Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. –
Пећина
из детињства
Виђен сам на железничкој станици негде у Сибиру
На Родосу, у Семирамидиним вртовима Вавилона
Крадем најлепшу ружу, кријем се у шумама Амазона
Високо на Андима… Узалуд траже моју лиру
Испод Ајфелове куле у Паризу… Годишња доба
Погодују инциденту на Тресибаби у овом трену
Улазим у ону велику пећину из детињства Прену
Ме глас стараца из села Ко те горке плодове проба
Однеће га време на другу страну Мештани у агонији
Шапутаће Неки се чудак дојавио са света оног
Док ме њихов мудри врач на свечаној церемонији
Проглашава за голог небесника Скакућем једноног
Сричем нова слова Опраштам се или благодарим Мени
Је овде сасвим добро И коначно сви су рачуни намирени
Izvor:
Обрен Ристић:
Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024. стр: 15.
Gyerekkori barlang
Láttak a vasútállomáson,
valahol Szibériában,
Rodoszon, Szemiramisz
kertjében Babilonban
A legszebb rózsát lopom,
magasan az Andokban
Az amazoni erdőkben rejtőzöm…
Költészetem hiába
Keresik Párizsban az Eiffel torony
alatt… Az évszakok
Kedvezőek a Tresibabán1
az összetűzésre, ebben a pillanatban
Abba a gyerekoromi magas
barlangba húzódok Szólítanak
A falubéli öregek. Azt, aki kóstolta
e keserű hozamot
Az idő a másik oldalra tereli
Halálküzdelmükben a helyiek
Majd suttogják Holmi különc egy
másik világból jelentkezett
Míg bölcs varázslójuk
ünnepélyes keretek között engem
Meztelen égi lénynek nevez Egy
lábon szökellek
Új betűket tagolok Búcsúzom majd
köszönetet mondok Nekem
Itt megfelel És végre minden
számla rendezett.
1Tresibaba (ejtsd: Treszibaba) hegy délkelet Szerbiában
Fordította: Fehér Illés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése