Vlasta Mladenović U bespuću jezika – A nyelv úttalan útjain

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. –

U bespuću jezika (sa Ilešom Feherom) Literatura je avantura i ništa više, ništa nije kao što piše; sreća je božji dar i opomena u isto vreme. Sve je tako daleko, nije pesnik ono što je rekao, nego što čini, senka koja nestaje u daljini. Bledo je nebo što se spušta nad ravnicom, sam u beskraju, vučem knjige, teške taljige. Sve je besmisleno, o moja pogrbljena seno, tišina jedino ima smisla i san u koji tonem, glasan a nem.

A nyelv úttalan útjain (Fehér Illéssel) Kaland a literatúra és semmi más, az írás hamisítás; isteni ajándék a boldogság és figyelmeztetés. Minden oly messze, a költőt nem  intelme, tette minősíti, messzeségbe vesző kísértet. Halvány a síkságra boruló ég, egyedül vagyok a végtelenben, könyveim cipelem, nehéz szekér. Ó, hajlott kalászaim, minden értelmetlen, a csend az, aminek értelme van és amibe merülök, az álom,   némán is hangos. Különös érzés, mikor a fordító hozzá szóló sorokat fordít. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Vlasta Mladenović Савети старом песнику – Tanácsok az agg költőnek

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. –

Савети старом песнику Буди мудар, дар свој носи, не певај без разлога, не стварај од себе непријатеља свога, не дозволи да те сујета воли, одбаци њену љубав, као што Енкиду учинио није, свету поезије посвети се сав. Јер то си ти и ништа више. И шта ће ти више.

Tanácsok az agg költőnek Légy bölcs, őrizd tehetségedet, vaktába ne dalolj, önmagadból ellenséget ne tégy, ne engedd meg hogy büszkeséged vezessen, szeretetét utasítsd el, bár Enkidu ezt nem tette meg, a költészetre tedd fel életed. Mert ez vagy te és semmi más. És ne kelljen más. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Власта Младеновић Фуснозе за Мокрањца Културисток Неготин 2016. стр: 32.

Vlasta Mladenović Veliki crno-crveni petak – Fekete-piros Nagypéntek

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. –

Veliki crno-crveni petak Danas je praznik, dan kada je Hrist raspet, ništa se ne radi, crveno slovo, uz bogatu trpezu, žrtvu slavi svet. A mučenici tužni crnče, krst svoj nose, težak teret očaja i gladi, poniženja i neslobode. Praštaj, Gospode.

Fekete-piros Nagypéntek Ünnep van, Krisztus keresztre feszítésének napja, munkaszünet, piros betű, gazdagon terített asztal, a világ az áldozatot ünnepli. A vértanúk meg szomorúan gürcölnek, a keresztet vonszolják, a rettegés és éhség, a szégyen és rabság súlyos terhét. Uram, bocsáss. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Vlasta Mladenović Рутина писања – Меgszokásírás

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. –

Рутина писања Кад писцу писање постане рутина, а свака тема циљ за средства, он нема више шта да каже. Има све услове за непотребно писање, писаћи сто, интернет, али џабе пише, не може свет да се лаже.

Меgszokásírás Ha az író megszokásból ír, és minden tárgy eszköz egy célért, tovább mondania nincs mit. A felesleges íráshoz minden feltétel adott, íróasztal is, világháló is, de mindhiába ír, rászedni a világot immár kizárt. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.knjizevnicasopis.com/broj-42-43/pet-pesama-vlasta-mladenovic

Vlasta Mladenović Sumrak kulture – A kultúra alkonya

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. –

Sumrak kulture Ilešu Feheru U jednom gradu, od pola miliona duša, na književno veče najvećeg pesnika naroda svog, došlo je jedanestoro da ga sluša. Jasan je znak, civilizacija tone u mrak; nije vreme za pesme, neka se jedanestoro preostalih pripremi za novu Nojevu barku i neka svako ponese Knjigu.

A kultúra alkonya Fehér Illésnek Egy másfél százezres lélekszámú városban, a nemzet egyik legnagyobb költőjének irodalmi estjére, midössze tizenegyen voltak kíváncsiak. Egyértelmű jel, a civilizáció a sötétbe süllyed; ez nem a költészet ideje, az a maradék tizenegy pedig új Noé bárkájára készüljön és vigyék magukkal a Könyvet. P. s. Tény: 2017. decemberében Pécsett a kétnyelvű (magyar – szerb) Kassák-kötet bemutatóra tizenegyen voltak kiváncsiak. (F. I. megjegyzése) Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Vlasta Mladenović Još me ima – Élek még

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. –

Još me i ma (anđelu mom čuvaru) Mnogo je zlih pogleda, oči pune leda, lavlja rika psećih retorika, velika je povika, lov na pesnika, proganjaju me, mržnja i bes, ali neuhvatljiv je moj vers, ritam, rima – još me ima, još me ima...

Élek még (őrangyalomhoz) Sok a gonosz tekintet, a fagyos szem, oroszlánbőgés, kutyáktól eredő szónoki beszéd, elégedetlenség, költőlincselés, üldöznek, gyűlölettel és haraggal, de soraimmal meg nem fognak, verscsengő és összecsengés – élek még, élek még... Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Vlasta Mladenović Nemam ja zavičaj – Nincs hazám

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. –

Nemam ja zavičaj Odavno nemam ja zavičaj, a možda ga nisam ni imao, to je samo literatura, sve sam izmislio, i rodjenje i mesto, da bih i sam verovao u to. Kako da objasnim poeziji da mene u zavičaju nema i da je ona moj dom; kako da joj objasnim da mi nismo potrebni nikom i da je sve to farsa - mi smo, u stvari, o to je istina, pali sa Parnasa.

Nincs hazám Időtlen idők óta nincs hazám, de talán nem is volt, az csak irodalom, mindent kitaláltam, születésemet is, a helyet is, hogy végül is elhigyjem. Hogyan megmagyarázni a költészetnek, hazámban nem létezek, mégis az otthonom; hogyan magyarázzam meg, senkinek sem kellünk, minden csak komédia – mi, tulajdonképpen, ó, ez az igazság, Parnasszusról pottyantak vagyunk. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Vlasta Mladenović На смртидан Јесењинов – Jeszenyin-évforduló

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. –

На смртидан Јесењинов Самоубиство песника није ново, али, богме, ни убиство песника није најновије. Прејака је била твоја реч,* исувише се глас тај чуо широм бескрајне Русије. Одјекивало је небо, јецај клети твој био је народа неспокој, а то се не прашта. Најлакше је песника оптужити за његове песме, у стиху наћи алиби за смрт. Али само песници истине у смрти побеђују, зато и јесу бесмртни. Све је тако једноставно: певати јасно – значи умрети славно! *По Бранку Миљковићу

Jeszenyin-évforduló Nem újdonság a költőöngyilkosság, da, istenemre, a költőgyilkosság sem. Hangod túl hangos volt,* a végtelen Oroszhonban mindenütt hallatszott. Visszhangzott az ég, az átok amit szórtál, nemzeted gyűlöleteként szállt, bocsánat érte nem jár. Könnyű a költőt a versekért vádolni, a sorok közt a halálra ürügyet találni. De csak az igazságot hirdető költők győznek a halálban, halálukkal halhatatlanná válnak. Minden oly egyszerű: érthetően énekelni – dicső módon vezekelni! *Branko Miljković után (Milykovity Brānkó – szerb költő) Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Vlasta Mladenović Пожртвовање – Önfeláldozás

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. –

Пожртвовање Нисам крив, али прихватам кривицу, тако је лакше и за судију и за убицу. Радије ћу са Христом на Голготу, него да будем са безбожницима у животу.

Önfeláldozás Ártatlan vagyok, de a bűnösséget vállalom, könnyebb így a bírónak is és a gyilkosnak is. Inkább a Golgota Jézussal, mint az élet istentagadókkal. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.knjizevnicasopis.com/broj-42-43/pet-pesama-vlasta-mladenovic