny,
1966. március 26. –
Enyhe fuvallat
A világ bármelyik részén ülhetnék így a teraszon éjjel,
bor, szőlő és gyertya mellett, a horizonton tenger,
előtte
a parti házak ablakai kivilágítva. Alattam egy olajfaliget,
felettem reflektorként a telihold. Mellette néhány mozdu-
latlan felhőfoszlány, órák óta bámulom. Nem mozdulok
én sem, enyhe fuvallat jelzi az olajfák hegyén, még élek,
nem állt meg az idő teljesen. Néha azt hiszem, mindezt
csak képzelem. Pedig annyi ok lenne szomorúnak lenni.
(Vodnjan, Horvátország)
Forrás: Jász
Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019.
Lahor
Ovako noću na terasi u svetu bilo
gde bi mogao sedeti,
pored vina, loze
i sveća, na horizontu je more, ispred
osvetljeni prozori priobalnih kuća. Ispod
mene maslinjak
je, iznad
kao reflektor pun mesec. I po koji nepomičan
obris oblaka, satima posmatram. Ni ja se ne mičem,
na vrhu maslina tek lahor označava,
još sam živ,
vreme nije potpuno
stalo. Koji put mislim da sve
to
samo zamišljam. A toliko razloga ima da
budeš tužan.
(Vodnjan, Hrvatska)
Prevod: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése