Petrőczi Éva Brodszkij-triptichon – Brodski-triptih

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Brodszkij-triptichon Joszif Brodszkij és Baka István emlékére I Nobel-díjas, macskával (Joszif Brodszkij portréjára) Megkaptad a díjat, de annyi sebet látott szegény tenyered kérgét nem a hírnév bársonyozta újra be, nem; csak az a stockholmi képeden szomorú arccal dajkált kicsi macska, aki ujjaid öblébe Murjonka-módra símult, (mintha orosz cica volna, egészen olyan!) mondom, ő egyedül lehetett a te sorsosod, ott, a hideg, frakkos diadal illékony napjaiban. II Dido utolsó üzenete „Mellettem alszik már Lavínia, keményebb húsú, ifjabb, mint te voltál, de a tűz, amely a húsból oltárt varázsol, benne nem lángolt soha.” Baka István: Aeneas és Dido Látom, eluntad már Lavíniát, és minden sejted értem, Didóért kiált. Értem, ki nem vagyok már elsőfű csikó, de vagyok a megérkezés, s vagyok a búcsúzás, vagyok, ki úgy szerettem Trójának fiát, hogy sósvíz-marta szépséges szemét távolból is meggyötri még, ha látni többé nem fog engem. A máglya sír alattam, te velem égsz, szerelmem. Te velem égsz, bár tested itt marad; önmagad üres, hideg héja vagy. III Elégia Joszif Brodszkijért „John Donne aludni tért. Alszik a vers, Kép, ritmus. Fel sem izzik, meg se dobban, Mind elcsitulva…” Joszif Brodszkij: Elégia John Donne-ért (Gergely Ágnes fordítása) Joszif Brodszkij aludni tért. Bölcsője szélmarta, kétnevű város, a Néva megcsúfolt leánya, nyughelye habmarta dózsei székhely. Vándorlások-lyuggatta csipke-szívvel (gyönyörű szívvel, akár a velencei rácsok!) hagyta el – gyorsan – a világot, de ím, két poétanő-angyal, Anna, s Marina kezdte rögvest dajkálni, túlnan, ott. (Igen, ajkukon angyalok nyelve az orosz!) Majd megjött költő-bátyja, Auden, s kezében égszínkék encián-vigaszt hozott. Legvégül Rilke érkezett, Pityer élettől korán megkopott szülöttét Hádész tájain hogy illőn köszöntse. (Ha ő beszél, a német ugyancsak angyalos, lágy dikcióba vált!) Joszif Brodszkij aludni tért. De ébresztgették négyen odaát, tanítgatván, hogy feledjen halált, tanuljon tőlük jó feltámadást. Joszif Brodszkij aludni tért. De nem nyelte be kopár sír-torok, mert ők fogadták, négyen. Négyen, kiket – neveltjük, ő – e földi létbe, hívőn-hitetlenül, szépséges és konok szavakkal annyiszor visszavont.

Brodski-triptih U spomen Josifa Brodskog i Ištvana Bake I Nobelovac sa mačkom (Povodom portreta Josifa Brodskog) Priznanje si dobio, ali mnoštvo rana preživele žuljeve tvojih dlanova ponovo ne baršun časti obavija, ne; samo ta mala mačka koju si na štokholmskoj slici otužno milovao, u krilo tvojih prstiju poput Murjonke se uvukla, (kao da je ruska mačka, sasvim takva!) velim jedino ona je mogla biti tvoja sudba, tamo u hladnim, hlapljivim, frakom kićenim danima slave. II Poslednja poruka Dide „Lavinija već pored mene spava, sa tvrđim mišićima od tebe je mlađa, ali vatra koja iz mesa oltar čara u njoj plamtila nije nikada.“ Ištvan Baka: Enej i Didona Vidim, Lavinija ti je već dosadila i svaka tvoja ćelija mene, Didonu zove. Mene, koja nisam više ždrebe prve trave, ali sam prispeće i jesam rastanak, ja sam ta koja je tako volela sina Troje da mu slanom vodom izgrizle krasne oči i iz daljine će namučiti saznanje da me videti nikad više neće. Plače ispod mene lomača, ti, ljubavi moja, sa mom izgaraš. Makar ti telo ostaje, sa mnom izgaraš; jesi vlastita prazna, hladna ljuska. III Elegija za Josifa Brodskog „Džon Don je zaspao. Spava i pesma, Slika, ritam. Nit se užari, niti tutnji, Sve se stiša...” Josif Brodski: Velika elegija za Džon Dona Josif Brodski je zaspao. Kolevka mu je vetrom grizen grad sa dva naziva, Neva izrugivana kćerka a grobnica valovima grizen presto vladara. Lutanjima probodenim čipkastim srcem (poput venecijanskih rešetaka krasnim srcem!) svet je – na brzinu – napustio, ali eto, dva anđela-pesnikinje, Ana i Marina su ga odmah počele dadiljati, preko, tamo. (Da, ruski je njihov anđeoski jezik!) Pa stigao je i njegov brat pesnik Odn u ruci neboplavu encian-utehu donevši. Na kraju Rilke je došao da na predelima Hada od čemera prerano istrošenog stvorenja dostojno pozdravi. (Ako on govori, takođe i Nemac anđeosku, mekanu dikciju koristi!) Josif Brodski je zaspao. Ali su ga preko četvorica budili, učili ga da smrt zaboravi i da od njih dobro vaskrsnuće uči. Josif Brodski je zaspao. Ali ga pusto grlo groba nije progutao, jer su ga oni čekali, četvorica. Četvorica koje je – on, učenik – tu, na zemlji verno-nevernički, sa krasnim i isključivim rečima toliko puta opovrgao. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Petr%C5%91czi_%C3%89va-1951/Brodszkij-triptichon

Petrőczi Éva Magyar deákok nyomában – Stopama mađarskih školaraca

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Magyar deákok nyomában A csatornák moszatírásos matrikuláiban megfakult arcotok nyoma, miként az írás Amszterdam, Hága, Leiden annales-lapjain. Lássátok, íme, rég-holt feleim, léptetek porában hazai röghöz hajlít a kín.

Stopama mađarskih školaraca Tragovi vaših izbledelih lica u algama ispisanim matrikulama kanala su kao zapisi na stranicama letopisa Amsterdama, Haga, Lejdena. Vidite moji odavno preminuli jarani u prašini vaših koraka patnja me do rodne grude baca. Prevod: Fehér Illés

Forrás: Petrőczi Éva legszebb versei, Ab-Art Győr, 2017. 10. old.

Petrőczi Éva Metafora – Metafora

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Metafora Ha megkondul a szerb templom harangja, szivárványszomjamért ne hagyj magamra. Ha megkondul a szerb templom harangja, előbóklászik csámpás kislány-magam – nincs, aki ölbe kapja. Ha megkondul a szerb templom harangja, szivárványszomjamért ne hagyj magamra.

Metafora Ako se zvono srpske crkve oglasi, zbog svoje žeđi za dugom nemoj me samu ostaviti. Ako se zvono srpske crkve oglasi, ja krivonoga devojčica se pojavljuje – niko ju u krilo da uzme. Ako se zvono srpske crkve oglasi, zbog svoje žeđi za dugom nemoj me samu ostaviti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: Petrőczi Éva legszebb versei, Ab-Art Győr, 2017. 63. old.

Petrőczi Éva Adventi utazás – Putovanje tokom Božićnih praznika

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Adventi utazás Kamillapára-léghajón utazunk ketten: én, s a gyermek; vagy nem is léghajó, közös magzatburok lebegtet partjáig a fenyőkkel ékes Karácsony-szigeteknek. * Testvérszülöttem, vigyél magaddal, röpítsd fölénk a gyerekkori december nagymama-sütötte ánizscsillag-díszeit. * Két szétdúlt Betlehem helyén épül a harmadik – Add meg nekünk, Uram, a születés Heródes nélküli ünnepét.

Putovanje tokom Božićnih praznika Nas dvoje vazdušnim brodom od para kamilice putujemo: ja i dete; ustvari ne zrakoplov zajednička ovojnica zametka ljulja nas do borovima kićene obale Božićnih ostrva. * Rođeni moj, nosi me sa sobom, donesi bake-pečene zvezdaste ukrase onajza iz decembra detinjstva. * Na mestu dva razrušena Betlehema treći se gradi – Gospode moj, omogući nam praznik rađanja bez Heroda. Prevod: Fehér Illés

Forrás: Petrőczi Éva legszebb versei, Ab-Art Győr, 2017. 17. old.

Petrőczi Éva A gyertyaláng szól – Plamen sveća reče

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

A gyertyaláng szól A gyertyaláng szól: (nincs, hová rejtsék, ágy és véka alá bár tegyék a testét) „A fényt elorozni, bárkié légyen, nem lehet úgysem. Aki világol: takarhatatlan. El is elrejtsék, ezer alakban, hamu-alakban, üszök-alakban, szénné vált húsban előjön ismét.”

Plamen sveća reče Plamen sveća reče: (nema mesta gde bi ga sklonili, niti ispod merice, niti ispod kreveta) „Svetlost utajiti, makar čiji je, nemoguće je. Ko svetli: nesklonjiv je. Mogu ga bilo gde kriti, u pepelu, u ugarku, u ugalj pretvorenom mesu, opet će izbiti.“ Prevod: Fehér Illés

Forrás: Petrőczi Éva legszebb versei, Ab-Art Győr, 2017. 43. old.

Petrőczi Éva A bokályos házban – U kući sa bardakom

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

A bokályos házban Golgota, datura, mák – valami törökös bódulat-kacskaringók – ma már ki tudja, milyen virág indázza be a bokályos ház falát. Voltaképp: mindegy. Fő, hogy kivirágzott, s hogy újraálmodott testvérei között a régi falnak annyi dísze-éke: ím, hazaköltözött. Ha ki szegény vagy, fáradt, lesántult, beteg: úgy lépj e házba, mint aki gyógyulást kínáló szent földre érkezett. A nehézléptű vándor itt könnyű tündérbokára kap; és fejedelmi nővé lebben szakadt saruban is nyűgös és kopott zarándok-magad.                   Sárospatak, Vörös-torony

U kući sa bardakom Golgota, mak, testija – vijuge, nekakva turska omama – danas već ko zna, zidove kuće sa bardakom viticama kakav cvet obavija. Ustvari: sve jedno je. Bitno je, da je rescvetala, da među ponovo sanjanim braćama mnoštvo ukrasa starog zida: evo, kući je stigla. Ti, ko si siromašan, umoran, šepav, bolestan: u tu kuću tako stupi, kao neko ko na svetu zemlju koja ozdravljenje nudi stiže. Skitnica teškog koraka tu lake članke vila dobija; i u pocepanoj sandali iznurena i podrapana lutalica, ti sama u caricu se pretvaraš.                      Šarošpatak*, Crveni toranj *Drevno mesto u Mađarskoj sa utvrdom iz doba Turaka. Prevod: Fehér Illés

Forrás: Petrőczi Éva legszebb versei, Ab-Art Pozsony, 2017. 71. old.

Petrőczi Éva Októberi ének – Oktobarska pesma

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Októberi ének Sötétedik. Reviczky utca-torkolat; csaknem húsz évig itt cikázott és szaladt taní-tani, a hálátlan pesti ég alatt. És mára boldog attól is, ha esti lépeit köszöntve egy ál-régimódi utcai lámpa, az álmok baktere, fehéredő hajára szétszórja fényeit.

Oktobarska pesma Smrkava. Ušće ulice Revicki; maltene dvadeset godina pod nezahvalnom nebom Pešte vaspi-tati* tu je jurio i sevao. A danas već je i zbog toga sretan, ako pozdravljajući njegove večernje korake jedna lažno-starinska ulična lampa, stražar snova, njegovu sedu kosu ozari. *Stih iz pesme: Moj rođendan Atile Jožefa Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Petrőczi Éva Ellen-elégia, szülőházamnak – Protu-elegija, mojoj rodnoj kući

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Ellen-elégia, szülőházamnak „Délben mégis tudtam adni Petinek az utcán 4 forintot és így hozott 10 kg fát. Délután már langyos meleg volt a szobában.” 1952. május 21. szerda, részlet anyám naplójából Pitbullok, vaspántok, kamerák és magas kőkerítés őrizte, komor rezidenciává szigorodott mára a kedves, régi, napsárga mecsekalji villa, ahol a kert fenyői a szélben belezümmögtek nyugtalan, társbérleti álmaimba. Egy éves múltam, amikor ott találtuk magunkat egy május végi télben, de ebből kicsiny pécsi csoda lett – négy forint akadt még anyám zsebében, s keresztapám, a csont sovány és műtött gyomrú ifjú orvos tíz kiló fát hozott haza, és meleg lett, áldott meleg. Olyan melegség, amilyet aligha ismer a ház mai ura, tanyázva jól fűtött, képzelt ormokon. Köszönöm, négy Forintka néni, (későbbi kislány-szavam rátok gondolva én most visszaszólítom!) hogy ti vagytok örök túlélés-etalonom

Protu-elegija, mojoj rodnoj kući „U podne na ulici ipak sam mogla Petru 4 forinti dati i tako je 10 kg drva doneo. Popodne je već u sobi blaga toplina bila.” 21. maj 1952. sreda, detalj iz dnevnika moje mame Pitbuli, gvozdene spone, kamere i visoki kameni zidovi su čuvali, od omiljene, stare, suncežute vile u podnožju Mečeka, gde su od vetra savijeni borovi vrta u mojim nemirnim, sustanarskim snovima odzvanjali, sumorna, stroga rezidencija je nastala. Nešto više od godinu dana sam imala kad nas je zima jednog maja tamo zatekla, ali u maleno pečujsko čudo se pretvorila – u džepu moje mame četiri forinti se još našlo i moj krsni kum, žgoljav i na stomaku operiran mlad lekar deset kila drva je doneo i nastala je toplina, blažena toplina. Takva toplina koju današnji gospodar kuće verovatno ni ne poznaje, slobodnom vatrom je grejala na zamišljenim visovima. Hvala, Bakice od četiri forinta, (reči mog detinjstva na vas misleći sad dozivam!) vi ste moj večit etalon preživljavanja Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Petrőczi Éva Egy blúzra – Bluza

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Egy blúzra Új, váradi blúzom (virágos-lepkés Jugendstil ornamentikával!) lebbenő Holnap-lánnyá bűvöl, birkózzak bár keményen tegnappal, mával. Mintha az itteni házak sok, ifjú dísze jött volna velem: egy fehér gézből-cérnából tákolt könnyűségben is lakozhat a bajoktól eloldó kegyelem. Nagyvárad-Budapest, 2017. szeptember 15-16.

Bluza Moja nova bluza iz Oradea (sa cvetovima, leptirima, ornamentikom Jugendstila!) čarom u lepršavu devojku Sutra me pretvara, makar i sa juče, danas tvrdo se nadmetala. Kao da mnoštvo svežih uresa ovdašnjih kuća sa mnom krenuli: i u beloj lagodnosti iz konca-vlakna sazdanoj može dar olakšanja bivstvovati. Orade-Budimpešta, 15-16 septembar 2017. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző