Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
|
Ünneplés
A térre igyekeztek, Vadmalac meg
Malacka. Vitték a kicsit is magukkal, mert nem volt kire hagyni - a koma is
kísérte az övéit.
Nagy nap volt.
"Győtünk!" - kiabálták az
emberek.
Lőttek a levegőbe, Vadmalac is kibiztosította
a fegyverét.
- De ha mégsem úgy sikerül - kockáztatta
meg Malacka.
Ám Vadmalaccal nem lehetett aznap okosan
beszélni. Ezt hajtogatta:
- Ma ünnepelünk.
|
Praznik
je
Na trg su krenuli, Vepar i
Prasica. I svog mališana su sa sobom vukli, jer nisu mogli ga gde ostaviti – svoje
je takođe i jaran sa sobom poveo.
Velik dan je bio.
„Pobedili smo” – čulo se
sa svih strana.
I u vazduh pucali, svoje
oružje je i Vepar otkočio.
- A ako nešto slučajno omane
– protivila se Prasica.
Ali tog dana Vepar
nije bio u stanju da na zdrav razum oslanja. Samo ponavljao:
- Danas je praznik.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás. a szerző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése