Ilija Bakić Vršac, 23. 11.
1960. –
|
*** sipi čađ digitalnih brojeva po osmostranom licu soba jednakost kruga i sata ukinuta je pesak se cedi kroz pisak listovi kalendara u hodniku betonskog odjeka viđeni kroz riblje oko umazani su drobinom glasova linije oko njih podbule drhte aure jagodica prstiju blede ipak ostaju zubi u ležištu sneg hladi uglove kaveza čirevi masne boje rastu telo oklopljeno sirovom gumom ubada se u šupljinu kalupa iščekuje „nemam usta a moram da vrištim”
|
*** a nyolcoldalas szoba arcára a digitális számok füstpora
rakodik a kör és az óra azonossága lezárt a naptárlapok szívókáján
keresztül homok szivárog a hal-szemmel látott betonvisszhangú folyosó hangfoszlányokkal szennyezett körülöttük a vonalak püffedtek remegnek az ujjbegyek fényköre színét veszti mégis a fogak a foglalatban
maradnak a ketrec-sarkokat hó hűti nőnek a zsírszínű fekélyek a nyers gumival bevont a test a kaptafa üregébe szúr kivár „szám nincs de sikítanom kell” Fordította: Fehér Illés
|
Izvor:
Ilija Bakić: *** (sipi čađ…) - *** (a nyolcoldalas
szoba…)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése