Pintér Tibor Dal az utak sokféleségéről – Pesma o raznolikosti puteva – Canto sulle strade molteplici – Song About The Diversity Of Ways

Pintér Tibor  
Budapest, 1954. november 21. – 2017. április 30.

Dal az utak sokféleségéről (meg persze a szűrők) Mire visznek lépteid? Jóra.     Tán-talán. Várok-e vagy váratnak? Váratsz? Így „igazán” bekeretezett lét-darab:                                     Ki maradsz? Kimaradsz, kimeredsz, kivársz, kivagy S közé nem-pontos-vesszők. Fél itt-lét, fél-távol. Hát gyere haza: Glóriásan, hóban, vérben, darabokban, Bárhogy. Gyere már…

Pesma o raznolikosti puteva (i naravno filtri) Na što te navode tvoji koraci? Na dobro.    Pa-valjda. Čekam li il me sile na čekanje? Siliš li me na čekanje? Ovako „zaista“ uokviren komad opstanka:                                         Ostaćeš li takva? Izostaneš, buljiš, iščekuješ, besniš I između nisu tačke i zarezi. Napola tu-život, napola u daljini. Pa dođi kući: Sa glorijom, u snegu, krvi, u delovima, Bilo kako. Samo dođi... Prevod: Fehér Illés

Dal az utak sokféleségéről (meg persze a szűrők) Mire visznek lépteid? Jóra.     Tán-talán. Várok-e vagy váratnak? Váratsz? Így „igazán” bekeretezett lét-darab:                                     Ki maradsz? Kimaradsz, kimeredsz, kivársz, kivagy S közé nem-pontos-vesszők. Fél itt-lét, fél-távol. Hát gyere haza: Glóriásan, hóban, vérben, darabokban, Bárhogy. Gyere már…

Canto sulle strade molteplici Dove ti conducono i tuoi passi? A buon fine.                      Forse, chissà. Sto aspettando o mi fanno aspettare? Mi fai aspettare? Così è “davvero” un pezzo dell’esistenza inquadrata:                                         Che sarà di te? Desisti, sei basita, stai temporeggiando, sei estenuata E senza punto e virgola nel mezzo. Mezza esistenza qui, mezza lontano. Torna dunque a casa: Gloriosamente, nella neve, nel sangue, un po’ per volta, In qualunque modo. Fai presto… Traduttore: Ibolya Cikos

Dal az utak sokféleségéről (meg persze a szűrők) Mire visznek lépteid? Jóra.     Tán-talán. Várok-e vagy váratnak? Váratsz? Így „igazán” bekeretezett lét-darab:                                     Ki maradsz? Kimaradsz, kimeredsz, kivársz, kivagy S közé nem-pontos-vesszők. Fél itt-lét, fél-távol. Hát gyere haza: Glóriásan, hóban, vérben, darabokban, Bárhogy. Gyere már…

Song About The Diversity Of Ways (and of course the filters) Where do your steps take you? To some good.     Perhaps, perchance. Am I waiting or kept waiting? You keep me waiting? Thus a „really” framed piece-of-existence:                                     Who are you? Staying out, staying stiff, waiting to see, worn out  and no semi-colons in between. Being half-here, half-faraway. So now come home: Glorified, in snow, in blood, in pieces, Anyhow. Do come… Translated by N. Ullrich Katalin

Pintér Tibor A lápon – Na tresetištu – Marshland – Sulla palude – În mocirlă

Pintér Tibor (Tibor Pinter) Budapest, 1954. november 21. –

A lápon Vonulnak el lassú zenére a nyár bogáncsai. Dalok se kelnek a zúgva lecsapó moccanatlanságban. Dermedten várunk sebekbe fagyva míg csobog a víz és hív a mocsár. Mondhatnám persze erre a percre készült a szív. Hogy el-ne-nyelje hogy elviselje azt ami hív. Csak állatok járnak peckesen körbe néhány még úszik majd lemerül. Üldögélsz csendben és kimeredsz még? Ennyi elég? Vagy aki vagy? A szív kihagy? Vagy csak az agy? Forrás: a szerző

Na tresetištu Uz laganu muziku prolaze bodlje leta. Ni pesme ne ožive u okoreloj nepomičnosti. U rane smrznuto ukočeno čekamo dok voda žubori i močvara doziva. Naravno mogao bi reći srce se na taj momenat spremao. Da ga ne bi progutao, da bi podneo to što doziva. Samo životinje kočopere okolo, neka još pliva pa potone. U tišini sediš i još stršiš? Zar je toliko dovoljno? Jesi li taj ko jesi? Popušta li srce? Ili tek umlje? Prevod: Fehér Illés

A lápon Vonulnak el lassú zenére a nyár bogáncsai. Dalok se kelnek a zúgva lecsapó moccanatlanságban. Dermedten várunk sebekbe fagyva míg csobog a víz és hív a mocsár. Mondhatnám persze erre a percre készült a szív. Hogy el-ne-nyelje hogy elviselje azt ami hív. Csak állatok járnak peckesen körbe néhány még úszik majd lemerül. Üldögélsz csendben és kimeredsz még? Ennyi elég? Vagy aki vagy? A szív kihagy? Vagy csak az agy?

Marshland For slow music marching the thistles of summer. Songs don’t rise either in the whizzing standstill. We’re waiting numbly frozen in wounds while the water babbles and the marsh calls. I might of course say for this moment was the heart made. Not-to-engulf but to endure what calls. Only animals walk haughtily around some still swimming then plunged. You’re sitting silently and are you still out of line? Is it enough? You are who you are? A heartbeat fails? Or simply the brain? Translated by N. Ullrich Katalin

A lápon Vonulnak el lassú zenére a nyár bogáncsai. Dalok se kelnek a zúgva lecsapó moccanatlanságban. Dermedten várunk sebekbe fagyva míg csobog a víz és hív a mocsár. Mondhatnám persze erre a percre készült a szív. Hogy el-ne-nyelje hogy elviselje azt ami hív. Csak állatok járnak peckesen körbe néhány még úszik majd lemerül. Üldögélsz csendben és kimeredsz még? Ennyi elég? Vagy aki vagy? A szív kihagy? Vagy csak az agy?

Sulla palude Al suon di musica lenta sfilano via i cardi dell’estate. Nel brusio precipitante della bonaccia, neppur’ un canto s’eleva. Aspettiamo pietrificati nelle ferite congelate mentre l’acqua ciangotta e ti invoca la palude. Certo potrei dire che il cuore si preparava a questo momento. Che non soccomba che resista a ciò che lo invoca. Solo gli animali s’aggirano impettiti, taluni nuotano ancor’ poi s’inabissano. Stai seduto in silenzio fissando il niente? E’ sufficiente? Sei quel che sei? Perde colpi il cuore? O solo la mente? Traduttore: Ibolja Cikos

A lápon Vonulnak el lassú zenére a nyár bogáncsai. Dalok se kelnek a zúgva lecsapó moccanatlanságban. Dermedten várunk sebekbe fagyva míg csobog a víz és hív a mocsár. Mondhatnám persze erre a percre készült a szív. Hogy el-ne-nyelje hogy elviselje azt ami hív. Csak állatok járnak peckesen körbe néhány még úszik majd lemerül. Üldögélsz csendben és kimeredsz még? Ennyi elég? Vagy aki vagy? A szív kihagy? Vagy csak az agy?

În mocirlă Ciulinii verii mărșăluiesc pe melodie lentă. Nici cântece nu se trezesc în nemișcarea stârnită vuind. Așteptăm împietriți în răni amorțiți cât gâlgâie apa și ne cheamă mocirla. Aș putea spune doar clipa asta aștepta inima. Să nu înghită să-ndure tot ce o chema. Doar animale se-nvârt încordate câțiva mai înoată apoi cad la fund. Stai liniștit privind amorțit? Atât e destul? Ești cine ești? Inima-ți stă-n loc? Sau poate creierul? Traducere: P. Tóth Irén



Pintér Tibor Teljes zavar – Potpuna konfuzija – Totally Confused

Pintér Tibor (Tibor Pinter) Budapest, 1954. november 21. –

Teljes zavar Ma derűs idő kerekedett, zaklatott kezdés után jól alakultak a dolgok, a gyermek megjelent. Az autók mindensége, a létezés fix pontjai. Persze menekülés az óvodától, persze a túlspilázott így becsatornázhatatlan, de érthető féltés. Hinta-palinta a játszón, helyzetek. Odafelé kérte, hogy fogjam a kezét. Beletúrt az avarba majd megpuszilta a kezem. Ilyen zavart még nem éreztem. Mikor jössz el hozzám, kérdezte? Bármikor… Már ott is vagyok.

Potpuna konfuzija Danas se razvedrio, posle zbrkanog početka dobro je krenulo, dete se pojavio. Svet automobila, fiksne tačke bivstvovanja. Naravno beg od obdaništa, naravno prekomerna, tako neuhvatljiva ali shvatljiva strepnja. Klackalica na igralištu, stanja. Onamo zamolio da mu ruku uhvatim. Čeprkao po ševarju pa mi ruku poljubio. Ovakvu zbunjenost još nisam osećao. Kad ćeš me posetiti, pitao je? Bilo kad... Već sam tamo. Prevod: Fehér Illés

Teljes zavar Ma derűs idő kerekedett, zaklatott kezdés után jól alakultak a dolgok, a gyermek megjelent. Az autók mindensége, a létezés fix pontjai. Persze menekülés az óvodától, persze a túlspilázott így becsatornázhatatlan, de érthető féltés. Hinta-palinta a játszón, helyzetek. Odafelé kérte, hogy fogjam a kezét. Beletúrt az avarba majd megpuszilta a kezem. Ilyen zavart még nem éreztem. Mikor jössz el hozzám, kérdezte? Bármikor… Már ott is vagyok.

Totally Confused It turned to be a bright day, agitated start, then things changed, got better - the child arrived. The world of cars, stable points of existence. Of course shunning kindergarten, of course over-reacted and thus unmanageable, but understandable worries. See-saw on the playground, events. On the way he asked me to hold his hand. He dug into the fallen leaves, then kissed my hand. I have never felt so confused. When are you coming to me? he asked. Any time… I’m already there. Translated by N. Ullrich Katalin

Pintér Tibor Cyborg – Kiborg – Bionico



Pintér Tibor (Tibor Pinter) Budapest, 1954. november 21. –

Cyborg Éles tekintetű kíbernők bebámulnak Néha estelente mind ragadozóarcú Szemsíkban előremeredő A zsákmányon időző Mélyen eltökélt tekintet Ilyenkor a Visszatérés* hősének Érzed magad Mint ős-tulok Megjöttél Fomalhautról áthibernált Fényévek seregén És a szünetben szopogass Fresh Airt halál ellen Hova hülyülünk el Lassan kérdezni is értelmetlen *Visszatérés (Powrót z gwiazd) Stanisław Lem regénye.

Kiborg Oštrim pogledima zure kiberne Katkad uveče licem grabljivice U razini očiju stršećim Na plenu ostavljenim Krajnje odlučnim pogledom U tom trenu osećaš se Kao junak Povratka* Kao pra-vol Preko hiberniranih armija svetlosnih Godina stigao sa Fomalhauta I u pauzi protiv smrti Svež Vazduh sisaj Što se pretvaramo u kretene Besmisleno je i pitati *Povratak (Powrót z gwiazd): roman Stanisława Lema Prevod: Fehér Illés

Cyborg Éles tekintetű kíbernők bebámulnak Néha estelente mind ragadozóarcú Szemsíkban előremeredő A zsákmányon időző Mélyen eltökélt tekintet Ilyenkor a Visszatérés* hősének Érzed magad Mint ős-tulok Megjöttél Fomalhautról áthibernált Fényévek seregén És a szünetben szopogass Fresh Airt halál ellen Hova hülyülünk el Lassan kérdezni is értelmetlen *Visszatérés (Powrót z gwiazd) Stanisław Lem regénye.

Bionico  A volte di sera donne bioniche dallo sguardo Tagliente guardano dentro tutte dal viso rapace Con lo sguardo ostinatamente fisso Puntato in avanti sulla preda Nello spazio visuale In questi casi ti senti L’eroe de Il ritorno* Sei arrivato da Fomalhaut Come un bue – ancestrale Ibernato sulla fascia degli anni luce E succhia nella pausa Un Fresh Air contro la morte Fino a che punto siamo rincretiniti Quasi anche a chiederselo è senza senso *Il ritorno (Powrót z gwiazd) romanzo di Lem Stanislaw. Traduttore: Ibolya Cikos

Pintér Tibor Velencei duett – Duet iz Venecije – Duetto Veneziano



Pintér Tibor (Tibor Pinter) Budapest, 1954. november 21. –

Paolo Caliari (Veronese), c 1570: Portrait of a Gentlewoman and Gentleman

Velencei duett avagy vérfagylalt amorella A férj Beppó voltam az ékszerész nálam szebben gyöngyöt nem foglalt aranyba senki nőm vitt a gyászos végbe Gyanakodva nyomába eredtem mikor a Mercatón sietve átvágott s egy hírhedett kéj-apácák lakta házba osonva buzgón követtem a falhoz lapulva majd úgy mentem be a házba mint kit férfivágy igen hevít s emígyen léptem be az ajtón hol szerelmesen egy ifjút ölelt kivontam a tőrt bosszúra készen mikor felrobbant az ég körülöttem A feleség Egy különös ifjú nyűgözött engem barna arcán szelíd pír bolyongott mikor álmodozó pillantással rám emelte epedő tekintetét bogárzón Többször forrtam véle kapcsosan össze mire hitvesem Beppó gyanút fogott s utánunk lesvén gyilkolni vágyva tört mireánk Tőrét emelintve közelgett de lovagom a mordállyal sebtében szeme közé lőtt Értünk jöttek az X-ek röppent a spádé s forró vére égre ömölt Egek Ura, ne hagyd el szegény Monnád!

Duet iz Venecije odnosno amorela sladoled krvi Muž Bio sam juvelir Bepo bisere lepše od mene u zlato niko nije optočio u žal žena me je odnela Sa podozrenjem pratio nju kad je žurno presecala Merkato i u neku zloglasnu kuću bludnih opatica ušuljala uz zid skrivajući revnosno nju pratio pa tako sam u tu kuću ušao kao neko koga žudnja žari i s tom namerom prešao prag gde zaljubljeno mladića grlila bodež na osvetu spremno vadio kad se oko mene nebo rasprsnulo Supruga Mene je neobičan mladić čarao na braun obrazu krotko rumenilo sjalo kad me je garnim očima sanjara pogledom pun čežnje pogledao Više puta sam se s njim u vatri stapala dok moj suprug Bepo postao sumnjičav i za nama šunjajući spremno na ubistvo na nas nasrnuo U ruci s bodežom se približio al moj junak svojim koltom među očima ga je pogodio Po nas X-ovi došli letela sablja i njegova krv na nebo šiktala Gospodaru Neba, svoju sirotu Monu ne ostavi! Prevod: Fehér Illés

Velencei duett avagy vérfagylalt amorella A férj Beppó voltam az ékszerész nálam szebben gyöngyöt nem foglalt aranyba senki nőm vitt a gyászos végbe Gyanakodva nyomába eredtem mikor a Mercatón sietve átvágott s egy hírhedett kéj-apácák lakta házba osonva buzgón követtem a falhoz lapulva majd úgy mentem be a házba mint kit férfivágy igen hevít s emígyen léptem be az ajtón hol szerelmesen egy ifjút ölelt kivontam a tőrt bosszúra készen mikor felrobbant az ég körülöttem A feleség Egy különös ifjú nyűgözött engem barna arcán szelíd pír bolyongott mikor álmodozó pillantással rám emelte epedő tekintetét bogárzón Többször forrtam véle kapcsosan össze mire hitvesem Beppó gyanút fogott s utánunk lesvén gyilkolni vágyva tört mireánk Tőrét emelintve közelgett de lovagom a mordállyal sebtében szeme közé lőtt Értünk jöttek az X-ek röppent a spádé s forró vére égre ömölt Egek Ura, ne hagyd el szegény Monnád!

Duetto Veneziano Ossia l’amarella gelato al sangue Il marito Mi chiamarono Beppo il gioielliere incastonare una perla in oro puro  meglio di me non sapeva nessuno la mia donna mi condusse alla perdizione Pieno di sospetto mi misi a tallonarla mentre attraversò il Mercato di fretta sgattaiolò dentro una famigerata casa dimora delle donne belle di notte appiattito al muro la stavo inseguendo poi entrai in casa come può solo un uomo dal desiderio maschile parecchio eccitato varcando così la soglia della casa dove innamorata teneva stretto un giovanotto sguainai il pugnale alla vendetta pronto quando intorno a me scoppiò il cielo La moglie Mi conquistò un strano giovanotto con un lieve rossore sul viso scuro alzava su di me il suo languido sguardo i suoi occhi neri brillavano spasimando Ci siamo uniti tante volte con impeto sin quando il mio consorte Beppo avuto il sospetto e cominciò a seguirci e si accanì contro di noi per ucciderci S’avvicinò tenendo il pugnale in alto ma il mio cavaliere con la sua carabina gli sparò tra gli occhi senza preavviso vennero a prenderci i Dieci vibrava la sciabola versava il suo sangue bollente al cielo Signore dei cieli, non abbandonare la tua povera Monna! Traduttore: Ibolya Cikos

Paris Bordone: The Venetian Lovers