Petrőczi Éva Magyar rekviem – Mađarski rekviem

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Magyar rekviem A megfeszítés sem szakszerű itt: cserélgetik a jobb s a bal latort, kergetik körbe-körbe statiszták légióit, s a rozoga keresztre kontárul szegezik fel az Embernek Fiát.

Mađarski rekviem Tu ni raspeće nije stručno izveden: levog i desnog paćenika izmenjuju, legije statista Sina Čovečjeg proganjaju i na trošan križ izvitopereno zakivaju. Prevod: Fehér Illés

Forrás: Petrőczi Éva legszebb versei, Ab-Art Győr, 2017. 37. old.

Petrőczi Éva A kályhacsináló estéje – Veče furundžije

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

A kályhacsináló estéje „A meleg (szélesebb értelemben) az az áldott elem, mely az egész külső és belső természetet élő folyásban tartja, s amely nélkül a mindenség egy véghetlen halottá meredne.” Bolyai Farkas: Köz haszonra intézett munkácska Tüzét elosztogatta, s hogy elfogyott a tűz, fázva fázik, vállán az avitt farkasbunda már csak molyokat melegít. Vak távcső, néma hegedű, tört kréta, üres tábla őrzi a gazdát, s egy útrakész koporsó: utolsó tele ez, s a telet lebírni kevés erőtlen mágiája. Haláltáncot jár odalenn a sok csillagnéző dáma, a hegedűben egerek tanyáznak, s a kapu előtt a külső sötétség fenyeget. Hallgat szülötte földje, hallgat Göttinga, Bolya, Vásárhely, Nagyenyed – elhagyta az „áldott elem” és dideregve várja, míg az éter auditóriumába végső vitára szólítja a halál, a Legfőbb Geométer.

Veče furundžije „Toplina ( u širem smislu) je onaj sveti element, koja čitavu vanjsku i unutrašnju prirodu u životu održava i bez koje bi se svemir u nepreglednog mrtvaca  pretvorila.” Farkas Boljai1: Rad namenjen za široku upotrebu Vatru je razdeljivao, i jer je vatra nestala, zimom zimuje, istrošena bunda vuka na njegovom ramenu tek moljce grije. Slep dvogled, nema violina, razbijena kreda, prazna ploča čuva gazdu, i jedan les na put spreman: ta mu je zadnja zima, slabašna mu je magija da zimu savlada. Mnoštvo dama od zvezde očarane dole samrtan ples igra, u violini miševi stanuju, a ispred kapije vanjski mrak preti. Šuti srodnik zemlje, šuti Getinga, Bolja, Vašarhelj, Nađenjed – “sveti element” ga je napustio i cvokotajući čeka da ga u auditorij vasione smrt, Glavni Geometar na konačnu raspravu zove. Farkaš Boljai1 (1775 – 1856) slavan matematičar Prevod: Fehér Illés

Forrás: Petrőczi Éva legszeb versei, AB-ART, 2017. 20-21. old.

Petrőczi Éva A hetedik angyal – Sedmi anđeo

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

A hetedik angyal Az angyal tétován áll egyre áll, nem mozdul, nézi büntetni-kénytelen kezét. „Ez itt még gyermeki ég, miért, miért, miért a hetedik pohár?” Aranyöve kibomlik, gyolcspáncél-szigora lehull – Urára néz, és új parancsra vár.

Sedmi anđeo Anđeo stoji samo stoji neodlučno, ne miče se, svoju kazniti-primoranu ruku promatra. „Još je to detinjsko nebo, čemu, čemu, čemu taj sedmi pehar?“ Razveže mu se zlatan pȃs, opada njegov oklop strogosti – pogleda svog Gospodara, i novo naređenje čeka. Prevod: Fehér Illés

Forrás: Petrőczi Éva legszeb versei, AB-ART, 2017. 9. old.

Petrőczi Éva Bach kézírása – Rukopis Baha

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Bach kézírása Ez itt Bach kézírása. Mindössze egy levél. Nyugodt hullámú, akár a kötheni várárok vize, alig-alig borzolja szél. Neki nem kellett kusza zseni-álca, a tiszta betűket dúlt krikszkrakszokra váltva nem kérkedett soha. Szűk térben élt, igaz. De holtig-zengő, tágas ég alatt. Köthen, 2015, augusztus 16.

Rukopis Baha To tu je rukopis Baha. Svega jedno pismo. Slova su smirena kao voda jaruge oko Ketlena, vetar ju jedva talasa. Njemu nije trebala zamršena maska genija, pretvaranjem čista slova u usplahirenu škrabotinu nije se kočoperio. U uskom prostoru je živeo, istina je. Ali ispod prostranog neba koja do večnosti odjekuje. Ketlen, 16. avgust 2015. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Petrőczi Éva Egy elhibázott este – avagy Lilla kései utószava – Jedno promašeno veče – ili kasni pogovor Lile

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Egy elhibázott este – avagy Lilla kései utószava "Amott Anákreonnak Kellő danái vannak Kaskámba friss eperrel." Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság Tudd meg most, végre, jó Mihályom, túl életünkön, s rég túl a halálon, hogy A boldogság estje nékem korántsem volt színig gyönyör. Igaz, a friss eperből is juttattál számba egyet-egyet, ám hogy verslábat nyeldekeljek, az volt a cél, a fő, a nagy. Sok-sok kanál poézis egy-egy kanál gyümölccsel: elhibázott arány ez itt, és minden költők közös vétke, kik azt hiszik, a párjuk éhe (aki korántsem égi lény!) könnyen csitulhat ilyetén. Nem mondhattam el akkor néked ezt, (a múzsa-szerep kötelez!) de most, hogy Almás, s Debrecen földjében külön porladunk, halld hát, Komárom bús Anákreonja: több eper regényünket többre vitte volna.

Jedno promašeno veče – ili kasni pogovor Lile „Moja kotarica pored stihova Anakreona svežom jagodom je puna.“ Mihalj Čokonai Vitez: Blaženstvo Konačno sad saznaj, dobri moj Mihalju, iznad naših života, i odavno iznad smrti, veče Blaženstva za mene nije baš sušta naslada bila. Istina je da si mi po koji komad sveže jagode stavio u usta, al da stopu u stihu gutam, to je bio cilj, glavni, uzvišen. Puno-puno kašike poezije sa po kojom kašikom voća: to tu promašen je srazmer, i zajednički greh svakog pesnika, pa veruju, da glad njihovog saputnika (koja ni u kom slučaju nije nebesko biće!) može tako da se stiša. Tad nisam ti mogla to ispričati, (uloga muze obavazuje!) ali sad, kad u zemlji Almaša i Debrecina zasebno se u prah pretvaramo, čuj, Anakreone tužnog Komarnoa: naš roman uz više jegode bio bi bolji. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző



Petrőczi Éva Prológus - egy ősbemutatóhoz – Prolog – jednoj praizvedbi – Prologue to a Concert

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Prológus – egy ősbemutatóhoz „A prófétánk dadog. Akinek fontos a szó, annak nehéz is.” Eötvös Péter–Esterházy Péter: Halleluja – Oratorium balbulum Balbulus Notker – ezerkilencszázkilencven tavaszán ott álltam Sankt Gallenben naív portréd előtt. Virágok, napfény mindenütt, szép, steril svájci délelőtt. És fájt már akkor is a sorsod, a minden szóért megvívott küzdelem. Egy apró, jótékony kavics sem segített meg-megbicsakló, szegény nyelveden. De igaz szavak voltak legalább. Papírhajóid nem mű-vízesések hátán úszkáltak, hanem néhány tiszta, keskeny vers-csermelyen. Harminckilenc esztendős voltam akkor, te párszáz – de mindketten tudatlanok. Nem látta egyikünk sem, hogy jönnek már az anti-dadogók, a zsíros szájú, jóllakott dalnokok, a mindig szóra-készek, a beszéd balkezes iparosai. A szájukat, Uram, már befoghatná végre valaki. Ha verset olvasok, a szívem gyakran ökölbe szorul, és megkérdem magamtól: tud-e, fog-e bárki még dadogni itt, Istennek tetszőn, Notker Balbulus-ul?

Prolog – jednoj praizvedbi “Naš prorok muca. Kome je reč važna, onome je i teška.” Etveš Peter – Esterhazi Peter: Aleluja – Oratorium balbulum Balbulus Notker – proleća hiljadudevetstodevedesete u  Sankt Galenu ispred tvog naivnog portreta sam stajala. Svugde okolo cveće, zraci sunca, lepo, sterilno švicarsko prepodne. Tvoja sudba i tad mi je bolela, za svaku reč izvojevana borba. Ni jedan sitan, blagonaklon belutak nije pomogao tvom zastajkujućem, sirotom jeziku. Ali reči su makar reči bile. Tvoji brodovi od papira nisu na leđima umetnih vodopadova plovili, nego na par čistom, uskom potoku pesme. Tada sam tridesetdevet godina imala, ti više stotina – ali oboje neznanci. Ni ti, ni ja nismo primetili, da drevni mucavci već stižu, siti trubaduri masnih usana, na govor uvek spremne, levoruke zanatlije gakanja. Njihova usta, Gospode moj, već bi neko konačno mogao začepiti. Kad stihove čitam, srce me često steže i pitam se: hoće li, znaće li tu bilo ko još mucati, Boga oduševljavajući, poput Notker Balbulusa? Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Prológus - egy ősbemutatóhoz „A prófétánk dadog. Akinek fontos a szó, annak nehéz is.” Eötvös Péter–Esterházy Péter: Halleluja – Oratorium balbulum Balbulus Notker – ezerkilencszázkilencven tavaszán ott álltam Sankt Gallenben naív portréd előtt. Virágok, napfény mindenütt, szép, steril svájci délelőtt. És fájt már akkor is a sorsod, a minden szóért megvívott küzdelem. Egy apró, jótékony kavics sem segített meg-megbicsakló, szegény nyelveden. De igaz szavak voltak legalább. Papírhajóid nem mű-vízesések hátán úszkáltak, hanem néhány tiszta, keskeny vers-csermelyen. Harminckilenc esztendős voltam akkor, te párszáz – de mindketten tudatlanok. Nem látta egyikünk sem, hogy jönnek már az anti-dadogók, a zsíros szájú, jóllakott dalnokok, a mindig szóra-készek, a beszéd balkezes iparosai. A szájukat, Uram, már befoghatná végre valaki. Ha verset olvasok, a szívem gyakran ökölbe szorul, és megkérdem magamtól: tud-e, fog-e bárki még dadogni itt, Istennek tetszőn, Notker Balbulus-ul?

Prologue to a Concert „Our prophet stammers. For whom words are important, they are also hard.” Péter Eötvös – Péter Esterházy: Halleluja – Oratorium balbulum It was a morning in the spring of nineteen ninety, Brother Notker, when I stood before your naive portrait in St Gallen. Flowers and sunshine all around, a lovely morning, cool and Swiss and dull. And straight away your fate was pain to me, the fight you fought for every word you spoke. No tiny, therapeutic pebble there to help your hapless, stumbling, stuttering tongue. However, truthful words they were at least. Paper boats that sailed not on the surfaces of man-made torrents but on clear, slender rivulets of verse. I at the time was thirty-nine, you were some hundreds; both were unaware, for neither could foresee the coming of the anti-stammerers, mealy-mouthed, well-nourished wordsmiths who can always find a lot to say, inept on an industrial scale. If only someone, Lord, would shut their traps once and for all. When I read a poem my heart will often clench into a fist, and I ask myself: can anyone, will anyone ever stammer again here pleasingly to God, like Balbulus Notker? Translated by Bernard Adams

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Petr%C5%91czi_%C3%89va-1951/Prol%C3%B3gus_-_egy_%C5%91sbemutat%C3%B3hoz/en/62425-Prologue_to_a_Concert

Petrőczi Éva Önarckép, 2015-ből – Autoportret iz 2015.

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Önarckép, 2015-ből                                                   Andrásnak Sajgó izmú, kopott, gonosz madzagok rabjaként rángatott kartonpapír bohóc vagyok, ajtónkon kívül, odakint. De újra, s újra gyógyulás vár, egyetlen kézben, a te kezedben. Kevés szavú kis vallomás ez. A mi puritán regulánk szerint.

Autoportret iz 2015.                           Andrašu Kao bolnim mišićima trošnih, opakih kanapa drmusana ropkinja komičarka sam od kartona, izvan vrata, napolju. Ali opet i opet prebol me čeka, u jedinoj ruci, u tvojoj ruci. Tiha ispovest je to. Prema našoj prostoj reguli. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Petrőczi Éva Hyacinthos… – Hijacint…

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Hyacinthos…      „Jajszók jegyével a szirmok tövén…”          Milton: Lycidas Hyacinthos, te, jácint, születésem havának jajszó-jegyű virága, gyerekként hívén hittem: értem-nekem nyílsz teljessé, széppé, április hetedik hajnalára.

Hijacint…      “Na korenu lata sa znakom uzvika bola…”        Milton: Lycidas Hijacinte, ti, zumbule, cvete meseca mog rođenja sa znakom uzvika bola, kao dete verom verovala: zorom sedmog aprila zbog mene-meni se otvaraš u punom sjaju. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző