Keresés ebben a blogban

2026. február 27., péntek

Aca Vidić Гимнастика за мозак – Agytorna

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Гимнастика за мозак
 
Поезија је као цркотина!

Човек из сенке и опушци

Зазидан прошлошћу уморан
        Идилично спава

С друге стране:
      Живот као Двојник сна

Затворени капци су рај за очи ноћи
  Глувоћа за успаваност
      Укупна апстенција

Мозак је поезија кроз ветар дува
      Пустињском прашумом
             Тунел што задржава влагу кречњацима
                    И светлост у утроби тла

Нема смрти међу ратницима светлости
        Док својим сечивима показује пустош
                  Мачете за пут кроз прашуме и папрати

Знај да ко сам да знам!

Не уздржавај се од бола ако можеш
    Величанствено да га досегнеш
         Величанствено да крвариш
              По својим траговима


                                               Док их сенка по мрљама крви
                                                   Злоставља и напушта

            Поезија трагова је то Крварење
                   Злостављање
                          Напуштање
                               и Опраштање

                                          Вежба за мозак и утроба мозга
                                 И свилене   кости
                                            Што прескачу препреке
                                                       Њеним световима

Поезија је измрцварена лешина ветра
            Прах грома у олуји
                  Аскета
 
Izvor: https://acavidicpoezija.weebly.com/poetry.html
 
 
Agytorna
 
A költészet tetem!
 
Árnyékember és szivarvég
 
Múlttal körülzárt fáradt
      Nyugodtan pihen
 
Egyébként meg:
      Az élet az álom Hasonmása
 
A zárt szemhéj éjjel a szem mennyországa
  Álomba szenderült süketség
    Önmegtartóztatás
 
Az elme költészet szél fúj
      A sivatagi őserdőn keresztül
            A mészkőnek nedvességet magtartó alagút
                    Fénysugár a talaj gyomrában
 
A fényharcosok között ismeretlen a halál
        Míg pengéikkel a pusztulást mutatják
                  Utat vágnak az őserdőn a páfrányosan
 
Tudd hogy ki vagyok hogy tudjam!
 
Ha teheted a fájdalomnak ne vess gátat
  Magasztos ha egyáltalán eléred
    Magasztos ha nyomodban
       Csepeg a véred
 
 
                                      Míg az árnyék a vérfoltokat követve
                                            Bántalmaz és elhagy
 
            A költészet nyom azé a Vérzésé
                 a Bántalmazásé
                         az Elhagyásé
                                 és a Megbocsátásé
 
                                            Agytorna és az agy meg a selymes
                                      Csontok gyomra
                                              Melyek világával ugorját át
                                                         Az akadályokat
                                           
A költészet a szél csonkított teteme
          A viharban villámpor
                   Aszkéta
 
Fordította: Fehér Illés


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése