Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Antić Miroslav. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Antić Miroslav. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. október 26., hétfő

Miroslav Antić Besmrtna pesma – Halhatalan költemény

Képtalálat a következőre: „miroslav antic”
Miroslav Antić
Mokrin kod Kikindе 14. mart 1932. –  Novi Sad 24. jun 1986

Besmrtna pesma

Ako ti jave: umro sam,
a bio sam ti drag,
onda će u tebi
odjednom nešto posiveti.
Na trepavici magla.
Na usni pepeljast trag.

Da li si uopšte ponekad
mislio šta znači živeti?

Ako ti jave: umro sam
evo šta će biti.

Hiljadu šarenih riba
lepršaće mi kroz oko.

I zemlja će me skriti.
I korov će me skriti.
A ja ću za to vreme
leteti visoko...
Visoko.

Zar misliš da moja ruka,
koleno,
ili glava
može da bude sutra
koren breze
il' trava?

Ako ti jave: umro sam,
ne veruj
to ne umem.

Na ovu zemlju sam svratio
da ti namignem malo.
Da za mnom ostane nešto
kao lepršav trag.
I zato: ne budi tužan.
Toliko mi je stalo
da ostanem u tebi
budalast i čudno drag.

Noću,
kad gledaš u nebo,
i ti namigni meni.
Neka to bude tajna.
Uprkos danima sivim
kad vidiš neku kometu
da nebo zarumeni,
upamti: to ja još uvek
šašav letim, i živim.

Halhatalan költemény

Ha jelentik: meghaltam
és számodra kedves voltam,
akkor benned egyszerre
elhomályosul valami.
Pilládon köd.
Ajkad hamuszürke.

Gondoltál-e valaha arra
mit jelent élni?

Ha jelentik: meghaltam,
íme, mi lesz.

Szemem előtt több ezer
cifra hal lebeg.

És elrejt a föld is.
És elrejt a gaz is.
Én meg a magasban
repülök…
A magasban.

Gondolod, hogy kezem,
térdem
vagy fejem
holnap nyírgyökér
vagy fűszál
lesz?

Ha jelentik: meghaltam,
ne hidd el
erre én képtelen vagyok.

Ide, erre a földre tértem,
hogy rád kacsinthassak.
Hogy maradjon valami kedves,
lebegő nyom utánam.
Hát ezért: ne légy szomorú.
Szeretném ha mint
bolondos, fura figura
maradnék meg benned.

Éjjel,
ha nézed az eget,
te is kacsints rám.
Legyen ez a mi titkunk.
A szürke napok ellenére,
ha az égboltot
üstökös díszíti,
jegyezd meg: én vagyok,
a pajkos, repülök és élek.

Fordította: Fehér Illés


2014. december 17., szerda

Miroslav Antić Prva ljubav – Első szerelem

Miroslav Antić
Mokrin kod Kikindе 14. mart 1932. –  Novi Sad 24. jun 1986.


Prva ljubav

Naiđu tako dani.
Zatrpaju ti oči
kao zvezdane kiše.

Oko nosa se neka
šarena nežnost isplete.

I ti staneš,
i ne znaš
da li si, il' nisi više
ono obično dete,
ono bezalzleno dete.

Nekakvo zrno zlata
počne u srcu da žulji.

Stidljivost neka u tebi
tiho se zasmejulji.

Naiđu tako dani.
Ne prepoznaješ boje aprila.

Ne prepoznaješ svoje ruke.
Izgledaju ti kao krila.

Ne prepoznaješ svoje ogledalo:
iz njega te neko čudan posmatra,
neko kome u dahu
mirišu suncokreti
i plamte obrazi,
plamte
kao nestrpljiva vatra.

Naiđu tako dani.
Vetar ti u potiljak diše.

Zdravo, poslednja bajko,
kad staneš i ne znaš više
da li se visine ruše
il' s tobom u nebo lete!

Zdravo ljubavi!
Tajno!
Zdravo sve neverovatno!
Sve zabranjeno i zlatno!

Zdravo, čudnovati svete!

Vrlo je važno,
pre svega,
da prvu ljubav umeš
da izgovoris ćutanjem.

Da je sagledaš žmureći.
Da je oslušneš osmehom.
I dotakneš šaputanjem.

Vrlo je važno da o njoj
ne brbljaš hvalisavo svima.
Ljubav - to nije užina
koju drugari dele.

Prva ljubav je providna
kao lutkino oko,
drhtava kao tišina
koja hoda po prstima

i prva prava čistota
tvoje nežnosti bele.

Ona je knedla u grlu,
srebrna knedla u grlu,
sve nedokučivo tvoje
i sve kristalno tvoje
i sve gugutavo tvoje
kao večernje zvono.

Ona je duboko u tebi
i duboko van tebe.

Ona je malo onako.
Pa još malo onako.

Pa onda ono.
I ono,
I onda: sasvim ono.

Nije to nagovaranje,
rođeni moji,
ko neće dalje da veruje,
nek slobodno zažmuri.

Ali pazite dobro:
ako u vama postoji
jedno veliko pitanje
koje nestrpljivo žuri,

pitanje veće od brda
i veće od dva brda,
i jedna treperava duša
što veruje u čuda,

i ako se u vama
neke lepote talasaju
i neke svetlosti rađaju,

onda je sasvim svejedno
da li žmurite ili ne žmurite,
jer čuda se već događaju.

U tebi skazaljka nekog
nevidljivog magneta
pokazuje odjednom
hiljade strane sveta.


Első szerelem

Csak megtörténik.
Szemed csillagesővel
borított.

Orrod körül
tarka gyengédség kavarog.

És megállsz
és nem tudod
te vagy-e vagy nem vagy
már az az egyszerű gyerek,
az ártatlan kisgyerek.

Szívedet aranymag
kezdi törni.

Hát csendben mozduljon meg
benned a félszeg.

Csak megtörténik.
Nem ismered fel az áprilisi színeket.

Nem ismered meg kezedet.
Szárnyakra hasonlítanak.

Nem ismered meg tükrödet:
furcsa valaki bámul rád,
valaki akinek lehelete
napraforgó illatú
és lángol az arca,
türelmetlen tűzként
lángol.

Csak megtörténik.
A szél tarkódon lélegzik.

Isten veled utolsó mese,
megállsz és már nem tudod
roppannak-e a magaslatok
vagy veled az égbe röppennek!

Isten hozott szerelem!
Titok!
Isten hozott hihetetlen!
Minden tiltott és aranyozott!

Isten hozott csodálatos világ!

Mindenek előtt
a legfontosabb,
az első szerelmet
hallgatással fejezd ki.

Hogy lehunyt szemmel tekinthesd át.
Hogy mosolyoddal hallhasd.
És suttogással érinthesd.

Nagyon fontos, kérkedve
ne beszélj róla mindenkinek.
A szerelem – nem haverok által
osztogatott tízórai.

Az első szerelem
mint a babaszem áttetsző,
mint a lábujjhegyen járó
csend reszkető

romlatlan gyengédséged
első virágzása.

Gombóc a torokban,
ezüstgombóc a torokban,
tiéd minden elérhetetlen
és minden kristály
és minden gőgicsélő
mint az esti harang.

Mélyen benned van
és mélyen rajtad kívül.

Egy kicsit olyan.
És még egy kicsit amolyan.

Majd akkor az.
És az,
És akkor: egészen az.

Nem rábeszélés ez,
cimboráim,
aki nem akar tovább hinni,
nyugodtan hunyja le szemét.

De jól figyeljetek:
ha motoszkál bennetek
egy türelmetlenkedő,
megfejthetetlen talány,

két hegytől hatalmasabb
eget rengető talány,
és egy reszkető,
csodákban hívő szellem

és ha szépség
és fényözön
hullámzik bennetek

akkor teljesen mindegy
lehunyjátok-e szemeteket vagy sem
mert már zajlanak a csodák.

Benned egy láthatatlan
mágneses tű
a világtájak sokaságát
egyszerre mutatja.

Fordította: Fehér Illés






2014. december 14., vasárnap

Miroslav Antić Prva ljubav – Első szerelem – First Love

Miroslav Antić
Mokrin kod Kikindе 14. mart 1932. –  Novi Sad 24. jun 1986.



Prva ljubav

1
Nije to nagovaranje, rođeni moji.
Ko neće dalje da čita – nek slobodno zažmuri.
Ali pazite dobro:
ako u vama postoji
jedno veliko pitanje koje nestrpljivo žuri,
pitanje veće od brda,
i jedna treperava duša što veruje u čuda,
i ako se u vama neke lepote talasaju
i neke svetlosti rađaju,
onda je sasvim svejedno dali žmurite
ili ne žmurite
jer čuda se već dogadjaju.

Junaci,
nos u jastuk!
Nek mašta kao lokomotiva leti!
razumem sve vaše brige
i nespretnosti
i strah,
i evo: pomažem danas svakom da se seti
što se bez razlog duri i smeška u isti mah.
Junaci ,
nos u jastuk!
Niko ne mora znati sta je.
Važno je da nešto postoji i da to nešto traje
i kažem:
baš nije nagovaranje.
Ko neće dalje da sluša – neka zapuši uši.
Važno je šta je skriveno u nama,
u duši.
A ova pesma je oko što vidi i kroz tamu.
Nju nećeš prevariti kao tatu i mamu

2
Evo o prvoj ljubavi još samo nešto malo:
nek ne zaboravi niko – ona je ipak večna.
Ona je kao nebo što se uskovitlalo
kad je u zoru palo u ogledala rečna.
Ona će ostati sramežljiva i vitka
u nekim budućim staricama
koje sad krišom sanjaju odrezane vitice
i žure da završe sve zadatke na vreme,
i u nekim budućim penzionerima
koji gaze po blatu i skakuću po baricama,
skupljaju sličice fudbalera
i dobijaju jedinice zbog Pitagorine teoreme.
Ona je najlepša ljuljaška između
radosti i samoće
kad se najviše hoće,
a niko ne zna šta hoće.
I kad godine minu u beskraj…u daljinu…
i prođu mnoge lepote
i svenu mnogi cvetovi,
jedino prva ljubav ostaće negde u oku,
u nekim običnim stvarima,
u požutelim spomenarima
kao večno novi nepoznati svetovi.

Zato i vredi sanjati,
zato i vredi želeti,
– šta nas se ostalo tiče!

Zato i vredi napisati i kao plakat podeliti
ove šarene reči koje na pesmu liče.

3
Najzad,
u prvoj ljubavi rađa se i prva bora
ovde negde na čelu
i celog života te prati.

Rađa se prva tuga i prva ljubomora
i prvi put se pati.

I odjednom ti drugčije izgleda čitav svet.
Nešto u glavi gori,
nešto tutnja
i vri.
To nije kao matematika.
Tu su dva i dva često – pet
A često – nisu ni tri.

Ne pitaj zašto odkud odjednom košava briše.
To možda i nije vetar.
To prva ljubav uzdiše.

Ne pitaj odkuda kiše odjednom pljusnu jače.
To možda i nije pljusak,
već neko zbog ljubavi plače
i trepavice mu slane
i rukavi mu slani
kao presoljeni ručak i kao okeani.

Uostalom
šta vredi o prvoj ljubavi i dalje da se soli.
Izvoli,
samo izvoli,
pa ako je tebi isto ovako – ti kaži,
a ako nije isto – onda sve ovo ne važi.


Első szerelem

1
Cimboráim, nem rábeszélés ez.
Akinek unalmas – nyugodtan hunyja le szemét.
De figyeljetek:
ha motoszkál bennetek
egy türelmetlenül tornyosodó,
megfejthetetlen talány,
és a reszkető, csodákban hívő szellem
és ha szépség és fényözön
hullámzik bennetek
akkor mindegy hogy lehunyjátok-e
szemeteket vagy sem
mert már zajlanak a csodák.

Daliák,
orrotok párnába dugjátok!
Röppenjen a képzelet!
megértem szorongásotokat
esetlenségeteket
félelmeteket
íme: ma mindenkinek segítek – emlékezzen
ok nélkül egyszerre miért duzzog és mosolyog.
Daliák,
orrotok párnába dugjátok!
Nem kell mindenkinek mindent tudni.
Fontos hogy időt állóan létezzen valami
és állítom:
ez éppen nem rábeszélés.
Aki nem akarja hallani – dugja be fülét.
Az a fontos ami bennünk, lelkünkben
rejtett.
Ez a vers a homályt átvilágító szem.
Mint szüleidet, nem tudod átverni.

2
Még néhány apróság az első szerelemről:
senki se feledje – mégiscsak életre szóló.
Olyan mint mikor hajnalban
a feldúlt ég a folyótükörbe zuhan.
Félénk és karcsú marad
a jövendőbeli idős hölgyekben akik
titokban levágott tincsekről álmodnak
és sietnek a házi feladattal,
és a jövendőbeli nyugdíjasokban akik
sárban gázolnak, nádasban szökdelnek,
labdarúgók képeit gyűjtik és
egyest kapnak Pitagorasz tételéből.
Az öröm és magány közötti
legszebb hinta
mikor a legtöbbet akarjuk
de senki sem tudja mit akar.
És mikor végtelenbe tűnnek az évek… a messzeségbe…
és szertefoszlik a gyönyör
és elhervadnak a virágok,
a mindennapi tárgyakban,
a kifakult emlékkönyvekben
mint örökké ismeretlen világegyetem
egyedül az első szerelem marad a láthatáron.

Ezért érdemes álmodozni,
ezért érdemes akarni,
– mi közünk minden más egyébhez!

Ezért érdemes ezeket a vershez hasonló sorokat
leírni és hirdetményként terjeszteni.

3.
Végül,
az első szerelemmel keletkezik az első ránc is,
valahol a homlokodon
és egész életedben kísér.

Először jelentkezik a bánat és féltékenység
és első ízben a szenvedés.

És egyszerre más lesz a világ.
Fejed lángol,
dübörög
és forr.
Ez nem matematika.
Gyakran a kétszerkettő – öt.
Gyakran – még három se.

Ne kérdd egyszerre honnan vág a kosava*.
Ez tán nem is szél.
Ez az első szerelem hava.

Ne kérdd egyszerre miért csapkod jobban a vihar.
Ez tán nem is vihar,
szerelmi bánatában zokog valaki
és mint az elsózott ebéd, mit az óceánok
sós az ujja
sós a szempillája.

Különben
mit ér az első szerelemről tovább fecsegni.
Tessék,
csak tessék,
ha te is így érzed – beszélj,
ha nem – akkor mindez semmit se ér.

*Viharos erejű, száraz, hideg, tartós al-dunai szél

                             Fordította: Fehér Illés


First Love

1
It’s not persuasion, my dears.
Those who don’t want to read further – feel free to close your eyes.
But be very careful:
if, inside you, rests a big question that impatiently rushes,
a question bigger than a hill,
and a twinkling soul that believes in miracles,
and if, inside you, some beauties are wave
and some lights are being born,
than it’s completely the same whether your eyes are closed
or not
because miracles are already happening.

Heroes,
put your faces into the pillow!
Let imagination fly like a locomotive!
I understand all your worries
and clumsiness
and fear,
but here: today I’m helping everyone remember
why they sulk and smile in the same time.
Heroes,
put your faces into the pillow!
Nobody has to know what’s up.
It’s important that something exists and that that something lasts
and I say:
it’s not really persuasion
Those who don’t want to listen further – they can shut their ears.
What matters is what is hidden inside us,
in the soul.

And this poem is an eye that can see even through the dark.
You won’t fool it like your dad and mom.

2
Here is just a little something more about first love:
may noone forget – it is eternal after all.
But it’s like the sky that stirred up
when, at dawn it fell into river mirrors.
It will stay shy and slender
in some future old ladies
who are now secretly dreaming of cut laurels
and rushing to finish their homework in time,
and in some future retirees
who are wading through mud and hopping through puddles,
collecting pictures of football players
and getting Fs because of Pythagoras’ theorem.
It’s the most beautiful swing between
joy and loneliness
when you want it the most,
and nobody knows what it wants.
And when years pass into infinity… into the distance…
and many beauties go by
and many flowers wither,
only first love will remain somewhere in the eye,
in some ordinary things,
in albums that turned yellow,
like eternaly new unknown worlds.

That’s why it’s worth dreaming,
that’s why it’s worth wishing,
– what do we care about the rest!

That’s why it’s worth writing and, like posters, distributing
these colourful words that look like a poem.

3
Finally,
first love brings first wrinkle
somewhere here on your forehead
and it follows you your entire life

It brings first sorrow and first jealousy
and makes you suffer for the first time.

And suddenly, the entire world looks different to you.
Something’s burning inside your head,
something’s roaring
and boiling.
It’s not like math.
Two and two are often – five
and often – not even three.

Don’t ask where from, all of a sudden, the southeast wind is blowing.
It might not even be wind.
It’s the first love sighing.

Don’t ask how come the rain falls heavier.
It might not even be a heavy rain,
but someone crying over love
and his eyelashes are salty
and his sleeves are salty
like oversalted lunch and like oceans.

After all,
what’s the point in further lecturing on first love.
Help yourself,
just help yourself,
and then if you feel the same – say it,
and if it’s not the same – than all of this doesn’t apply.

                             Translated by Anonim





2014. december 10., szerda

Miroslav Antić Samoća – Magány

Képtalálat a következőre: „miroslav antic”

Miroslav Antić
Mokrin kod Kikindе 14. mart 1932. –  Novi Sad 24. jun 1986


Samoća

Svoju snagu prepoznaćeš po tome
Koliko si u stanju
Da izdržiš samoću.

Džinovske zvezde samuju
Na ivicama svemira.
Sitne i zbunjene
Sabijaju se u galaksije.

Seme sekvoje bira čistine
Sa mnogo sunca, uragana i vazduha.
Seme paprati zavlači se u prašume.

Orao nikad nije imao potrebu
Da se upozna sa nekim drugim orlom.
Mravi su izmislili narode.

Svoju snagu prepoznaćeš po tome
Koliko si u stanju
Da prebrodiš trenutak,
Jer trenutak je teži
I strašniji i duži
Od vremena i večnosti.

Magány

Szilárdságod arról ismered fel
A magányt mennyire 
Vagy képes elviselni.

Az óriáscsillagok a kozmosz
Peremén tűrik a magányt.
Az aprók zavarodottan
A galaxisba vesznek.

A vörösfenyőmag napsütéssel, viharokkal, Levegővel teli tisztást választ .
Erdő-mélybe húzódik a páfránymag.

A sas másik sassal
sosem kíván ismerkedni.
Hangyák találták ki a közösséget.

Szilárdságod arról ismered fel
A pillanatot mennyire 
Vagy képes átvészelni,
Mert a pillanat az időtől és
Az örökkévalóságtól hosszabb,
Félelmetesebb, súlyosabb.

Fordította: Fehér Illés







2014. december 8., hétfő

Miroslav Antić [Da li sam svuda gde su mi tragovi] – [Vagyok-e mindenütt ahol nyomom hagytam]

Miroslav Antić
Mokrin kod Kikindе 14. mart 1932. –  Novi Sad 24. jun 1986


[Da li sam svuda gde su mi tragovi]

Da li sam svuda gde su mi tragovi.
Ko zna s čim sam se spajao
a nisam ga ni takao
možda sam boravio i u svom životu
možda postoje izvesni znaci
ili kao da je neko stran.
Ali ipak uz mene se može,
mada je neobično.
Sa mnom je opasno ići,
ja se nikad ne umaram.
Valjda sam jedini čovjek
koji sumnja u sebe
sve češće mi se čini
da nisam nikakav oblik
već da slobodno jedrim
kroz sopstveno pijanstvo
- prepušten sunčevom vetru
odlivam se i dolivam.
Ali ipak uz mene se može,
mada je neobično,
sa mnom je opasno hteti,
ja nikad ne odustajem.
Neiskvaren iskustvom,
poseban slučaj samoće.
Ponekad izmislim sadašnjost,
da imam gde da prenoćim.
I suviše sam video,
da bih smeo da tvrdim,
mnogo toga sam saznao,
da bih imao ijedan dokaz
ali ipak uz mene se može,
mada je neobično.
Sa mnom je opasno voleti,
ja nikad ne zaboravljam.
Pokušavam da shvatim učenja
koja mene shvataju.
Nejasna mi je vera
spremna da u mene veruje.
Teško je biti okovan
u moju vrstu slobode.
Lako mi je s nemirom,
ne mogu da umirim mir.
Al ipak uz mene se može,
mada je neobično,
sa mnom je čudno čak i umreti...
jer ja se ne završavam.

[Vagyok-e mindenütt ahol nyomom hagytam]

Vagyok-e mindenütt ahol nyomom hagytam.
Ki tudja mivel nem egyesültem
amit nem is érintettem
talán saját életemben tartózkodtam
talán vannak bizonyos jelek
vagy mintha valaki idegen lenne.
Mégis lehet velem együtt lenni,
még akkor is ha szokatlan.
Veszélyes velem együtt menni,
sosem fáradok el.
Talán az egyetlen vagyok
aki önmagában kételkedik
egyre többször úgy tűnik
alaktalanul
önmagam részeg világában
szabadon szárnyalok
– a szélrózsának kiszolgáltatva
eltűnök és visszatérek.
Mégis lehet velem együtt lenni,
még akkor is ha szokatlan,
veszélyes velem együtt áhítozni,
sosem adom fel.
A tapasztalattól sértetlen
magány különleges esete.
Néha kitalálom a jelent
hogy aludhassak valahol.
Túl sokat értem meg ahhoz
hogy állíthassam,
sok ismeretre tettem szert
hogy egyetlen bizonyítékom is lenne
mégis lehet velem együtt lenni,
még akkor is ha furcsa.
Veszélyes velem együtt szeretni,
én sosem feledek.
Megpróbálom megérteni
az engem megértő tételeket.
Hitem tisztázatlan
mely kész önmagamnak hinni.
Nehéz a magam fajta
szabadságba zárkózni.
Elbánok a nyugtalansággal,
nyugalmat nem tudom megnyugtatni.
Mégis lehet velem együtt lenni,
még akkor is ha szokatlan,
velem együtt meghalni is fura…
mert nem ér el a vég.

Fordította: Fehér Illés



2014. december 2., kedd

Miroslav Antić Imena – Nevek

Miroslav Antić
Mokrin kod Kikindе 14. mart 1932. –  Novi Sad 24. jun 1986.


Imena

Pronadješ negde nekakvog Mišu,
nekakvog Gorana,
Dragana,
Svetu,
pronadješ drugare nalik na sebe
i staneš tako i ne veruješ
da ima neko kao ti - isti,
na ovom drukčijem svetu.
I ništa ne mora da se kaže.
Sve se unapred zna i razume.
Možda te neke Mire sad traže.
Možda Gordana neka ne ume
bez tebe,
Jelene,
Milice,
Vide,
do nekog ogromnog sunca da ide.
I ne znaš koliko kao ti - takvih
večeras ponovo nekog nemaju.
I ne znaš koliko kao ti - istih
za susret sa tobom baš sad se spremaju.
I ne znaš ko su to, kao ti - divni
i što su jastuke suzama vlažili.
A lepo ste se mogli sresti
samo da ste se malo potražili.
I krećeš u život s pogrešnim nekim.
S drukčijim nekim.
Nekim dalekim.
A Boris,
Vera,
Vladan
i Sanja
još uvek samo tebe sanja.

Nevek

Valahol valamiféle Misóra bukkansz,
valamiféle Goránra,
Dragánra,
Szvenre,
magadfajta barátra lelve
megállsz és nem hiszed el
létezik hozzád hasonló valaki
ezen a másfajta világon.
És egyetlen szó se kell.
Minden eleve ismert, magától értetődő.
Talán valaki a Mírók közül keres most téged.
Talán éppen egy Gordána,
Jelena,
Milica,
Vica
nem képes
nélküled a tűző nap felé menni.
És nem tudod veled együtt hányan vagytok
akiknek ma este ismét hiányzik valaki.
És nem tudod veled együtt hányan vannak
akik éppen most hozzád készülnek.
És nem tudod kik ezek a csodálatosak akik
mint te vánkosukat könnyel itatják.
Pedig találkozhattatok volna
ha csak kicsit is törekedtek.
És téves személlyel haladsz az életben.
Másmilyennel.
Idegennel.
De Borisz,
Vera,
Vladimir,
és Szanna
még mindig rólad álmodoznak.

Fordította: Fehér Illés



2014. november 30., vasárnap

Miroslav Antić Rika jelena – Szarvasbőgés

Miroslav Antić
Mokrin kod Kikindе 14. mart 1932. –  Novi Sad 24. jun 1986



Rika jelena

I onaj koji napada
I onaj koji se brani
imaju isto borili
šte
Istu crkvu
Istu fresku u glavi.

Pa čemu onda sukob.

To su,
u stvari,
dva ja jedne iste ličnosti.

Jedno ja poštuje te u borbi:
svesno,
razumno ja
i zato je unapred poraženo

Drugo ja prkosi postojećem,
jer hoće da ga silom promeni
i zato je i ono unapred poraženo

Svi su izgubili bitku već unapred.

I pobedjeni

I pobednici

Riču jeleni
Tuku se čelima.
Stado košuta drhti kao lišće

Vazduh se zgrušava od urlika.
Miriše ceo svet na snagu i na plodnost.

A onda:
upletu rogove
i umiru i pobedjeni i pobednik.

I dodje neki treći
mlitavi neki jelen
izlapeo,
neka poslednja vrebalica iz prikrajka
neko potpuno otrcano djubre od borca
i odvede sve košute.

Što ste maštali jeleni?
Što ste se ubijali jeleni?
I onaj koji napada
i onaj koji se brani
-imaju isto borilište
Istu crkvu
Istu fresku u glavi.
Bitku dobija treći.
Bitku dobija onaj koji je nije ni vodio.
Onaj koji jedino vreba sa strane,

Tako je prošao i taj umorni
osmi dan.


Szarvasbőgés

A támadó is
A védekező is
ugyanabban az arénában van
Közös a templomuk
Közös a freskójuk.

Akkor minek az összecsapás.

Az a kettő
tulajdonképpen
ugyanazon személy két énje.

Az egyik én becsül a küzdelemben:
a tudatos,
értelmes én
eleve vesztes

A másik én gyalázza a meglévőt,
erőszakkal akarja kikényszeríteni a változást
ő is eleve vesztes

A csatát mindenki eleve elveszítette.

A vesztes is

A győztes is

Bőgnek a szarvasok
Homlokukkal vívnak.
Csordában a nőstények levelekként reszketnek

Rikoltozástól alvad a lég.
Erő- és termékenységillat terjed.

És akkor:
összeakaszkodnak az agancsok
és kimúlnak a győztes is a vesztes is.

És jön egy harmadik
holmi bágyadt löttyedt
szarvas,
egy az utolsó leselkedők közül
egy roskatag gané harcos
és elvezette a nőstényeket.

Szarvasok, miről álmodoztatok?
Szarvasok, miért öldököltetek?
A támadó is
A védekező is
ugyanabban az arénában van
Közös a templomuk
Közös a freskójuk.
A harcot a harmadik nyeri.
A harcot a nem-is-harcolt nyeri.
A félrehúzódott leselkedő,

Így múlt el ez az agyongyötört
nyolcadik nap is.


                             Fordította: Fehér Illés

2014. november 28., péntek

Miroslav Antić Opomena – Figyelmeztetés

Miroslav Antić
Mokrin kod Kikindе 14. mart 1932. –  Novi Sad 24. jun 1986


Opomena

Važno je,
možda, i to da znamo:
čovek je željan tek ako želi.

I ako sebe celog damo,
tek tada i možemo biti celi.

Saznaćemo tek ako kažemo
reči iskrene, istovetne.

I samo onda kad i mi tražimo,
moći će neko i nas da sretne.

Figyelmeztetés

Fontos,
talán, hogy ezt is tudjuk:
az ember csak akkor kívánatos, ha kíván.

Csak akkor lehetünk egészek,
ha önmagunkat is egészben adjuk.

Akkor tudjuk meg, ha
őszintén, nyíltan beszélünk.

És csak akkor, ha mi is keresünk,
találhat ránk is valaki.

Fordította: Fehér Illés