Leslie Woolf Elegy – Elégia – Elegija

Leslie Woolf Hedley

New Jersey March 23, 1921 – Santa Rosa July 29, 2013

Elegy

   What
more incredible        
than the dead who refuse to die
names of men standing up
while history whips & whirls around them

   what
is stronger than true memory
lives no bookshelves can contain
for these men stretch beyond bindings
or social law or titles

they advance past syntax of praise
they voyage further than word colors
or stumbling inadequacy of language

they know the grip of hands
the practical impracticalities                                   
that bridge gaps between dream & reality

they live forever as long as men live
their names rumble in undertones
their examples of perpetual revolt
sing like a human chorus between two stars

Elégia

    Ami
még kevésbé hihető
mint a meghalni-nem-akaró holtak
azoknak nevei kik szembeszegülnek
bár a történelem üt-vág s kavarog köröttük

   ami
szívósabb mint a valós emlékezet
életek melyek nem szoríthatók be polcokra
ezek az emberek kilógnak a sorok közül
törvények és címek közül

a dicshimnuszok mellett ellépkednek
továbbélnek a színes szavaknál
a sután dadogó nyelv mit sem tud kezdeni velük

ismerik a kezek szorítását
a gyakorlati gyakorlatlanságokat                            
mik áthidalják az álom és való közti űrt

örökké élnek míg ember él a földön
nevük csendesen morajlik
példájuk az örök lázadásról
emberi kardal szólama két csillag között

                             Fordította: N. Ullrich Katalin

Elegija

   To

što je manje verovatno

da mrtvac odbije umiranje

su imena buntovnika

iako istorija ih šiba i kovitla

   to

je trajnije od stvarne memorije

ti životi ne mogu biti slagani na policama

ti ljudi su izvan svih okvira

zakona i naslova

ne obraćaju pažnju na veličanja

nadžive okićene fraze ili

spoticanja neadekvatnosti jezika

poznaju stisak ruku

osnovne neosnovanosti

koje premoste jaz između sna i stvarnosti

živeće dokle god će ljuski rod živeti

njihova imena u prigušenim zvucima tutnje

njihov primer trajnog revolta

je glas ljudskog hora između dve zvezde

                             Prevod: Fehér Illés

Leslie Woolf Hedley A Jew Returns to Germany – Egy zsidó visszatér Németországba – Jevrejin se vraća u Nemačku

Leslie Woolf Hedley

New Jersey March 23, 1921 – Santa Rosa July 29, 2013

A Jew Returns to Germany

My feet touch these cobblestones
and I suddenly sense a cry from bodies
buried somewhere underneath.
But I must control my mind. I must move
as a ghost among six million forgotten ghosts.

I sniff the country like a man
hunting for his lost home,
and I suffocate ashamed to be alive.
Irony plants European guilt in me.

I feel like the last man
an a betrayed planet. I feel as though
the atmosphere is clogged with names
begging for their tombstones. I must control
my breathing for fear of inhaling
too many souls of murdered Jews.
My lungs are too fragile for such crimes.

I must behave as one newly resurrected.
But should I act the part of Christ?
Must a Jew become a Christian god again?

I will search German faces for some sign
or fleck of blood. I will look into their eyes
and watch for shadows of concentration camps.
There must be some memory that wrinkles the skin
or paints the pupil with a taint of shame.

But the avenues are clean, the parks tidy,
students study how to be German,
restaurants sell Coca-Cola, waiters eagerly serve
even wandering Jews who somehow survived,
and history has quickly washed the haunted air
until even existing phantoms are invisible there.

Egy zsidó visszatér Németországba

Lábam a macskakövekre hág
s hirtelen kiáltást hallok, testekét,
melyek itt porlanak a mélyben valahol.
De vigyáznom kell elmémre. Mint kisértet
járok hat millió elfeledett kisértet között.

Szimatolom a tájat, mint aki
elveszett otthonát kutatja,
s fojtogat a szégyen, hogy élek.
Európa vétke - ó irónia - bennem ég.

Mintha az utolsó ember volnék
egy elárult bolygón. Úgy érzem, a légkör
sírkőért kolduló nevek
kölöncétől nehéz. Vigyáznom kell,
mert egy mély lélegzettel túl sok
meggyilkolt lelkét lehelhetem be.
Ily vétekre törékeny a tüdőm.

