Snježana Rončević Bez potrebe da se objašnjavam – Felesleges magyarázkodás helyett

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Bez potrebe da se objašnjavam Ja uvijek zaboravim bitne stvari u ophođenju sa životom. Krv predaka u žilama. (To me košta ožiljka na rebru Adama, od kog sam sačinjena). Važne riječi pri prepoznavanjima. (To me košta praznog okna na prozoru kuće. Ponovo je sagradih na vjetrometnoj poljani). Od zašto i kako sazdana su sva moja braća. Bez potrebe, da se objašnjavam, plaćam danak. Svaku noć potajno liježem sa Pontijem Pilatom. Posle igre, zajedno peremo ruke. Šeretski bratimimo lica nad varljivom vodom. Oči pijanaca prepoznaće me u vrzinom kolu. Pašće cena ljudskom rodu, zanavijek.

Felesleges magyarázkodás helyett Az élettel való viszonyomban a fontos dolgokat mindig elfeledem. Ősök vére az erekben. (Ez összetevőmet, Ádám bordáján a sebhelyet jelenti). Fontos kifejezések a felismerésekkor. (Ez számomra a házon üres ablakkeretet jelent. Szélfútta mezőn építettem újra). Testvéreimet miért-ből és hogyan-ból teremtették. Felesleges magyarázkodás helyett, bűnhődök. Titokban, minden éjjel Poncius Pilátussal hálok. A játék után, kezünket együtt mossuk. A csalóka víz felett huncutkodva barátkozunk. A sors sodrásában majd a részeg szemek ismernek fel. Csökken az emberiség értéke, mindörökre. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 45.

Snježana Rončević Suvenir iz Alma Ate ili Dušino je putovati – Alma Ata-i ajándék avagy Az utazás a léleké

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Suvenir iz Alma Ate ili Dušino je putovati Dan je Nauriza. Slave u stepi. Varvarska tuga kroti oelove za lov, na prvi dan proleća. Osuđena na lepotu, duša jedino putuje, odbegla iz kornjačina oklopa kroz samoću, sredinu ničega, dok ne promine u pripovest. Pohodi hram boginje Ištar. Jurta, šator od kože i tkanine, novogodišnji suvenir, nadkrovljen paraglajder, školjka je njena žrtvena konaka. Upolovljenu želju začetu u trešnjinu cvetu, sa okusom ploda košpice pod jezikom, pustarom raznosi pripitomljen stepski orao. U grlu nam još stoji krik strasnog neizusta.

Alma Ata-i ajándék avagy Az utazás a léleké Nauryz napja. A sztyeppe ünnepe. Tavasz első napján a vadászsasokat barbár bánat szelídíti. Gyönyörre ítélten egyedül a magányon, semmi közepén keresztül, teknőspáncélból menekült lélek utazik, míg el nem tűnik a regében. Menj Istar istennő szentélyébe. Jurta, bőr- és vászonsátor, újévi szuvenír, siklóernyő fedél alatt, kagyló az ő áldozati hajléka. Nyelv alatti magízzel, a cseresznyevirágban fogant kettészelt kívánságot, megszelídített rétisas szórja szét a pusztán. A torkunkban rekedt sikoly még ott van. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 99.

Snježana Rončević (Ne)imanje – (Nem)lét

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

(Ne)imanje Ništa ni u šta ne postaje. Ništa ničemu ne oprašta. Ništa nikome ne dohodi. Ništa iz ničega ne rađa. Niko nikome, kao ja tebi. Na ovom svetu ništa nije naše, do nas samih.

(Nem)lét A semmi semmivé nem válik. A semmi semminek sem irgalmaz. A semmi senkihez sem közelít. A semmi semmiből nem keletkezik. Senki senkinek, mint én neked. Ezen a világom semmi sem a miénk, önmagunkon kívül. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 88.

Snježana Rončević Rodoslov koferaša – A kofferesek családfája

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Rodoslov koferaša Ko sam majko? Lijeva ruka na koferu kćeri. Ko sam majko? Desna ruka na koferu sine. A pred nam prten put. Uska staza. Nema izazova. Draž putovanja nije iskušenje. O godine u kojima će rasti sitna čeljad. Mrtvo doba. Vještačko svjetlo slobodnih gradova grije glad, toli žeđ. Dug je red bijede pred tuđim pragovima. Ne tješite se, siti putnici ne grade ognjišta pored krajputaša.

A kofferesek családfája Anyám, ki vagyok? Lányom, bal kezed a kofferen. Anyám, ki vagyok? Fiam, jobb kezed a kofferen. Előttünk meg a kitaposott út. Csapás. Kihívás sehol. Nem próbatétel az utazás varázsa. Ó évek, melyekben az utódok nőnek. Holt idő. A szabad városok művilágítása éhséget melenget, szomjúságot olt. Idegen küszöbök előtt hosszú a nyomorsor. Ne vigasztaljátok magatokat, eltelt utas út-menti sírhant mellett otthont nem épít. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 38.

Snježana Rončević Izlazna vrata logora – A láger kifelé nyíló ajtaja

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Izlazna vrata logora                                Danilu Kišu* Dan je svetog Dimitrija. Dobre vijesti sa lokalnog ratišta. Socijalizam ne mitinguje. Crvena zvijezda gori na nebu. Novembar je. Lišće komunizma opada. Raznosi se drumovima. A ja uvijek na tom putu. Evo zgodnog kamena, prisjedni Danilo. Ruše Berlinski zid. Pred očima mrtvih i živih svjedoka, završava Drugi svjetski rat. Oslijepit će nas prašina ljudskog grijeha. Majke plaču sisate i otežale, četrdeseti dan nakon poroda. Ti si otišao? Nagovori Sizifa gore u visinama, neka prestane obavljati svakodnevni posao. Uzaludno je biti besmrtan među bogovima. *Danilo Kiš (1935 – 1989) sin mađarskog Jevrejina (Eduard Kohn kasnije Eduard Kiss) i majke Crnogorke (Milica Dragićević) rođen je u Subotici pod imenom Kiss Dániel. 1939. u Novom Sadu, u Uspenskoj crkvi kršten po pravoslavnom obredu u vreme donošenja antijevrejskih zakona u Mađarskoj i prima ime Danilo Kiš. (primedba prevodioca)

A láger kifelé nyíló ajtaja                             Kiss Dánielhez** Szent Demeter napja van. Jó hírek a helyi harctérről. A szocializmus nem tüntet. Az égen vörös csillag ég. November. Hull a kommunizmus-levél. Országutakat terít. Én meg mindig azon az úton. Itt egy megfelelő szikla, Daniló foglalj helyet. Döntik a Berlini falat. A halott és élő tanúk szeme láttára, véget ér a Második világháború. megvakít bennünket az ember-bűn pora. Emlős, súlyos anyák sírnak, a szülés utáni negyvenedik napon. Te elmentél? Fenn a magasban Sziszüphoszt beszéld rá, hagyja abba mindennapi munkáját. Istenek között hiábavaló a halhatatlanság. **Danilo Kiš (1935 – 1989) magyar-zsidó származásu szerb író/költő Kiss Dániel néven Szabadkán született. 1939-ben a Magyarországon hozott zsidóellenes törvény miatt, Újvidéken a Mennybemenetel pravoszláv templomban pravoszláv szertartás szerint keresztelték és vette fel a Danilo Kiš nevet. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 14.

Snježana Rončević Samo me zima odnese iz ruke jeseni – Az ősz kezéből csak a tél visz el

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Samo me zima odnese iz ruke jeseni                        tvoja pesma Ponoć. Sneg. Hiljade belih leptira, krilima prekriva zemlju mog detinjstva. Zalutan u horizontu očekivanja, tražim rumenilo tvoga lica. Jedno u drugo, jezera se kroz zenice prolamaju. Zimzelena je hladnoća u prstima kojim ću ti dotaći. Tišina. Šum pahulje nebo je postalo, kosu da ti pomiluje. Najavi dane. I odraz mojih cipela u snegu.

Az ősz öleléséből csak a tél visz el                 a te költeményed   Éjfél. Hó. Gyermekkori otthonomat számtalan fehér lepke-szárny takarja.   A várakozás láthatárán eltévedve keresem arcodról azt a pírt.   A tavak egymásba szembogarakon keresztül zuhognak.   Ujjamban, mellyel megérintelek, örökzöld a fagy.   Csend. Ég küldte a pehely-susogást, hogy hajadat simítsa. Napokat hirdessen. És a hóban cipőm kopogását.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 81.