|
Űrhajó
Hol van most
a tested,
részletekkel
tele a csomagtartó,
lapocka lebeg
súlytalanul,
a tüdőt nem
rajzolja felfújt
levegő.
Az űr, persze,
csillagok.
Egy út,
nagy terv,
felszínes gyorsulás
a hátsó kertből,
míg alszol.
A robbanás
leviszi a lucfenyőt,
muskátlikat.
Felriadsz valószínűleg.
Az arcodat raktuk ki
terméskőből a fűre,
néztelek a rakétából
vissza a nagy,
héliumos, hétvégi
távolodásban.
Az űrben, ott
vannak emlékek,
és műfű a kabinban.
Anyacsavarokkal
rakom az arcod ki,
a visszapillantóból
látom a földet,
a hátsó kertben
valószínűleg
lesz másik
fa.
Hol vannak most
a lábaid,
talán tövig nyomod
velük a tartalék űrhajót,
amit titokban
hagytam
a garázsban
neked.
A slusszkulcsot
megtalálod
az ajtó melletti
szekrényen.
Követni fogsz,
egyszer mondtad
a kertben,
amikor berúgtunk
néhány gin-toniktól.
Jössz utánam,
ha megyek.
Az arcodat
a hátsó ablakból
látom kinagyítva,
ahogy kétségkívül
ideközlekedsz.
|
Svemirska letelica
Gde ti je sad
telo,
prtljažnik je
sitnicama pun,
plećka lebdi
bestežinski,
naduvan vazduh
ne ocrtava
pluća.
Vasiona, naravno,
zvezde.
Jedan put,
veliki plan,
površno ubrzanje
is bašte u pozadini,
dok spavaš.
Eksplozija
odnese omoriku,
muškatle.
Verovatno trgnućeš se iz sna.
Tvoje lice smo od prirodnog kamena
složili na travu,
koncem nedelje
iz rakete sam te gledao
unazad u velikom,
helijem ispunjenom udaljavanju.
U vasioni, tamo
su uspomene,
u kabini je umetna trava.
Iz matica slažem
tvoje lice,
zemlju u retrovizoru
vidim,
u dvorištu pozadi
verovatno će biti
jedno drugo
drvo.
Gde su ti sad
noge,
možda s njima do daske
pritiskaš rezervnu svemirsku letelicu
koju sam ti
u garaži
krišom
ostavio.
Ključ za paljenje
naći ćeš
na ormaru
pored vrata.
Sledićeš me,
jednom si u vrtu
rekla,
kad smo se napili
od nekoliko džin-tonika.
Dolaziš za mnom,
ako idem.
Tvoje lice
preko zadnjeg prozora
vidim, uvećano,
bez ikakve dvojbe
ovamo se približavaš.
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése