Pilla - Sárközi Mariann Lényeg a fontossági sorrend – Bitan je red po važnosti

Pilla – Sárközi Mariann

Lényeg a fontossági sorrend Sokszor jut eszembe egy utolsó lélegzet húsz... alig húszévesen, s hogy mily' gyorsan hagyta el torkát  a függés, a gyilkos; eszembe jut egy reggel, a már ébredéskor céltalan, s a dezodor, fürdés helyett. Láttatok már arcot akkor,  amikor ellilul? Én láttam. Magamét. Gyakran jut eszembe a liget. Egy bokra sem fája nem vonzott, csak a vágy, hogy takarásban szúrjam be a mérget, a fájdalmat enyhítőt. Eszembe jut a meztelen ágak közötti tél,  s hogy nem érte lábam,  s a nyár gondozása, ha ajkamra vizet dörgölt. Láttál már embert önszántából igénytelent, otthontalant. Én láttam. Magamat. Sose felejtem azt, amikor a belátás  a tagadással pöröl. Talán ha  többet mesélnék egy gödörről, ahol reggeltől-estig utolsó kenetre vártam, s ahonnal óránként semmi erőből, inkább ösztönből indultam útnak szerelmemért, mindenemért, "csak egy" grammért... Láttatok már embert haldokolva kielégülni? Én láttam. Magamat. Láttál embert sírva szájához emelni  az üres, száraz fogkefét... büdösen, éhesen zsemlét, kenyeret tagadni; hallottál szirénát, s szót, Istent átkozót, s vádját: kegyelem, irgalom, Isten?! Nincs! Én igen,  elég volt egyetlen gyenge sóhaj, s ördögi játékba hívott a sors. Érdes eccpecckimehecc kacajjal  csalt, és én mentem... míg elfelejtettem várni és áldani azt, ami mindenkinek adott: az életet. Csak én, s valami megfogalmazhatatlan  hiány vonzott. Ismeritek!? Ti, akik érzéseitek megfogalmazni tudjátok!? Én ismerem. Néha eszembe jut egy fekáliában fetrengő hiúság, s a küzdelme nem a ligetben, hanem kemény-hideg matracon. Eszembe jut milyen idegesítő  a percek kopogása a csempén, s a felhangosított infúziócseppek vénábaesése... majd rájönni: mivé lettem ......................................................... aztán eszembe jut az első sejtjeimig jutó levegőrész, s az otthon, a piszkos; a porszívó fárasztó búgása, s az első fehér függöny ablakpucolás után. Az éhes, azért eszik döntés,  majd az akarat: kell kenyér; az első munkanap. A kézfogás Istentől. A kegyelem, hogy nem halt meg bennem az ember.  Az első és az utolsó grammnál finomabb szerelem, a küzdelem nélkül megélt kéj; Egy gyűrű. Arany. A hűség halálig. Két születés, halál(ok), sokk, boldogság, harc, minden máig megélt. Társ, barát, anya lettem, vagyok. Értitek ezt az értelmetlent? Én vagyok. Én voltam. Sose felejtem. Mondom: semmi sincs ok nélkül. Magunkon múlik a élet, a lényeg a fontossági sorrend januártól-decemberig... és Isten. Szerintem. (Bicske, 2016. július 24.)

Suština je red po važnosti Često se setim jednog zadnjeg uzdaha sa dvadeset… jedva sa dvadeset, i ovisnost, krvnička kako brzo je njeno grlo napustila; setim se jednog jutra, već pri buđenju besciljnog, i umesto kupanja, dezodora. Jeste li već videli lice, kad lila postane? Ja jesam. Svoje. Često se setim gaja. Ni jedan džbun, niti drvo me nije privuklo, samo žudnja da otrova što bol stiša u zaklonu sebi ubrizgam. Setim se zime između golih grana i da ju moje noge nisu dotakle, i staranje leta, kad mi usne vodom brisao. Jesi li već videla čoveka ko je dobrovoljno ništavan, beskrovnik. Ja jesam. Sebe. Nikad neću zaboraviti tren kad uviđavnost sa negiranjem se prepira. Možda kad bi više o jednoj jami pričala gde od jutra do mraka na poslednju pričest čekala i odakle svakog sata iz ničega, više iz instinkta za svoju ljubav, za sve što posedujem ponovo na put krenula, “samo” zbog jednog grama… Jeste li već videli samrtnika zadovoljiti se? Ja jesam. Sebe. Jesi videla čoveka kako praznu, suvu četku za zube plačući do usta diže… smrdljivo, gladno zemičku, hleba odbije; jesi čula sirenu i reč, Boga proklinjajuću i optužbu: milosti, oproštaja, Boga?! Nema! Ja jesam, jedan jedini slab uzdah je dovoljan bio, i sudba me je u đavolsku igru zvala. Hrapavim ecipecipec grohotom je mamila i ja krenula… i zaboravila čekati i blagosloviti to što je svima dato: život. Samo ja, i nekakav nepojmljiv manjak me je privlačio. Poznajete!? Vi, koji svoje osećaje izraziti znate!? Ja poznajem. Koji put se setim jedne u fekaliji valjajuće taštine, i njene borbe ne u gaju, na tvrdo-hladnom dušeku. Setim se koliko je razdražljivo kucanje minuta na zidnim pločicama i pojačan pad kapi infuzije u venu… i doznanje: šta sam postala ……………………………….. pa se setim prve do mojih ćelija dospele delove vazduha, i dom, prljav; zamorno zujanje usisivača, i prva bela zavesa posle pranja prozora. Odluka, jedeš jer si gladna, pa volja: hoću hleba, i prvi radni dan. Rukovanje Boga. Milost da u meni čovek nije umro. Od prvog i zadnjeg grama skladnija ljubav, bez borbe doživljena strast; Jedan prsten. Zlatan. Doživotna odanost. Dva rođenja, smrt(ovi), šok, blaženstvo, borba, sve do danas doživljene. Družica, prijateljica, majka sam postala, sam. Shvatate li tu besmislenost? Ja sam. Ja sam bila. Nikad zaboraviti neću. Tvrdim: bez razloga ništa nije. Život o nama ovisi, suština je red po važnosti od januara do decembra… i Bog. Po mom. (Bičke, 24. jul 2016.) Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.7torony.hu/content.php?c=69277

Tóth Imre Ragnarök – Ragnarek

Tóth Imre Zalaegerszeg 1966. július 2. –

Ragnarök

Ne áltasd magad! Ez az, amire vártál,
évezredek óta. A kígyó kinyitotta szemét.
Már köztünk vannak, a sír nem fogadja be
őket, utat nyitnak a sötétség katonáinak.
Poros kripták mélyéről, a föld alól is
jönnek, a zörgő csontokra páncélt akasztanak.
Csak a halál értheti meg őket. Ahogy a szívbe,
a csontokba hatol az acélburkolatú lövedék,
a kard. A férfiaknak csak a háború, a nőknek a
harcosok utánpótlása marad.
A középkori tévében látod, de ez már nem a
középkor, már egyáltalán semmilyen kor nincs,
csak a vas. Végül mindenki magára marad.
Folyik az okkult háború, de már nyíltan.
A vízcsapból rozsdás lé folyik, de ki iszik
vizet ilyen korban. Csak a bor marad.
Ami kinyitja a szemet, és az elmét, és erőt ad az
újabb harchoz. Pokolba az érzelmekkel!
A templomban arról prédikál a pap, hogy a
koldusnak ne adakozzanak. Hát pusztuljon el
minden. Isten nem ad több hitelt.
Fel a sisakot, a pajzsot, a kardot a kézbe!
Ha már nem él ember a Földön, legalább hősként
essen el a had.

Megjöttek az idők, szeretni kéne, de a történetnek
lassan vége. Valami hiba van a védelemben.
A kerékről leszakad a lánctalp, de azért rajtad
még áthajt. Felejtsd el, hogy ki voltál. Mi végre?
Hiszen most már menni kéne.

Ragnarök (modern izlandi nyelven Ragnarǫk,
Ragnarøkkr) („az istenek alkonya”) a norvég mitológia
szerint, a végső csata a fény és a rend hatalma valamint
a sötétség és a káosz között, amely után az egész világ
elpusztul, majd újjáteremtődik .

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/T%C3%B3th_Imre-1966/Ragnar%C3%B6k

Ragnarek

Nemoj sebe obmanjivati! To je što si

hiljadama godina čekao. Zmija je oči otvorila.

Već su među nama, grobovi ih ne

primaju, oslobađaju puteve vojnicima tame.

Iz dubine prašnjavih grobnica, i ispod zemlje

dolaze, na zvekeće kosti pancir stavljaju.

Samo ih smrt može shvatiti. Kako u srce,

u kosti metak sa čeličnom prevlakom, sablja

prodire. Muškarcima samo rat, ženama

ostaje stvaranje novog pokolenja.

U srednjevekovnoj televiziji vidiš, ali to više nije

srednji vek, više nikakvog veka nema,

samo željeznog. Na kraju svako sam ostaje.

Teče tajan rat, ali već otvoreno.

Iz vodovoda zarđala voda teče, ali vodu

u to doba ko pije. Samo vino ostaje.

Što oči i um otvori i za nove borbe

snagu daje. Do đavola sa osećajima!

U crkvi pop propoveda o ukidanju

milodara prosjacima. Pa neka sve

propadne. Gospod veresije više ne da.

Gore sa šlemom, štita, sablju u ruke!

Ako već nema više čoveka na Zemlji, trupa bar nek

kao heroj padne.

Došla su vremena, trebalo bi voleti, ali pomalo je

kraj događaja. Neka greška je u odbrani.

Gusenica otpada sa točkova, ali još će te

pregaziti. Zaboravi ko si bio. Zašto smo stvoreni?

Ta sad bi već trebalo krenuti.

Ragnarek (na modernom Islandskom Ragnarǫk,
Ragnarøkkr) („sumrak bogova”) prema norveškoj

mitologiji moć konačne bitke, svetla i reda odnosno

između tame i haosa, nakon čega uništiće se

čitav svet, a potom će se ponovo stvoriti.

Prevod: Fehér Illés

A. Túri Zsuzsa: Semmi(tológia) – Ništa(logija)

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Semmi(tológia) Csúszós éj : pikkelyes cseppfolyós bodzaköd egybeköt félrelök szédülök szédülök semmit a semmi- be mos- na, ha mostoha foltokat oldana toldana mintha a minta a sebszínű foltfolyam volna még párhuzam régi vég kisajtolt toldalék titkok meg rejtjelek aszfaltrajz- rengeteg nyílt örvényt rejtenek hangzuhany szellemek füstszínű életek savas-sós fellegek lyukas tért metszenek lámpafény kell ide sehonnan semmibe ellened ellenem nélküled nélkülem üres kert sóhajok fulladunk fulladok fákkal halt holnapok pupillák semmibe tágulnak semmire.

Ništa(logija) Klizava noć: krljušasta tečna magla spaja odgura vrti mi se vrti mi se ništa bi u niš- ta pra- la, ako bi maćehinske fleke rastvarala produžavala kao da bi formula tok zakrpe boje rane bila još poređenje otrcan sag isceđen dometak tajne omame na pločniku šume crteža otvorenu čevrntiju skrivaju bujica glasova duhovi životi boje bugije kiseli-slani oblaci prazninu predela seku svetlost svetiljke nam treba ni od kuda ni u što protiv tebe protiv mene bez tebe bez mene prazan vrt uzdasi gušimo se gušim se s drvećem umrle sutrašnjice zenice u ništa na ništa se šire. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1857920477764343&set=a.1808473006042424.1073741835.100006392265732&type=3&theater

Fülöp Gábor Ab ovo – Ab ovo

Fülöp Gábor Ujvidék 1950. március 19. –

Ab ovo Amikor az első alma lehullott a fáról. Amikor a kígyó. Amikor Ádám. Össze kellene állítani a széthulló mozaikokat. Tükörcserepek. Ádám vagyok-e vagy alma? Vagy én valék a kígyó? Tükörcserepek. Tükörzene. Andalító.

Ab ovo Kad je prva jabuka sa drveta otpala. Kad je zmija. Kad je Adam. Trebalo bi sastaviti mozaike u raspadu. Crepovi ogledala. Jesam li Adam ili jabuka? Il sam ja zmija? Crepovi ogledala. Pesma ogledala. Uspavljujuća. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://holdkatlan.hu/index.php/irasok/vers/4959-fulop-gabor-versei-az-akasztas-elonye-ab-ovo-haza



Lennert Móger Tímea kilátó – vidikovac

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

kilátó a zuhanó élet toronymagas irányt kutat megtámaszkodunk egymásban tűszúrás után vágyunk vérre megy ronda gobelin keletkezik a falon csodálják ujjunk bekötik érzéstelenítés világfájdalom új kép valódi háború csont törik vér folyik házakat ágyakat aprítanak tűzifává nem élünk benne nem fekszünk bele ellene szeg- ülünk ledob a ló vedlő bőrünk- ből ostort sodornak hátakat vagy lovakat ütnek vele hátakat vagy lovakat ütünk vele generációk halnak bele mire megtanulok élni

vidikovac život u padu pravac nebeskih visova traži međusobno se podupiremo ubod igle priželjkujemo borba do iznemoglosti ružan goblen se stvara na zidu mu se dive naše prste previjaju anestezija golgota nova slika stvaran rat lomi se kost teče krv kuće krevete do potpale cepaju ne živimo u njoj nećemo prileći od- brusimo at te zbaci iz naše linjajuće ko- že knut prave da bi leđa ili ate udarali da bi leđa ili ate udarali dok naučim živeti generacije će umreti Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/2016-maj-9-1128/magany-asszociaciok-lennert-moger-timea-versei