Úgy kell tennem, mint egy most feltámadottnak.
De Krisztus szerepe vár rám?
Újra keresztény isten legyen egy zsidó?

Fürkészem majd német arcokban a vér
jelét, nyomát. Szemükbe nézek
és kémlelem a haláltáborok árnyát.
Valami emlék kell, hogy ráncot véssen a bőrre,
hogy szégyenpírral fesse a pupillát!

De az utak tiszták, gondozottak a parkok,
diákok tanulják, mi a német,
Coca-Colát kapsz a söntésben, és a pincér rohan
még a kóbor zsidó elé is, aki valahogy túlélte -
és a történelem gyorsan megtisztította a kísértetjárta levegőt,
hogy már a valódi fantomok is láthatatlanok itt.

                             Fordította: Tótfalusi István

Jevrejin se vraća u Nemačku

Moje noge ovu kaldrmu dodiruju

i iznenada osetih vrisak negde

dole, u dubinu pokopanih tela.

Ali moram nadgledati svoj um. Moram se pokrenuti

kao duh među šest miliona zaboravljenim sablastima.

Njuškam krajolik kao čovek

ko izgubljen dom lovi,

i sramota me guši jer sam živ.

Ironija, greh Evrope u meni gori.

Osećam se kao poslednji čovek

na prevarenoj planeti. Osećam kao da je

okolina ispunjena imenima koji

vape za nadgrobnim spomenicima. I moram paziti

da ne bi s jednim jedinim dubokim uzdisajem

previše ubijene duše Jevreja udisao.

Pluća su mi krhke za takve zločine.

Moram se ponašati kao jedan nedavno vaskrsnuli.

Zar deo uloge Hrista me čeka?

Mora li Židov opet hrišćanskom bogu se moliti?

Biskaću na licima Nemaca neki znak

ili mrlju krvi. U njihovim očima

tražiću senke koncentracionih logora.

Neka uspomena mora da se ureže u jednu boru kože

ili oboji zenicu sa osećajem sramote.

No avenije su čiste, parkovi uredni,

učenici uče šta znači biti Nemac,

restorani Koka-Kolu nude, konobari uljudno služe

i Jevreja, slučajnog namernika, nekako preživelog,

i povest je brzo očistio uklet vazduh,

tu su već i postojeći fantomi nevidljivi.

                             Prevod: Fehér Illés

Leslie Woolf Hedley Postscript: Hungary – Utóirat: Magyarország – Postskriptum: Mađarska

Leslie Woolf Hedley

New Jersey March 23, 1921 – Santa Rosa July 29, 2013

Postscript: Hungary

Without politics other than freedom
the teeth of politics chow us to bits.
Tanks celebrate our tombs
tumbling down this momentary house of cards
built on the liberty of rooftops.

Cliches of death dangle from our trees.
We become slowly dying men
hanging on to hands of a monster clock,
trying to postpone its striking hour.

Never having had this freedom
we sample it on burning boulevards,
while murder is shared with poisoned bread.
Cordite paprikas our food.

We blunder into comrades we have never known.

When surrounded by cannon the spirit creates
a louder thunder. We rise above ourselves,
but Europe stands by watching history
as though it were immune.

Tomorrow these avenues will be scrubbed,
schoolbooks replace our guns,
prisoners locked away into frozen forevers
of Siberia.

Now for us the winds wail and swim away
like newspapers sinking deep into the Danube. 

Utóirat: Magyarország

A szabadság politikája nélkül
a politika fogai szaggatnak széjjel.
Háztetők szabadságára épített
pillanatok kártyavárát ledöntő
tankok ünneplik sírjainkat.

A halál közhelyei függenek fáinkról.
Élő holttestekké válunk
kik a szörnyeteg-óra mutatóiba kapaszkodunk
hogy elodázzuk az ütés idejét.

Mert nem volt soha ilyen szabadságunk
égő körutakon veszünk mintát belőle
és mérgezett kenyér mellett gyilkosság
paprikázza szíves ételünket.

Sohasem látott bajtársakba ütközünk.

Az ágyúk gyűrűjébe fogott lélek
nagyobb mennydörgést hallat: Fölülmúljuk magunkat,
de Európa áll csak, bámulja a történelmet,
mintha sebezhetetlen volna.

Holnapra fölsúrolják az utcákat
iskoláskönyvek váltják föl fegyvereinket
a Szibéria megfagyott Mindörökkéi
őrzik a foglyokat.

Most szelek sikoltanak fülünkbe s elúsznak
mint a Dunába fulladó újságpapír. 

                             Fordította: Vitéz György

Postskriptum: Mađarska

Svaka politika osim slobode

je politika koja s kljovama trga.

Tenkovi slave naše grobove

koji na krovove građenu kulu od karata

trenutaka slobode rušili.

Otrcane fraze smrti vise na našem drveću.

Pretvaramo se u polako umiruća tela

koji se u kazaljke sata monstruma hvatamo

da bi odložili čas otkucaja.

Nikad nismo imali ovakvu slobodu,

od nje uzorke iz plamtećih bulevara uzimamo

jer pored ubistva otrovan hleb nam nude.

Paprikaš od baruta je naša hrana.

Susrećemo nikad znane jarane.

Duh kad je okružen kanonadom topova

glasniju grmljavinu stvara. Sebe smo nadmašili,

ali promatrajući povest Evropa samo stoji

misleći da je nepovrediv.

Avenije će sutra biti oprane,

udžbenici zameniti oružje,

zatvorenici su u smrznutom doveku

Sibira.

Sad povike vetrova se čuju i poput

potonulih novina nestaju u dubini Dunava.

                             Prevod: Fehér Illés

Leslie Woolf Hedley Chant for All the People on Earth – Zsolozsma minden földi halandóért – Sveta pesma za svakog smrtnika zemlje

Leslie Woolf Hedley

New Jersey March 23, 1921 – Santa Rosa July 29, 2013

Chant for All the People on Earth

Not to forget not ever forget so long as you live
so long as you love so long as you breathe eat wash
walk think see feel read touch laugh not to forget
not to ever forget so long as you know the meaning
of freedom of what lonely nights are to torn lovers
so long as you retain the soul heart of a man so long
as you resemble man in any way in any shape not to
forget not to ever forget for many have already
forgotten many have always planned to forget fire
fear death murder injustice hunger gas graves for
they have already forgotten and want you to forget
but do not forget our beloved species not to forget
not to ever forget for as long as you live carry it
with you let us see it recognize it in each other's
face and eyes taste it with each bite of bread each
time we shake hands or use words for as long as we
live not to forget what happened to six million Jews
to living beings who looked just as we look men
people children girls women young old good bad evil
profound foolish vain happy unhappy sane insane
mean grand joyous all dead gone buried burned not
to forget not to ever forget for as long as you live
for the earth will never be the same again for each
shred of sand cries with their cries and our lungs
are full of their dying sounds for god was killed in
each of them for in order to live as men we must not
forget for if they are forgotten O if they are forgotten
forget me also destroy me also burn my books my
memory and may everything I have ever said or done
or written may it be destroyed to nothing may I
become less than nothing for then I do not want even
one memory of me left alive on cold killing earth for
life would have no honor for to be called a man
would be an insult –

Zsolozsma minden földi halandóért

Nem elfeledni soha nem feledni amíg csak élsz
amíg szeretsz amíg lélegzel eszel és megmosakszol
lépsz gondolsz látsz érzel olvasol érintsz nevetsz nem feledni
soha nem feledni amíg csak felfogod még mit jelent
a szabadság elszakított szeretőknek a magányos éjjelek
amíg csak egyetlen embernek is megőrzöd szívét lelkét amíg csak
emberhez vagy hasonlatos bármi módon bármi formában nem
feledni soha nem feledni mert sokan már igenis
elfeledték mindig is el akarták feledni a lángokat
rettegést halált ölést gazságot éhezést gázt sírokat mert
ők már elfelejtették és azt akarják te is feledd el
de ne feledd el soha szeretett fajunk nem elfelejteni
soha nem feledni amíg csak élsz hurcold az egészet
magaddal hadd lássuk hadd ismerjük fel egymásnak
arcában szemében ízleljük minden falat kenyérrel akár
hányszor csak kezet fogunk vagy szavakat mondunk míg csak
élünk soha nem feledni mi lett a sorsa hatmillió zsidónak
élő lényeknek akik olyanok voltak mint mi vagyunk férfiak
gyerekek lányok asszonyok emberek fiatal öreg jó rossz gonosz
bölcs bolondos hiú boldog boldogtalan normális őrült
hitvány nemes vidám mind halott elment temették égették nem
feledni soha soha nem feledni amíg csak élsz
mert a föld már soha többé nem lesz ugyanaz minden
porszemben az ő sírásuk zokog és a mi tüdőnk
telik meg halálhörgésükkel mert istent megölték mind-
egyikükben mert ha emberek akarunk maradni nem szabad
feledni mert ha őket elfelejtik óh ha őket elfelejtik
feledjetek el öljetek meg engem is gyújtsátok fel könyveimet
emlékemet és legyen minden amit valaha mondtam vagy tettem
vagy írtam az enyészeté pusztuljon váljon semmivé legyek
a semminél is kevesebb mert akkor azt akarom hogy
hírmondó se maradjon belőlem a hideg gyilkos földön mert
az életet aláznák meg mert akkor az hogy embernek tartanak
sértés lenne –

                             Fordította: N. Ullrich Katalin

Sveta pesma za svakog smrtnika zemlje

Nemoj zaboraviti nikad nemoj zaboraviti sve dok živiš

sve dok ljubiš sve dok dišeš jedeš umivaš

koračaš misliš vidiš osećaš čitaš smeješ nemoj zaboraviti

nikad nemoj zaboraviti sve dok shvaćaš šta znači

sloboda odvojenim ljubavnicima usamljene noći

sve dok srce dušu makar jednog čoveka čuvaš sve dok

na bilo koji način u bilo kakvoj formi na čoveka ličiš nemoj

zaboraviti nikad nemoj zaboraviti jer mnogi su već

zaboravili mnogi su uvek hteli zaboraviti plamen

strah od smrti ubojstva podlost glad gas grobove jer

oni su već zaboravili i žele da i ti zaboraviš

ali nikad nemoj zaboraviti naš voljen rod nemoj zaboraviti

nikad nemoj zaboraviti sve dok živiš nosi sve sa sobom

neka vidimo neka prepoznajmo u licu u očima svakog koga

god sretnemo kušaj sa svakim zalogajem hleba svaki put

kad god se rukuješ ili reči upotrebljavaš sve dok se živi

nemoj zaboraviti šta se dogodilo sa šest miliona Jevreja

živim bićima koji su takvi bili kao što smo mi muškarci

deca devojke žene ljudi mladi starci dobri loši opaki

mudri luckasti tašti sretni nesretni normalni mahati

podli plemeniti vedri svi su mrtvi otišli sahranjeni spaljeni nemoj

zaboraviti nikad nikad nemoj zaboraviti sve dok živiš

jer zemlja više nikad neće biti isto takva u svakom

zrnu prašine njihov plač grca i naša pluća s njihovim

hropcem se pune jer u svakom su boga ubili

jer ako želimo ostati ljudi ne smemo zaboraviti

jar ako njih jednom zaboravite O ako nih zaboravite

zaboravite i mene ubijte i mene spalite moje knjige

spomene i neka sve što sam ikad rekao ili radio

ili pisao pripadne trulenju neka nestane neka budem

manji od ništavila jer ne želim da i najmanja sitnica

ostane od mene na toj hladnoj krvoločnoj zemlji jer

su život oskrnavili jer tad bi uvreda bila za mene de me

čovekom smatraju –

                             Prevod: Fehér Illés

Leslie Woolf Hedley Autopsy report on the body of a famous general – Boncolási jegyzőkönyv egy hírneves tábornok holttestéről – Izveštaj sa obdukcije tela slavnog generala

Leslie Woolf Hedley

New Jersey March 23, 1921 – Santa Rosa July 29, 2013

Autopsy report on the body of a famous general

See
there is a river running through him
stuffed with pictures like a reel of film
unwinding

he seems to have miles of death in him
he flows so easily
and all medallion victories disappear

our knife locates no conscience
no crucifix god leaps angrily out
waving a battleflag

nothing comes out but bourbonblood

he never really had a name flesh
or a pound of love in his liver
empty him of his nothingness

see
his muscles quiver at our prodding
and we explore his red wet kingdom
finding no feeding inner man
for all is waste all is swamp

his fingers stiffen on parade
and blue veins whiten
like attentive West Point cadets  

                 

see
his head falls back open valise

his adam never had an apple
and his skull spills white lard of armies
marching into sewers of limbo

a flick of blade
his eye squeaks of a burning city
like a fading TV tube                                  
and all memory banks enter bankruptcy

see
he was a plunderer educated to plunder
death was a constant cousin to him

who knows
maybe we are twins dying of the same sickness

who knows
perhaps we may not be able to survive him?

Boncolási jegyzőkönyv egy hírneves tábornok holttestéről

Látható
képektől hemzsegő folyó kering testében
olyan mint egy kiterített
filmtekercs

több mérföldnyi halál található benne
oly könnyen árad
és oda minden plecsnis-győzelme

bonckésünk nem talál lelkiismeretet
megfeszített isten nem ugrik elő bőszen
lengetve harci lobogót

nem szivárog csak bourbonvér

soha nem volt húsában
vagy májában egy dekányi szeretet
csak a semmi üressége

látható
izmai szikénk nyomán megremegnek
feltárva vörös nedvei birodalmát
nem találunk tápláló emberi bensőt
minden csak sivár fertő

ujjai tisztelgésbe meredve
elsápadnak a kék vénák
mint West Point pedáns kadétjai

látható
feje hátranyakló nyitott málhazsák

csutkás ádám almátlanul
koponyájából kiloccsant fehér zsír-hordák
vonulnak a pokol tornáca felé

villan a penge
szeme felperzselt városokról árulkodik
mint homályos képek a tv-ben
és minden emlékezés értelmét veszíti

látható
fosztogatásra képzett fosztogató
a halál hűséges társa volt

ki tudja
mint ikrek egyazon kórba halunk bele

ki tudja
talán mi nem tudjuk majd őt túlélni?

                             Fordította: N. Ullrich Katalin és Pintér Tibor

Izveštaj sa obdukcije tela slavnog generala

Vidi

preko njegovog tela slikama ispunjena

reka kruži kao odmotana

filmska traka

čini se dužina smrti u njemu miljama se meri

tako lako struji

i isčezle medalje pobede

naš skalpel nije naišao na savest

iz njega ne iskače razapeti bog razdraženo

mašući zastavom rata

ništa ne curi tek burbonska krv

ni trunke ljubavi nije imao

u svome mesu ili jetri je

samo praznina ništavila

vidi

duž naših rezova podrhtavaju mu mišići

istraživajući carstvo njegovih crvenih sokova

nije nađena ljudska hranjiva nutrina

sve je samo jalova moćvara

prsti su mu kao na paradi ukočeni

plave vene kao učtivi kadeti

Vest Pojnta pobelele

vidi

njegov natrag pala glava je otvoren telećak

njegova jabučica nikad nije imala jabuku

a prema tremu pakla iz njegove lobanje

prosute bele masne horde marširaju

trzaj oštrice

njegove oči o spaljenim grdovima svedoče

kao zamagljene slike s nekog TV-kanala

i svako sećanje je besmisleno

vidi

bio je za plačku obrazovan pljačkaš

smrt mu je bila verna rođakinja

ko zna

možda smo blizanci koji od iste trpije umiru

ko zna

možda nećemo biti sposobni njega preživeti?

                             Prevod: Fehér Illés

Leslie Woolf Hedley Solo for a dead planet – Szóló egy halott bolygóért – Solo za mrtvu planetu

Leslie Woolf Hedley

New Jersey March 23, 1921 – Santa Rosa July 29, 2013

Solo for a dead planet

Through the wild fingers of cities
where vultures have more that cannon to eats
a parade of monsters
run amok through empty sewers
walls of buildings vibrate
with poison eating below the belt
chewing away at elevator shafts
and diplomats open eyeballs
the whiskey bottles crash endlessly
as rats ramble through nightclubs
tearing away
late G string

everything's naked now.

Szóló egy halott bolygóért

Városok vad ujjain keresztül
ahol a keselyűk többet zabálnak az ágyúnál
egy szörnyparádé
fut ámokot az üres csatornákban
az épületek falai vibrálnak
mérgező étellel övön alul
tovább rágva a liftaknáknál
és diplomaták tárt szemgolyói
a wiszkisüvegek végtelen robaja
mialatt patkányok kószálnak bárokon át
szakad el
kései G húr

most minden mezítelen.

                             Fordította: Pintér Tibor

Solo za mrtvu planetu

Kroz divlje prste gradova

gde lešinari više žderu od topova

parada čudovišta

podivljalo trči kroz prazne kanalizacije

vibriraju zidovi zgrada

sa otrovnom hranom ispod pojasa

niže od šahtova lifta glodaju

i beskrajne lupe boce viskija su

otvorene očne jabučice diplomata

dok kroz noćne klubove štakori skitaju

otkida se

kasna G žica

sad je sve razgolićeno.

                             Prevod: Fehér Illés