Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –
Másik táj A táj nem tárgy, hanem a lelke valaminek, sokszínű, mint a vágy, mi folyton hazalibeg, mert egy sötét szoba mélyén történik amúgy az összes ostoba álom, miközben nénik ülnek a konyhában kint s kezük ölükbe ejtik; a fák, az édes dombok suhanva járnak-kelnek, s míg hallgatom a sodronyt, elképzelem a reggelt, vénséges szájak átka átröpít egy másik tájba.
|
Drugi predeo Predeo nije predmet, duša je nečega, višebojna, kao čežnja što se stalno doma vraća, jer inače svaki glupi san se na dnu neke tamne odaje odvija, dok bake vani u kuhinji sede i ruke im u krila padaju; slatki brežuljci, drveće brzo prolaze te dok žice slušam jutro zamišljam, kletve ostarelih usta u jedan drugi predeo me bacaju Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: Méhes Károly: A másik
táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése