Szenes Anikó Anyámnak – Mojoj majci

Szenes Anikó (Hannah Szenes - Cháná Szenes)

Budapest 1921. július 17. – Budapest 1944, november 7.

Anyámnak

Hol tanultál könnyet letörölni,

Fájdalmat rejteni lelkedben?

Bánatot, panaszt eltemetni,

Sírást és kínt oly csendesen?

Hallgasd a szél szavát:

Hegyen és völgyön át,

Tátott torokkal kesereg;

Nézd a tengert.

Üvöltve renget

S korbácsol sziklahegyeket.

Az egész Természet zeng és reng,

A gátat, formát szétrepeszti.

Honnan a szívedben ez a csend:

Hol tanultál hősnek lenni?

Nahalal, 1940. I. 15.

Mojoj majci

Gde si učila suze brisati,

Bol u srcu skrivati?

Tugu, žal, plač i pečal

tako tiho sahraniti.

Slušaj glas vetra:

Iznad brda i dumača,

Punim ustima jada;

Gledaj more.

Urlajući trese

Šiba ogromne stene.

Čitava Priroda bruji, tutnji,

Dolmu, formu ruši.

U tvom srcu odakle je ta tišina:

Da budeš heroj gde si učila?

Nahalal, 15. I. 1940.

                             Prevod: Fehér Illés

Szenes Anikó Falevél – List

Szenes Anikó (Hannah Szenes - Cháná Szenes)

Budapest 1921. július 17. – Budapest 1944, november 7.

Falevél

Először zöld volt,
Aztán sárga lett,
Majd borvörösre változott az arca,
Holnap barna barátcsuhába bújik
S a következő szín, az már halál.

Tátra, Biela-Voda, 1938.

List

Prvo je zelen bio,

Pa žut postao,

Potom mu se obraz u vinocrveno promenio,

Sutra će mrku mantiju obući

A naredna boja, ta je već smrt.

Tatra, Biela.Voda, 1938

                             Prevod: Fehér Illés

Szenes Anikó Egy – kettő – három… – Jedan – dva – tri… – One - two - three...

Szenes Anikó (Hannah Szenes - Cháná Szenes)

Budapest 1921. július 17. – Budapest 1944, november 7.

Egy – kettő – három…

Egy – kettő – három…

                        nyolc a hossza,

Két lépéssel mérem a szélet…

Kérdőjelként lebeg az Élet.

Egy – kettő – három…

                        tán egy hét is,

Vagy a hó vége még itt talál,

De fejem felett a Halál.

Huszonhárom lennék

                        most júliusban…        

Merész játékban számra tettem,

A kocka perdült. – Veszítettem.*

Budapest, 1944. VI. 20.

* A börtönben írt utolsó verse.

Jedan – dva – tri...

Jedan – dva – tri...

               osam je cela dužina,

Sa dva koraka merim prikrajka...

Život je pod znakom pitanja.

Jedan – dva – tri...

               možda je i nedelja,

Il kraj meseca još me dočeka,

Ali Smrt me svakako čeka.

Dvadesetri bi imala

               sada jula...

Broj sam u odvažnoj igri birala,

Zaigrala se kocka. – Izgubila.**

Budimpešta, 20. VI. 1944.

**U tamnici napisana zadnja njena pesma.

                             Prevod: Fehér Illés

One - two - three...

One - two - three...

    eight feet long       

Two strides across, the rest is dark...

Life is a fleeting question mark.

One - two - three...    

    maybe another week.        

Or the next month may still find me here,   

But death, I feel is very near.           

Now, in the month of July,

    I am 23 years of age,

In a daring game of numbers I placed my bet,

The dice rolled, I lost.

This poem was found  in Hannah's death cell after her execution.

                           Translated by Steven Moskowitz

Szenes Anikó Az édesanya - Majka

Szenes Anikó (Hannah Szenes - Cháná Szenes)

Budapest 1921. július 17. – Budapest 1944, november 7.

Az édesanya

Ha volna a világon egy érdemjegy

A szeretet és kitartás babérja,

Egy volna csak, ki megérdemelné:

Egyedül az édesanya.

Legyen szívetekben hála

És ajkatokon ima,

Ha halljátok a legszebb szót:

É d e s a n y a.

1933.

Majka

Kad bi na svetu postojalo

Odličje ljubavi i izdržljivosti,

Bila bi samo jedna osoba koja bi zaslužila:

Isključivo majka.

Neka bude u vašim srcima zahvalnosti

I molitva na usnama

Kad čujete najlepšu reč:

M a j k a.

1933.

Prevod: Fehér Illés

Szenes Anikó Harmónia - Harmonija

Szenes Anikó (Hannah Szenes - Cháná Szenes)

Budapest 1921. július 17. – Budapest 1944, november 7.

Harmónia

A természet csupa ellentét:

Nappali fény és éji sötét,

Kopár hegyek és virágos völgyek,

Piciny fűszálak, hatalmas tölgyek.

A komor észak és a dalos dél,

A tikkasztó nyár és a dermesztő tél.

A chaos, a rend,

A zaj és a csend,

A föld és az ég,

A kezdet és a vég.

És ellentmondás a történelem.

Egyéni érdek és honszerelem,

Viszálykodás és tömörülés,

Az Isten nevében emberölés,

Felszökő pálya és letört vonal,

Bonyolult cselszövés, szakadt fonal.

A szolga, az úr,

Az angol, a búr,

A tömlöc, az őr,

A béke, a tőr.

És mind csupa hegy-völgy és mind csupa véglet,

Az emberi lélek, az emberi élet.

Lobogó érzések, lehiggadt ész,

Feszülő tervek és remegő kéz.

A tett és a szó,

A rossz és a jó,

A csonka, az ép,

A rút és a szép.

S a számtalan végletnek egy az ura

Világot átfogó harmónia.

Budapest, 1937. október

Harmonija

Iz suštih suprotnosti je priroda:

Dnevna svetlost i noćna tama,

Cvećem posute livade i gola brda,

Pored ogromnog hrasta sitna trava.

Sumoran sever i  raspevan jug,

Sparno leto i ledena zima,

Poredak, darmar,

Graja i tišina,

Zemlja i nebeska pučina,

Početak i kraj.

Proturečna je i povest,

Rodoljublje i pojedinačni interes,

Ujedinjenje i borba,

Ubistvo u ime Boga,

Uspon i slomljena karijera,

Prekinuta nit, složena zavera.

Sluga, gospodar,

Englez, Transval,

Sužanj, stražar,

Mir i megdan.

I samo brda i doline i samo krajnosti,

Ljudske duše, ljudi u stvarnosti.

Smiren razum, plamteća čula ,

Nadahmuti planovi i drhtava ruka.

Reč i akcija,

Zao i dobričina,

Čitav i sakat,

Lep i ražan.

Jedino što gospodari tim krajnostima

Je sveobuhvatna harmonija.

Budimpešta, oktobar 1937.

                                Prevod:Fehér Illés

Szenes Anikó Boldog a gyufa – Sretna je ta šibica - Blessed is the match - Fortunate is the match

Szenes Anikó (Hannah Szenes - Cháná Szenes)

Budapest 1921. július 17. – Budapest 1944, november 7.

Boldog a gyufa

Boldog a gyufa, amely elégve szítja a lángot

Boldog a láng, amely szíveknek mélyén lobog

Boldog a szív, amely becsülettel múlt ki a világból

Boldog a gyufa, amely elégve szítja a lángot.

Sretna je ta šibica

Sretna je ta šibica, koja tokom izgaranja potpiruje vatru

Sretna je ta vatra, koja u dubini srca gori

Sretno je ono srce, koji na drugi svet sa sobom čast nosi

Sretna je ta šibica, koja tokom izgaranja potpiruje vatru

                               Prevod: Fehér Illés

Blessed is the match

Blessed is the match consumed in the kindling flame.

Blessed is the flame that burns in the heart's secret places.

Blessed is the heart with strength to stop its beating for honor's sake.

Blessed is the match consumed in the kindling flame.

                             Translated by Anonymous

Fortunate is the match

Fortunate is the match that burns and kindles the flames.

Fortunate is the flame that burns inside the hearts.

Fortunate are the hearts to know when to stop with dignity.

Fortunate is the match that burns and kindles the flames.

                             Translated by Anonymous

Szenes Anikó Esti beszélgetés – Večernji razgovor

Szenes Anikó (Hannah Szenes - Cháná Szenes)

Budapest 1921. július 17. – Budapest 1944, november 7.

Esti beszélgetés

Bebújok az ágyba. Lehunyom a szemem.

Azt est kormos arca mosolyog rám.

Felhúzom állig a takarót.

Kész vagyok, várlak, édesapám.

Gyere, ülj le az ágyam szélén

Vedd két kezedbe kezemet,

Adj egy csókot a homlokomra

És beszélgessünk egy keveset.

Tíz éve már csak így beszélünk,

Hangok nélkül és szótlanul.

Te mégis érted, amit én mondok,

Ami e lelkemen átvonul.

Amikor elmentél, gyermek voltam,

Az iskolába se jártam még,

Egy május nap volt, hűvös, esős,

Mikor magához vett az ég.

Engem bátyámmal elvittek otthonról,

Anyuka mély feketébe öltözött,

Este halványan súgta fülünkbe:

Apuka nagyon messze költözött.

A temetésen emberek tolongtak

S én szorongtam a rokonok között.

Akkor még nem tudtam mit jelent:

Apuka nagyon messze költözött.

De este, amikor lefeküdtem,

Pár szót tákoltam össze imámnak:

Uram, édes jó Istenem,

Adj békés nyugalmat az édesapámnak.

Tán Isten megadta néked a békét,

Amit gyerekszám annyiszor kért,

De én gyakorta zaklattalak.

Ugye nem haragszol hívásomért.

Ha gyermekszívemet bántalom érte,

Mit nem tudtam élőknek elmondani,

Olyan jól esett tehozzád bújni,

És minden fájdalmat kiontani.

Ha örömöm volt, ujjongó, boldog,

Mit szavakká formálni alig lehet,

Olyan édes volt elújságolni

És mindent megbeszélni veled.

Apám, Te mindig olyan jó voltál,

Hívó szavamra hozzám leszálltál,

Nehéz utakon kísértél engem,

Küzdelmeimben mellettem álltál.

Köszönöm néked százszor, ezerszer.

De most már búcsúzzunk, késő lett, lám,

És holnap reggel korán kelek fel.

Jó éjszakát hát, édesapám.

Budapest, 1937. május

Večernji razgovor

Uvlačim se u krevet. Sklapam oči.

Garavim licem mi se smeška veče.

Skroz se zagrnem ćebetom.

Spremna sam, čekam te, oče.

Dođi, sedi na moj krevet

Obavij mi ruke,

Poljubi čelo

I popričajmo malo.

Već deset godina tako pričamo,

Bez glasova nemo.

Ipak ti razumeš tu priču koja

Kroz moju dušu prelazi smerno.

Dete sam bila kad si otišao,

Nisam još ni u školu išla,

Maj je bio, hladan, kišni dan

Kad te je smrt sustigla.

Mene i starijeg brata su odveli od kuće,

Mama je u dubokom crnilu bila,

Uveče jedva čujno je rekla:

Odselio se tata, prihvatila ga je daljina.

Na sahrani gurnjava nepoznatih

A ja sam se uz rođake priljubila.

Tada još nisam znala šta znači:

Odselio se tata, prihvatila ga je daljina.

Ali uveče, kad sam legla,

Sastavila sam nekakvu molitvu:

Gospode, dragi moj Bože,

Obezbedi mom ocu blaženu tišinu.

Valjda ti je Bog dao mir za što sam

Još kao dete toliko puta molila,

Ali često sam te uznemiravala.

Jel da se ne ljutiš zbog mojih poziva.

Ako povredu mog detinjastog srca

Nisam se usudila živima ispričati,

Kod tebe sam našla utočište

Dušu sam mogla olakšati.

Ako je bilo radosti, zanesen, pomaman,

Što se nije moglo rečima uobličiti,

Prijalo mi je što sam sve

S tobom mogla podeliti.

Oče moj, uvek si tako dobar bio,

Na moje pozive uvek si se odazvao,

Na mom trnovitom putu u svagdašnjim

Borbama pored mene si stajao.

Zahvaljujem ti se hiljadu puta.

Već je kasno, oprostimo se,

Sutra rano ustajem.

Pa laku noć, oče.

Budimpešta, maj 1937.

                             Prevod: Fehér Illés

Szenes Anikó Búcsú – Oproštaj

Szenes Anikó (Hannah Szenes - Cháná Szenes)

Budapest 1921. július 17. – Budapest 1944, november 7.

Búcsú

Elmentél. Soká integettünk.

Hordárok lármáztak megettünk,

S mi néztük, mint tűnsz egyre el.

Az élet elvitt. Boldog voltál.

A szíved mélyén tán daloltál,

S mi titkoltuk a könnyeink.

Szó nélkül, csendben hazamentünk.

Néztük a halvány kék eget.

A lelkünk titkon, láthatatlan

Most is utánad integet.

Balatonlelle, 1938 nyarán

Oproštaj

Otišao si. Dugo smo mahali.

Iza nas su nosači galamili

A mi tvoj nestanak promatrali.

Odnese te život. Sretan si bio.

Na dnu srca možda si i pevao.

A mi suze tajili.

U tišini šutke smo išli doma.

Gledali plavet neba.

Moja duša potajno, nevidljivo

I sad za tobom smera.

Balatonlele, leti 1938.

                                   Prevod: Fehér Illés

Szenes Anikó A testvérekhez – Braćama i sestrama

Szenes Anikó (Hannah Szenes - Cháná Szenes)

Budapest 1921. július 17. – Budapest 1944, november 7.

A testvérekhez

Ha mi hagytuk abba

Vegyétek ti nyakba

A nehéz, hatalmas

Jármot.

Homokos talajra

Építsetek újra

Itt a kék ég alatt

Mindent.

S tudjátok meg: a hála

És igazság ára

Drága.

Nahalal, 1941. V. 4.

Braćama i sestrama

Ako prekidamo mi

Prihvatite, preuzmite vi

Na svoja leđa tog tegobnog

Jarma.

Tu pod vedrim nebom

Na pešku samom

Gradite sve

Ispočetka

I znajte: visoka je

Cena hvale te

Pravde.

Nahalal, 4. V. 1941.

                              Prevod: Fehér Illés