B. Tomos Hajnal Mementó – Memento – Memento

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –

Mementó Elmentél nem tudni milyen utakon, miféle egekbe – ki sejtheti csontod pora milyen füvekben növekszik? De néha kiválsz a vak térből s legtisztább hangomon megszólalsz. 2015. január 5.

Memento Neznanim cestama si krenuo, u kakva nebesa – ko bi mogao slutiti pepeo tvojih moštiju u kakvim travama raste? Ali iz slepog prostora kat-kad se izdvojiš i mojim najčišćim glasom progovoriš. 5. januar 2015. Prevod: Fehér Illés

Memento You left, unknown which roads what heavens -  Who can divine what weeds your bone meal nurtures? At times, you cast  against the blind space on my clearest voice you break the silence. January 5. 2015. január 24. Translated by Andrea Van Horn

B. Tomos Hajnal Veszteség – Poraz – Loss

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –

Veszteség Kihullott belőlem valami jelentéktelen szerkezet s most keresem – tűt a szénakazalban – Ezeredfordulón még biztosan  megvolt, mert jól ráharaptam – mint leheletem oszlott szét, nem lelem s csak toporgok nélküle, járok körbe-körbe, időm vesztegetem, mig végül betömök valamit hűlt helyére – idegen vacak, de marad, majd ráharap arra is a kényszerűség, meg a gyáva keserűség, hogy elment, odavan ez is – de titkon félek keresgélni az alattomos süllyesztőben, melybe már évek óta hullnak, gyűlnek – tudom – a veszteségek.

Poraz Nešto je ispalo iz mene neka beznačajna naprava i sad tražim – iglu u kamari sena – Na prekretnici milenija još sam sigurno imala, jer sam pošteno zagrizla – poput mog daha se raspršio, prosto nema samo tapkam bez njega, hodam okolo, traćim vreme, na koncu nešto stavim na ohlađeno mesto – nešto bezveze strano, ali ostaje, pa zagrisće i to prisila, i jadna gorčina, nema ga, otišao bestraga – potajno mi je strah prevrtati u podmukloj poplavi u koju već godinama padaju, gomilaju – znam – porazi.                      Prevod: Fehér Illés

Molnár Imre: Cím nélkül – Bez naslova – Without title (akvarell – akvarel – watercolour 10x10 cm)

Veszteség Kihullott belőlem valami jelentéktelen szerkezet s most keresem – tűt a szénakazalban – Ezeredfordulón még biztosan  megvolt, mert jól ráharaptam – mint leheletem oszlott szét, nem lelem s csak toporgok nélküle, járok körbe-körbe, időm vesztegetem, mig végül betömök valamit hűlt helyére – idegen vacak, de marad, majd ráharap arra is a kényszerűség, meg a gyáva keserűség, hogy elment, odavan ez is – de titkon félek keresgélni az alattomos süllyesztőben, melybe már évek óta hullnak, gyűlnek – tudom – a veszteségek.

Loss It fell loose, A trivial asset, And I'm in pursuit – a needle in the haystack – Certainly, I still had it 'Round the turn of the millennium I chewed on it hard – As my breath, it dissipated, I can't find it Winding about, going without, Milling round and round, Wasting time. Finally, I stuff something In the vacuum left behind -some foreign waste. Yet, it stays, soon gnawed on, Chewed up by necessity, By cowardly acerbity. It left and stayed gone. Secretly, I'm scared to search The sneaky sinkhole Where - I know- they fell for years Masses of these fallen losses.                      Translated by Andrea Van Horn



B. Tomos Hajnal Ami megmarad – Što preostane – What's left behind

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –

Ami megmarad Kék jelek hullnak papírra, És szépen összeáll Mint tavaszi vetés, A friss írás, Emberszívből kipergő Magvak sora – Csak lenne ki kóstolja, A mindennapi vers Megtört kenyerét Mely úgy világít, Mint az utolsó vacsora Fehér üzenete. Nem test táplaléka, De világok vallomása.

Što preostane Plavi znaci padaju na papir I poput proletnje setve srastu, Svež rukopis, Iz ljudskog srca osipan Niz semena – Samo da ima ko da kuša Prelomljen hleb Svakodnevne pesme Koji poput Bele poruke Poslednje večere svetli. Nije obična jeđa, Al je ispovest sveta. Prevod: Fehér Illés

Ami megmarad Kék jelek hullnak papírra, És szépen összeáll Mint tavaszi vetés, A friss írás, Emberszívből kipergő Magvak sora – Csak lenne ki kóstolja, A mindennapi vers Megtört kenyerét Mely úgy világít, Mint az utolsó vacsora Fehér üzenete. Nem test táplaléka, De világok vallomása.

What's left behind Blue marks stream onto paper And nicely piece together As vernal crops, The fresh writing, A string of seeds, Spilling from a human heart – Only there was one to taste The broken bread of Everyday verse, - Illuminating, As the bright message Of the Last Supper. Not the body's nutrition, But the world's confession. Translation Andrea Van Horn

B. Tomos Hajnal Poetica – Poetika – Poetica

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –

Poetica A költőt a kor szüli mint mindent mi képlékeny, mozgó és vérzékeny – mégis sarkára hág, felesel, szavába vág, szeretné hinni, hogy ő minden időé, a kortalan valóé, melyet naponta kiterít a papír boncasztalán mint sebész, szétszed, tetten ér, kimetsz, majd hátrahagy, csöppet másképp, csöppet szíve képére gyúrva.

Poetika Pesnika vek stvara kao sve što je plastičan prokrvljen je i pokretan – ipak usprotivi se, upada u reč, laje, voleo bi verovati da svakom vremenu pripada, bezvremenskoj stvarnosti, što svakog dana na stol za seciranje papira prostire poput hirurga raseče, na delu ga hvata, iseče, pa ostavi, nekako drukčije, nekako prema svom srcu oblikovano. Prevod: Fehér Illés

Molnár Imre: Átváltozás (I) – Preobražaj (I) – Transformation (I)

Poetica A költőt a kor szüli mint mindent mi képlékeny, mozgó és vérzékeny – mégis sarkára hág, felesel, szavába vág, szeretné hinni, hogy ő minden időé, a kortalan valóé, melyet naponta kiterít a papír boncasztalán mint sebész, szétszed, tetten ér, kimetsz, majd hátrahagy, csöppet másképp, csöppet szíve képére gyúrva.

Poetica Age of present spawns the poet, Akin to all things melding, Mobile, and exposed to bleeding, Even so, he steps on toes, Saucy, in his two cents throws, Believes in the pretense, He's part of every tense, Of ageless existence, Laid on display every day On the sheet's dissection table As a surgeon,  he dismembers, Spies red-handed, and he severs, Then abandons, Slightly altered, Slightly shaped after his own heart. Translated by Andrea Van Horn

Molnár Imre: Átváltozás (II) – Preobražaj (II) – Transformation (II)

B. Tomos Hajnal Szabadesés – Slobodan pad – Free fall

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –

Szabadesés Nem múlnak hajnalok, ha kettőt  tapsolok, nem nyilnak percek, mint feltépett fércek – nem akarom, de mint korom idő szitál, alkonyodom, hosszú az éj, rólam mesél, álomba fúlt való henyél – nem az leszek aki voltam, mit érne a rigó holtan? Jó fenségek rendezgetnek, nem kérdezek, nem felelnek.

Slobodan pad Ne prolazi osvitak ako aplaudiram, poput rascepanih marama ne otvaraju se podrhtavanja – ne želim ali kao moja kova sipi vreme, hvata me tama, dugačka je noć, o meni ćaska, u san utopljena tumara – neću biti ta koja sam bila, šta bi mrtva ptica vredila? Dobra visočanstva me nameštaju, ne zapitkujem, ne odgovaraju. Prevod: Fehér Illés

Free fall

Dawn expires not

When I applaud

Minutes don't cleave open

Resembling torn seams.

Undesired, time flakes away

As sifting soot. My dusk is here.

Endles night spins my tale,

Reality idles quenched by dream,

Who I once was, will never more be,

What is worth a dead merle anyway?

Kind lords decree,

I pose no question,  the reply is silence.

                             Translated by Van Horn Andrea

B. Tomos Hajnal Emlékezés a tónál – Sećanje kod jezera

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –

Emlékezés a tónál El kellene indulni meztelen talppal mintha meg-megvonagló bársonyon s a tó közepén alábukni – érinteni lágyan az idő-kőzeteket, ős-kráter alján kitapintani a labdát, játéklapátkát, egy törött napszemüveg cserepeit. Mintha saját gyermekkezed vezetne, lépkedsz emlékről emlékre egy rég elsüllyedt nyárban s a roppant tömeg fölötted kikapcsolja a hangokat.

Sećanje kod jezera Nezaštićenim tabanima bi trebalo krenuti na glibastom kadifenu i u sredini jezera potonuti – stenje vremena mekano taknuti, na dnu pra-kratera napipati loptu, lopatu za igru, krhotine razbijenog naočala za sunce. Kao da te valstita dečačka ruka vodi, u jednom davno nestalom letu od uspomene do uspomene koračaš a glasove nad tobom nepregledna masa gasi. Prevod: Fehér Illés

B. Tomos Hajnal Keresztút – Raskršće – Crossroads

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –

Keresztút Csillaghullásban állok, áztat a fény. Fürkészem a holnap arcát, ajkán átlátszó remény. Csillaghullásban előre nem lehet, visszalépni nem akarok. A holnap arca ingovány, sovány avarral benövi az éj. Csak rajtam szúró hullásban a fény, mint színészen a sok száz tekintet – lépni kellene. Az út felfelé kúszik: mutatványosnak való függőleges kötél.

Raskršće Stojim u padu zvezda, svetlost me natapa. Istražujem lice meseca, na usnama mu prozirna nada. U padu zvezda ne može se napred, al ni nazad neću. Lice sutra je memla, noć ga tankim ševarjem prekriva. Samo je na meni svetlost u padu kao na glumcu mnogobrojni pogledi – trebalo bi krenuti. Cesta prema dole puzi: za pehlivana okomito postavljeno uže. Prevod: Fehér Illés

Keresztút Csillaghullásban állok, áztat a fény. Fürkészem a holnap arcát, ajkán átlátszó remény. Csillaghullásban előre nem lehet, visszalépni nem akarok. A holnap arca ingovány, sovány avarral benövi az éj. Csak rajtam szúró hullásban a fény, mint színészen a sok száz tekintet – lépni kellene. Az út felfelé kúszik: mutatványosnak való függőleges kötél.

Crossroads Standing under shooting stars, in the light I steep. I examine tomorrow's face, hope transparent on its lip. Under shooting stars cannot advance, will not step back. Tomorrow's face a moorland, thin leaf-blanket overgrown by night. Only on me the light falls stinging akin on an actor the many hundred gazes - ought to move.  The road slithers upward: vertical rope fit for acrobats. Translated by Andrea Van Horn

B. Tomos Hajnal Játék a vonaton – Igra na vozu – Game On The Train

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –

Játék a vonaton A sínek, a létezők biztosan visznek valahova, csak én félek megérkezni. Ablak előtt, fékezések és nekilódulások között játszom az örök utazót – jönnek és mennek a tájak, zöld-fehér álomkockák, s én merev díszletekben egyetlen bábu, csak játszom, játszom... A sínek biztosan visznek valahova, hol morcos-unottan valaki kiszállást parancsol.

Igra na vozu Tračnice, one prave, sigurno negde vode samo ja se bojim dolaska. Ispred prozora, između kočenja i poleta izigravam večnog putnika – nailaze, isčezavaju krajolici, zelene-bele kocke snova, a ja jedina lutka u ukočenim maskama samo igram, igram... Tračnice sigurno negde vode, gde neko mrzovoljno-nehajno naređuje silazak. Prevod: Fehér Illés

Game On The Train

Rails, the real ones

surely take people somewhere,

I just feel scared to arrive.

At the window

I’m playing the eternal traveller -

the train brakes and then dashes,

sceneries come and go,

green and white dream-squares -

and among hard-set props I’m

the only puppet

just playing and playing…

Rails surely                        

take people somewhere,

where grimly and bored

someone orders them to get off.

                             Translated by N. Ullrich Katalin