Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –
Crni kosač Hej ti, Crni kosaču, ti jedini besmrtniče kršten mudrošću i Luciferovom krvlju u beloj noći; ti što imaš ključeve od svih grobova i pomićeš teške kamene ploče što razdvajaju humke zemlje; ti što nas kroz milenijumske vetrove učiš da nema smisla ni u životu, ni u smrti, jer živeti znači graditi jedrenjak i škrinju istovremeno; ti što nam svakodnevno iz dubine praznine i veličine (nepre)bola svedočiš da nijedan život nije večan, da nijedna smrt nije večna, i da postoji samo umiranje i ponovno rađanje... odmori se i ti malo, napravi pauzu... bar jedan ubogi dan... Beograd, 2018.
|
Fekete kaszás Te Fekete
kaszás, te egyedüli halhatatlan,
aki a fehér éjben bölcsességgel
és Lucifer vérével keresztelt; te, aki
minden sír kulcsával rendelkezel és a halmokat,
földeket elválasztó súlyos
kőlapokat mozgatod; te, aki az
évezredes szeleken keresztül arra tanítasz
bennünket, értelmetlen úgy
az élet, mint a halál, hisz míg
élünk, vitorlást és koporsót egyszerre
építünk; te, aki
naponta az űr
mélyéből és a kín nagyszerűségéből tanúsítod, egyetlen élet
sem örökös, egyetlen
halál sem örökös, csak elmúlás
és újjászületés van… pihenj te is
egy kicsit, állj meg… legalább
egyetlenegy napra… Belgrád, 2018. Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
https://www.zoranbognar.com/pesme
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése