Botár Attila Hiányzók – Oni koji fale

Botár Attila Székelyudvarhely, 1944. március –

Hiányzók A hagyományból mintha valamit ők értenének. A leszúrt husángot tizenkét kődarabbal kerítik, s az ekék vasát őszi földbe mártók a cipót késheggyel keresztelik, s ha megköpködött tenyerük kaszát fog kalász a perc, s rakják asztagait a történelemből végképp hiányzók. De számolok. A számon kívül szorultak sokadalmából sóhaj sincs jelen, verejtékük, mint sírjuk névtelen, nincs ünnepe, mert nyoma sincs nyomuknak. Anyák. Apák. Tüdőnek friss lehellet. Csak ápolták, amit ápolni kellett.

Oni koji fale Od predanja oni kao da nešto shvaćaju. Probodenu toljagu sa dvanajst kamena ograđuju, i oni koji plug u jesensku zemlju zarinu veknu vrhom noža krste i ako njihova popljuvana šaka kosu uhvati, tren je klas i oni koji iz istorije konačno fale, stogove prave. Ali računam. Iz mnoštva računa istisnutih uzdah se ne čuje, njihov znoj kao i grobovi su bezimeni, praznike nemaju jer i trag njihovog traga fali. Majke. Očevi. Svež uzdah plućima. Samo su negovali što se negovati trebalo. Prevod: Fehér Illés

Botár Attila Kitaláltam – Izmislio sam

Botár Attila Székelyudvarhely, 1944. március –

Kitaláltam Csak kitaláltam ezt az életet egy veszélyes, egy rossz órámban. De nincs, nem is volt, soha nem is lehet. Csak kitaláltam a bőrödet is örökös hajóutamnak hullámsír-fenyegetésnek, az éveket tengerbe vívő kőlépcsőknek, kitaláltam luxus-nyarak helyett kigyulladt futóműveket szabadságnak, csak kitaláltam a szerelmet is a hadak mellé vigasztalásnak. Halálod s halálom ellen a boglyas kölyök-fejet. De nincs, nem is volt, soha nem is lehet. Csak kitaláltam. El is felejtem. El is felejted.

Izmislio sam U jednom svom lošem, opasnom trenutku sam izmislio ovaj život. Ali je nema, niti je bila, nikad ni ne može biti. I tvoju kožu za večit put moje lađe za pretnju groba talasa sam izmislio, godine kamene stepenice koje u more vode, za slobodu umesto luksuznih letovanja istrošene pogone sam izmislio, i ljubav sam izmislio pored vojski kao utehu. Protiv tvoje i moje smrti rasčupanu glavu mališana. Ali je nema, niti je bila, nikad ni ne može biti. Samo sam izmislio. Ja ću zaboraviti. Ti ćeš zaboraviti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.veszpremkukac.hu/elefantyuk-dij-botar-attila-kolto-elefantidomarra-lett/

Botár Attila Alvó fák beszéde – Govor drveta u snu

Botár Attila Székelyudvarhely, 1944. március –

Alvó fák beszéde Álmukban beszéltek a fák. Tört mondatok gömbölyű holdsütésben. Valaha Newton almája voltam. Én meg bitófa. És én bölcső. Engem csak kijelöltek, s lettem papír a bakancskészítőknél. Suttogtak álmukban a fák. Azóta almák ereszkednek a Holdra. Bitófák nyögnek. Vinnyog a felfordult bölcső. És mennyi papír menetel a télben – Jó lenne elaludni. Álmomban newtoni alma ragyog.

Govor drveta u snu Drveta su u snu govorili. Lomljene rečenice u punoj mesečini. Nekad sam Njutnova jabuka bila. A ja vešala. A ja kolevka. Mene su samo označili, i postala sam papir kod proizvođača cokula. Drveta su u snu šaputali. Od onda na Mesec jabuke se spuštaju. Stenju vešala. Cvili prevrnuta kolevka. I tokom zime koliko papira je nestalo – Bilo bi dobro zaspati. U mom snu Njutnova jabuka sjaji. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/notes/bot%C3%A1r-attila/alv%C3%B3-f%C3%A1k-besz%C3%A9de/10154078874557984



Botár Attila Szökés után – Posle bekstva

Botár Attila Székelyudvarhely, 1944. március –

Szökés után Nem volt egyszerű menekülni a tömegsírból. Megszökni ottfeledve bakancsot, fél pár kesztyűt, sértetlen sorokat a spirálfüzetfüzetben, fekete szavakat, lassan pirosra változókat, fagyoskodó kis halottaimat sem értesítve, hogy elmegyünk, el, illanóban a hősi csaták, az eskü, agyő rögök, gyökerek, agyő fölöttünk nyargaló szél!, mert vár még egy alig-idegen élet, csontbánya múlttól élesztő jövőig gőzölgő maszkjait mutogatván. Nem egyszerű a tömegsírból menekülni, szabad ég alatt leöblíteni a ragacsos agyag, iszap, a pipacsszín törmelék tapaszát, múlt nyarak virágporaként a sárga földet, kimosakodni, lesikálni az arcról a rézrozsda, csupasz terrort, akár e szegényes igyekvést hamuvá, füstbe, antigonétlanul a ragadozó temetetlenségbe.

Posle bekstva Bekstvo iz masovne grobnice nije bilo jednostavno. Pobeći zaboravivši cokule, pola pari rukavice, u spiralnoj svesci netaknute redove, crne reči, polako u crveno promenjene, ne obaveštavajući ni svoje promrzle pokojnike, da odlazimo, herojski bojevi, zakletva iščezavaju, adio grude, koreni, adio iznad nas jureći vetre!, jer me još jedan jedva-stran život čeka, pokazivajući isparljive maske od rudnika kostiju prošlosti do oživljavajuće budućnosti. Nije jednostavno bežati iz masovne grobnice, pod vedrim nebom saprati lepljivu glinu, ilovaču, poput bulke crvene krhotine lepila, kao peluda minulih leta žutu zemlju, oprati se, skinuti sa lica bakrenastu rđu golog nasilja, kao i ovo jadno stremljenje u pepeo, dim, bez proviđenja u grabežljivu nesahranjivost pretvoriti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ujnautilus.info/szokes-utan