Anđelko Zablaćanski Glušci
kod Bogatića 4. decembar 1959. –
Тешка песма Стојиш ли на прагу родне куће Црквеним дверима одшкринутим Или на рубу раке неископане
Стојиш ли замишљен Насмејан Или распеван тишином
И да ли у ћутању умеш Да чујеш удар клатна На звону слутње душе уморне
Умеш ли да разданиш Несвануло јутро У заблуделим очима даљине
Да једним покретом шаке Све сутоне Из сећања избришеш
Умеш ли да се вратиш Мада нигде ниси ни одлазио Са капије сна на свом рамену
|
Súlyos sorok A templomajtóval félig
nyitott Szülőházad küszöbén állsz Vagy a ki nem ásott gödör
szélén Elgondolkodottan mosolyogva Vagy Csenddel körülvéve állsz És a csendben képes vagy-e A fáradt lélek sejtés-harangja Kongását meghallani Képes vagy-e A távolság kóbor szemében Szunnyadó reggelt
felébreszteni Egyetlen mozdulattal Minden alkonyatot Emlékezetedből kitörölni Képes vagy-e a válladon lévő Álmok kapujából akkor is Ha sehová sem mentél
visszatérni Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
https://www.azpoezija.rs/2011/05/raskrsca-nesanice-teska-pesma.html?fbclid=IwAR27NdArbdpDkUwtmJK0uZYsVnOvAj0ZVmuj0jDzCnEofnyg5UUvglyO-q4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése