Nevena
Milosavljević Novi Pazar 13. april 1990. –
|
Игра престола Опколили смо сопствене
мисли У два логора Два стецишта угаслих Очекивања. Седимо са две стране Исте арене А на попришту Без смењивања Слутње само Још се као Лавови Са гладијаторима боре. Отворимо наше усне Нека нам уђе кроз поре И меке учврсле боре Макар трачак Неразумевања. Макар привид Узајамног исмевања. Раскрсти прсте камене У чвор свезане За сваки случај. Не гаси пламене Из груди што букте Па врата закључај Од тешког храста Што за нама хукте. И као да смо сами На овом свету Начини потез први И на овом рулету Ми Играмо до задње Капи крви Игру престола, Без мрве кајања До задњег прага Неиздрживог бола И ко победи ̶ Нека слави пораз!
|
Trón-játék Saját gondolatainkat Két táborra osztottuk Az eltűnt elvárások Két csomópontjára. Ugyanazon színtér Két oldalán ülünk De a küzdőtéren Váltás nélkül A sejtések Oroszlánokként Gladiátorokkal Küzdenek. Nyissuk ajkunkat A pórusokon és a
megkeményedett Ráncokon legalább Szikrányi meg nem értés Hatoljon át. Egymás becsmérlésének Legalább látszata. Mindenesetre Ujjaidat Kulcsold össze. A lángokat mellkasodban Ne oltsd ki Zárd be A mögöttünk csapódó A nehéz tölgyajtót. Mintha ezen a világon Egyedül lennénk Tedd meg az első mozdulatot És ezen a ruletten Mi A trón-játékot Az utolsó vércsöppig Játsszuk Szemernyi megbánás nélkül Az elviselhetetlen fájdalom Utolsó küszöbéig És a nyertes – Ünnepelje a vereséget! Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
https://www.poezijasustine.rs/2017/11/nevena-milosavljevic-igra-prestola.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése