Željka Avrić Banja Luka
15. novembar 1964. –
|
Жеља
стижу
нам празници
време жеља доба самоће
под
великом небеском шатром
на
свету
изгубљених људи
у
кући која није дом
шта
нам још треба
осим
нежности
тегобним
уморним
неприметним
тишини сличним
ветру
истоветним
шта
нам још треба
осим
ћутања
реч
је оштра и крхка
празна
као одјек
чувај
се њене сенке
пловидбом усидрени
са
циљем у лутању
заносни
скрушени
у
шапутању и
шкргутању
шта
нам још треба
осим
сунца
звезде
су хладне далеке
а
месец равнодушно нем
кораци
као ноћ пред смакнуће
нежности
треба
да
свему смисао дамо
зрно
капљицу мрву
мало
нежности само
да
би нам поглед био Сунце
певало
срце
ћутањем
се разумели
|
Kívánság
érkeznek az ünnepek
a kívánságok ideje a magány kora
a mennyei sátor alatt
az elveszett emberek világában
a házban mely nem otthon
a gyengédségen kívül
mi más kell nekünk
az elcsigázottaknak fáradtaknak
észrevétleneknek
csendhez hasonlóaknak
széllel egyenrangúaknak
a hallgatáson kívül
mi más kell
éles és törékeny a szó
üres akár a visszhang
árnyékától óvakodj
a hajóutakra horgonyozott
bolyongásra utaltaknak
a suttogásba és fogcsikorgatásba
lelkesedetteknek megtörteknek
a napon kívül
mi más kell
a csillagok hidegek távol vannak
a hold egykedvűen néma
a léptek mint a kivégzés előtti éj
gyengédség kell
hogy egy szem csepp morzsa
gyengédséggel
mindennek értelmet adjunk
hogy tekintetünkben a Nap legyen
szívünk daloljon
egymást szó nélkül megértsük
Fordította: Fehér Illés
|
Izvor: autor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése