Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –
|
Asszony
Szukaszagú,
kiégett szemű.
Aljassága
frissen ölt szarvas bőre,
Beterít,
meleg.
A plafonról
rámáscsizma lóg,
Akasztott
ember lába.
Egerek
cincognak,
Vagy hús
olvad a hűtőben.
Neve nincs,
mégis szólít.
Más-más
alakban jön
És gombokat
varr éjszakám himlőhelyeire.
|
Žena
Miriše na kučku, oči su joj izgoreli.
Njena podlost je koža upravo ubijene košute,
Pokriva, topla je.
Sa plafona čizmica visi,
Noga obešenog čoveka.
Miševi svile,
Ili se meso topi u frižideru.
Imena nema, ipak zove.
U različitim oblicima se pojavljuje
I dugmad prišiva na mesta ospice moje noći.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás:
Gulisio
Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése