Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –
|
Nem azért maradok egyedül
nem azért
maradok egyedül,
mert különleges vagyok,
hanem mert ott nem kell magyarázkodni.
minden rám ragad,
mint a füst.
egy szoba.
egy szék.
egy pohár.
nem szabadság.
csak levegő.
odakint túl sok a hang.
idebent elég.
nem büszkeség.
csak így maradok meg.
kimegyek néha.
működik.
nélkülem is.
|
Ne ostajem sam zato
Ne ostajem sam zato
što sam poseban,
nego zato što tamo ne treba da se pravdam.
sve se lepi za mene,
kao dim.
jedna soba.
jedna stolica.
jedna čaša.
nije sloboda.
samo vazduh.
vani previše ima glasova.
ovde unutra dovoljno.
nije ponos.
samo tako opstajem.
koji put izlazim.
funkcioniše.
i bez mene.
Prevod: Fehér Illés
|
Forrás: a szerző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése