Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –
|
Ártatlanok
- Akarsz játszani? – kérdezi.
- Igen.
- Ha nem akarsz is fogsz!
Ez már a játék.
Nem mutatom, hogy élvezem.
- Ne bánts, Mamiii – súgja,
Ha netán elfelejteném a szöveget.
És odanyomja a fejem,
Ahova egyébként is tenném.
Egész árvasága abban a szorításban.
Elégedetten befordul.
Ha kitakarózom, betakar.
Anyalányom.
|
Nevini
– Želiš li da se igraš? – pita.
– Da.
– Ako i ne želiš, igraćeš!
To je već igra.
Ne pokazujem da uživam.
– Ne diraj me, Majko – šapuće.
Ako bi slučajno zaboravila tekst.
I gurne mi glavu tamo
Gde bi i inače stavila.
Čitava njegova sirotnost je u toj stisci.
Zadovoljno se okrene.
Ako se otkrijem, pokrije me.
Moja kćerkamajka.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: Gulisio Timea:
Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése