Acsai Roland Cegléd,
1975. június 16. –
|
Két üveggyöngy
Johanna ma sírt először,
mármint igazi könnyekkel,
öt hónaposan.
Eddig csak
a hangja sírt,
a szeme száraz maradt.
(Jellemző, hogy arra
a napra nem emlékszünk,
amikor először felnevetett.)
Odakint olvadni kezdett a hó,
sírtak az ereszek,
és talán utánozni akarta őket.
Megindultak a könnycsatornák,
és kiáradtak
a kék szemek apró tavai.
Persze nem nagyon,
mindössze két kis átlátszó
üveggyöngy gurult ki belőlük,
de olyan váratlanul,
mintha könnyezni
kezdett volna
egy Mária-szobor.
|
Dva staklena bisera
Johana danas je prvi put
plakala,
da bude jasno, stvarnim suzama,
u petom mesecu života.
Do sada
samo joj glas plakao,
oči su suve ostale.
(Svojstveno je da
na dan kada se prvi put nasmejala
ne sećamo.)
Vani je sneg počeo topiti
se,
oluci su plakali
te možda je njih htela oponašati.
Kanali suza su se otvorile
i sitna jezera
plavih očiju izlile.
Naravno ne previše,
iz njih se svega
dva prozirna
staklena bisera iskotrljala,
ali toliko iznenada
kao da je jedan
kip Marije
počeo plakati.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
Acsai Roland versei - Bárkaonline (barkaonline.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése