Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –
|
A
kezdet a vég
A föld mikor fű-borostás lesz,
vékony és álmos, mint maga az álom.
Halk kürtök szólnak majd a föld alól,
pontosan betartva az kellő ütemet.
Elvész minden éjszaka a sötétben.
A nap megkínzott csecsemőként sír.
Forró pelenkát szorítanak arcukra,
akik szívükben sejtenek valamit.
|
Početak je kraj
Zapuštenom travom li je zemlja prekrivena
kao sam san je tanka i pospana.
Ispod zemlje će se strogo u odgovarajućem
ritmu tihi rogovi oglasiti.
Svaka noć se u tami gubi.
Sunce poput namučene bebe plače.
Koji u svojim srcima nešto naslućuju,
Na lice vruću pelenu pritisnu.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: Méhes
Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése