Bolovits Gábor György
Sármellék, 1967. június 2. –
|
A hetedik dűlő
a domb
felett az ég szétáll.
egy
ember áll a barázda mellett,
magában.
nem
néz fel. vágja a földet.
fogy a
nap.
a kapa
élén a rög
visszafordul.
a szél
végigmegy a dűlőn.
a
völgyben köd.
a
hetedikben
csend.
apja
is itt.
nagyapja
is.
csont
a mélyben.
a dűlőút
mentén
vadrózsa.
a ház üres.
a küszöbön csend.
egy kancsó víz az asztalon.
fölötte fény.
nézi,
aztán kimegy a kúthoz.
a lánc
csikorog.
felhúzza
a vödröt.
a víz
fekete.
nem
iszik.
áll
ott,
ahol a
domb elhajlik,
és
hallgatja a földet.
ott
marad.
nem
marad utána más,
csak
egy vágás
a
hetedik dűlőben.
|
Sedma trasa
iznad brežuljka se nebo razdvaja.
pored brazde čovek stoji,
usamljeno.
pogled ne diže. zemlju reže.
dan izmiče.
gruda zemlje se na oštrici motike
prevrne.
vetar prolazi duž trase.
u dolini je magla.
u sedmoj
tišina.
i otac mu je tu.
i deda.
kost u dubini.
pored trase
divlja ruža.
kuća je prazna.
na pragu tišina.
na stolu je bokal sa vodom.
iznad svetlost.
gleda
pa do bunara ide.
lanac škripi.
izvlači kantu.
voda je crna.
ne pije.
tamo stoji
gde se brežuljak krivi
i sluša zemlju.
tamo ostaje.
iza njega drugo nešto ne ostaje,
tek jedan rez
u sedmoj trasi.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: a szerző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése