|
Stvaranje
sveta II
Ja nisam učestvovao
u stvaranju sveta. Uspavao sam se. Pošto sam se probudio, žmireći, video sam:
oslonac je stvoren, možda flora i fauna, ali ja sam mogao da počnem sa stvaranjem
tela.
Prvo sam
stvorio drugo telo kao antitezu. Seo sam da se odmorim i muhe su mi dosađivale,
te sam tela odmah podvrgao napretku. Neka se opiru (ali promene neće izbeći),
neka se istrebljuju, dok ih patnja ne podstakne da se sećaju Boga. Ja ću i dalje
biti srodan s njima. Govoriću o ženama, o neverstvu; govoriću da sam zadovoljan
postojećim. Otići ću u kafanu, popiću piće, a onda ću se nasmejati slušajći njihovu
brigu, njihove želje, govore o budućnosti. Biću toliko srećan da neću pominjati
da sam ih ja stvorio.
Oni mi,
verovatno, ne bi ni sada verovali.
|
A világ teremtése II
Nem vettem részt a világ teremtésében. Elaludtam. Ébredés után, pislogva,
láttam: elkészült az alap, talán a növény- és állatvilág is, én meg elkezdhettem
a testalkotást.
Először, antitézisként, másik testet
teremtettem. Leültem, pihentem, a legyek alkalmatlankodtak, hát nekiláttam, a
testeket fejlesztettem. Csak ellenkezzenek (de a változtatásokat nem ússzák
meg), csak irtsák egymást, míg a kín rá nem veszi őket, hogy Istent idézzék. Továbbra
is rokonok vagyunk. Beszélek a nőkről, a hűtlenségről; a meglévővel elégedett
vagyok. Kávéházba megyek, iszogatok, szorongásaikat, kívánságaikat hallgatva
mosolygok, a jövőről beszélnek. Jókedvemben nem fogom említeni, hogy én
teremtettem őket.
Ők, valószínű, most sem hinnének nekem.
Fordította: Fehér Illés
|
