Branko Miljković Kap mastila – Tintacsepp

Branko Miljković

Niš 29. januar 1934. – Zagreb 12. februar 1961.

Kap mastila šta sve može da stane u kapi mastila jedno nenapisano sunce jedna nepotpisana ptica jedan nenacrtani cvet i još će ostati toliko da se napiše epitaf: dve su zvezde zanoćile u čijem srcu u čijoj noći zatim su dva cveta nikla iz čije krvi iz čije krvi i dve su ptice poletele iz čije glave u čiju noć dve zvezde dva cveta dve ptice niko ne zna čije su niko ne zna odakle su

Tintacsepp mi minden nem fér egy tintacseppbe egy meg nem írt nap egy aláíratlan madár egy le nem rajzolt virág és még a sírfeliratra is futja: kinek a szívében kinek éjében éjszakázott két csillag kinek a véréből kinek a véréből nőtt azután két virág és kinek a fejéből kinek éjébe szállt két madár két csillag két virág két madár senki sem tudja hová tartoznak senki sem tudja honnan jöttek Fordította: Fehér Illés



Branko Miljković Nebo – Az ég – The sky

Branko Miljković

Niš 29. januar 1934. – Zagreb 12. februar 1961.

Nebo Ne postoji nebo koje je plavo to je samo eksplozija našeg iznenađenja nad prazninom.

Az ég Kék ég nem létezik az csak meglepetésünk űr feletti robbanása. Fordította: Fehér Illés

The sky

There isn't such a thing as the blue sky
it is only explosion of our surprise
over the emptiness.

                             Translated by Aleksandra Milanović

 



Branko Miljković Odbrana zemlje – Védekező föld – Defending The Land

Branko Miljković

Niš 29. januar 1934. – Zagreb February 12. februar 1961.

Odbrana zemlje

Gledali smo kako umiru stojeći oni koje volimo

U srcu ljubav jača od smrti
U glavi misao veća od glave
I to je odbrana zemlje

Strašni su ratnici pod zemljom, vojnici odbrane,
Zaliha snage spremna ako živi klonu
I to je odbrana zemlje.

Velika reč ni iz srca ni iz glave
Već iz zemlje ko biljka il cvet
Raste, i to je odbrana zemlje

Namučeno zrno misli cvet
Dan misli sunce
I to je odbrana zemlje

Koliko je zemlje iza nas
Toliko je snage u nama
I to je odbrana zemlje

Védekező föld

Néztük hogyan halnak meg szeretteink

A szívben a halálnál erősebb a szeretet

A fejnél hatalmasabb a gondolat

És így védekezik a föld is.

Föld alatt a félelmetes harcosok, a védelem katonái,

Készek az erőforrások ha megrogynak az élők

És így védekezik a föld is.

A nagy szavak nem a szívből nem a fejből

A földből mint virágok kelnek életre

És így védekezik a föld is.

A küszködő vetőmag azt hiszi virág

A nappal azt hiszi nap

És így védekezik a föld is.

Amennyi rög van mögöttünk

Annyi a belénkszorult erő

És így védekezik a föld is.

                             Fordította: Fehér Illés

Defending The Land

We watched as those we love died standing

In the heart love stronger than death
In the head a thought larger than the head
That too is defending the land

Terrible are the worriors beneath the ground, soldiers of defence,
A source of strength should the living faulter
That too is defending the land.

A great word grows not from the heart nor from the head
But from the ground like the plant or flower
That too is defending the land

The struggling seed thinks flower
The day thinks sun
That too is defending the land

The extent of the land behind us
Is the extent of our strength
That too is defending the land

                             Anonim

https://www.youtube.com/watch?v=KYH47-QwXJE

Branko Miljković Izmedju dva dana – Két nap között

Branko Miljković – Bista Nebojše Mitrića

Niš 29. januar 1934. – Zagreb February 12. februar 1961.

Izmedju dva dana

I 

Prošla je pored kuće
gde se pali svetlost pije mleko i spava
i ostavila na trotoaru svoje stope
kao klavirske dirke
od tada nosim na usnama
poljubac veliki ko njeno čelo
i smišljam reč
koja će je pronaći i prepoznati

II

RODIO SAM SE JUTROS uprkos svim podacima o meni
a ipak sam stariji od jutra i od sutra
i nisam zaboravio ništa što je bilo pre moga
rođenja
i sećam se svega što je bilo posle moje smrti
i nisam kriv nizašta što se desilo juče

III 

kažem
ćutim
izgovorena reč stoji nasuprot meni
optužuje me
nasmejem se
reč se vraća postiđena u moja usta
moje me reči ne prepoznaju

IV

VOLEO SAM JE
I SREO SAM JE NA TROTOARU
ONOGA JUTRA KAD SAM SE RODIO
I BILO MI JE KRIVO ŠTO JE ONA POSTOJALA I JUČE

V

juče je ono što je bilo davno
juče je ono što je bilo pre 24 časa
juče je ono što nikada nije bilo
juče je sve ono što je bilo i nije bilo prije 24 časa

sutra je ono što će biti ko zna kada
sutra je ono što će biti posle 24 časa
sutra je ono što nikada neće biti
sutra je sve ono što će biti i neće biti posle 24 časa

danas je okamenjeno vreme između juče i sutra
danas jedina smetnja da bude sutra
kameno danas koga uporno razbijaju otkucaji časovnika
časovnik na zidu je jedina savest

Izvor: https://sites.google.com/site/projectgoethe/Home/branko-miljkovic/ako-kazemo

Két nap között

I

Az a ház előtt ment el

ahol villanyt gyújtanak tejet isznak és alszanak

és zongorabillentyűkként hagyta

lábnyomait az aszfalton

azóta homlokanagyságú csókját

ajkamon hordom

és azt a kifejezést keresem

mely megtalálja és felismeri

II

adataim ellenére MA REGGEL SZÜLETTEM

mégis öregebb vagyok a reggelnél és a holnapnál

és a születésem előtti korból semmit sem

feledtem

és emlékszem a halálom utáni történtekre

és a tegnap történtekért nem vagyok felelős

III

beszélek

hallgatok

a kimondott szó velem szemben áll

vádol

elmosolyodok

pironkodva tér vissza számba a szó

szavaim nem ismernek fel

IV

SZERETTEM

SZÜLETÉSEM REGGELÉN

AZ ASZFALTON TALÁLKOZTUNK

ÉS SAJNÁLTAM HOGY TEGNAP IS LÉTEZETT

V

a tegnap az ami régen volt

a tegnap az ami 24 órával előbb volt

a tegnap az ami sosem volt

a tegnap mindaz ami 24 órával előbb volt és nem volt

a holnap az ami ki tudja mikor lesz

a holnap 24 óra múlva lesz

a holnap az ami sosem lesz

a holnap mindaz ami 24 óra múlva lesz és nem lesz

a ma a tegnap és holnap közötti megkövesült idő

a ma az egyetlen akadálya annak hogy holnap legyen

a kőszerű ma az óra ketyegése töri darabokra

az egyetlen belső tanú a falióra

Fordította: Fehér Illés



Branko Miljković Poslednja pesma – Utolsó költemény – The Last Poem

Branko Miljković

Niš 29. januar 1934. – Zagreb February 12. februar 1961.

Poslednja pesma

Zagledaće se večernjača u moje ugasle oči,
i neće naći svoj odraz izgubljeni.
Neko će da se nagne negde nad tihom rekom misli, u seti
Prahnuće u svet tuge što su bile u meni,
i pognuće glave daleki suncokreti.

Utolsó költemény

Az esthajnalcsillag kihűlt szemembe néz

és nem találja elveszett tükörképét.

Valaki valahol a csendes gondolatáradat fölé hajol, csüggedten

A bennem lévő keserűség az éterbe porlad

és a távoli napraforgók lehajtják fejüket.

                             Fordította: Fehér Illés

The Last Poem

Evening star shall stare at my burned out eyes
and won't find it's lost reflection.
Somewhere someone will over the peaceful river of thoughts lean remembering
Sadness once in me shall fly out into the world
and distant sunflowers will bow their heads.

                             Translated by Aleksandra Milanović



Branko Miljković Ako kažemo – Ha beszélünk – If We Speak – When We Say

Branko Miljković

Niš 29. januar 1934. – Zagreb February 12. februar 1961.

Ako kažemo Ako kažemo rekli smo što nismo hteli reći Ako ćutimo nismo ništa rekli ali smo mnogo prećutali. Svaka reč znači ono što znači njeno ćutanje.

Ha beszélünk Ha beszélünk kimondjuk amit nem akarunk Ha hallgatunk semmit sem mondunk de sokat elhallgatunk. Minden szó azt jelenti amit hallgatása jelent. Fordította: Fehér Illés

If We Speak

If we speak
we said what we didn't mean to say
If we keep silent we said nothing
but we held back much.

Every word means what
its silence means.
 

                             Translated by Gavrilo Došen

When We Say

When we say
we've said what we didn't want to say
When we stay silent we've said nothing
but we've hidden a lot.

Every word means the same
as it's own silence. 

                             Translated by Ana Gavrilović



Branko Miljković Uzalud je budim – Hiába ébresztem – In Vain Do I Wake Her

Branko Miljković

Niš 29. januar 1934. – Zagreb 12. februar 1961.

Uzalud je budim

Budim je zbog sunca koje objašnjava sebe biljkama
zbog neba razapetog između prstiju
budim je zbog reči koje peku grlo
volim je ušima
treba ići do kraja sveta i naći rosu na travi
budim je zbog dalekih stvari koje liče na ove ovde
zbog ljudi koji bez čela i imena prolaze ulicom
zbog anonimnih reči trgova budim je

zbog manufakturnih pejzaža javnih parkova
budim je zbog ove naše planete koja će možda biti mina

u raskrvavljenom nebu zbog osmeha u kamenu drugova zaspalih između dve bitke
kada nebo nije bilo više veliki kavez za ptice nego aerodrom
moja ljubav puna drugih je deo zore
budim je zbog zore zbog ljubavi zbog sebe zbog drugih
budim je mada je to uzaludnije negoli dozivati pticu

zauvek sletelu
sigurno je rekla: neka me traži i vidi da me nema
ta žena sa rukama deteta koju volim
to dete zaspalo ne obrisavši suze koje budim
uzalud uzalud uzalud
uzalud je budim
jer će se probuditi drukčija i nova
uzalud je budim
jer njena usta neće moći da je kažu
uzalud je budim
ti znaš da voda protiče ali ne kaže ništa
uzalud je budim
treba obećati izgubljenom imenu nečije lice u pesku
ako nije tako odsecite mi ruke i pretvorite me u kamen

Izvor: Branko Miljković: Uzalud je budim  Politika – Narodna knjiga 2005. str. 23.

Hiába ébresztem

A növényeknek önmagát magyarázó napért ébresztem

a két ujj között kifeszített égért

a torkot maró kifejezésekért ébresztem

fülemmel szeretem

a füvön harmatot találni a világ végére kell menni

az itteni tárgyakhoz hasonló távoli tárgyakért ébresztem

a homlokuk és nevük nélküli járókelőkért

az ismeretlen szavak övezetéért

a kézzel művelt parkok látványáért

a véres égbolton talán aknává váló bolygónkért ébresztem

barátaink kőbezárt mosolyáért akik két ütközet között aludtak el

mikor az égbolt nem a madarak tárt kalitkája volt hanem reptér

sokakkal telt szerelmem a hajnal eleme

a hajnalért a szerelemért magamért másokért ébresztem

ébresztem pedig akár az örökre leszállt madár szólítása

meddő kísérlet

biztosan megszólalt: hát keressen és vegye tudomásul nem vagyok

az a gyermekkezű asszony akit szeretek

az a gyermek nem törölvén le az általam ébresztett könnyeket elaludt

hiába hiába hiába

hiába ébresztem

mert immár megváltozottan ébred

hiába ébresztem

ajka nem nyílik megszólalni képtelen

hiába ébresztem

te tudod folyik a víz de meg nem szólal

hiába ébresztem

a homokban az elveszített névnek valakinek az arcát meg kell ígérni

ha nem így van karomat vágjátok és kővé változtassatok

Fordította: Fehér Illés

In Vain Do I Wake Her

I wake her because of the Sun explaining itself to the plants
Because of the sky stretched out between fingers
I wake her because of the words that burn the throat
I love her with my ears
One should go to the end of the world and find dew on the grass
I wake her because of the distant things
resembling the ones here
Because of the people who, without names and foreheads,
walk the streets
Because of the anonymous words of city squares I wake her
Because of the manufactured landscapes of public parks
I wake her because of this planet of ours, that may become
a mine
in the bleeding sky
Because of the stony smile of friends asleep between two battles
When sky was no longer a huge birdcage, but an airport
My love full of others is part of dawn
I wake her because of dawn because of love because of me because of others
I wake her though it's more pointless than summoning a bird forever landed
She must have said: let him look for me and see that I'm gone
That woman with child's hands, whom I love
That child who fell asleep without wiping off the tears,
whom I wake
In vain in vain in vain
In vain do I wake her
Because she will wake up different and new
In vain do I wake her
Because her mouth won't be able to say her
In vain do I wake her
You know the water flows but never says a thing
In vain do I wake her
One should promise to a lost name someone's face in the sand
If that's not so cut my hands off and turn me into stone

                             Translated by Lazar Pašćanović



Branko Miljković Hronika – Rege – Chronicle – Chronics

Branko Miljković - Olja Ivanjicki: Omaž Branku Miljkoviću, 2003

Niš 29. januar 1934. – Zagreb 12. februar 1961.

Hronika

Prvog dana pomreše ptice i zmije nastaniše gnezda i vetrove
Drugoga dana ribe izađoše iz vode i voda oteče prazna
Trećega dana šuma je pošla prema gradu a grada nigde
Četvrtoga dana sazidaše ćele-kulu od lobanja i skrguta
Petoga dana šuma je skupljala kraj reke obezglavljene leševe
Šestoga dana malo vatre zaljubljeno nalik na sunce
Sedmoga dana ne zapevaše anđeli
Osmoga dana u ponedeljak prvi put zapeva ptica
od pepela i zid progovori.

Rege

Az első napon kimúltak a madarak és kígyók lepték el a fészkeket szeleket

A második napon kijöttek a vízből a halak és üresen folyt a víz

A harmadik napon a város felé indult az erdő de város sehol

A negyedik napon kobakokból és fogcsikorgatásból koponyatornyot építettek

Az ötödik napon az erdő lefejezett tetemeket szedett össze a folyóparton

A hatodik napon valami naphoz hasonló szeretettűz kerekedett

A hetedik napon az angyalok még nem daloltak

A nyolcadik napon hétfőn énekelt először egy hamumadár

és megszólalt a fal.

                             Fordította: Fehér Illés

Chronicle

On the first day birds died and snakes moved into the nests and winds
On the second day fish left waters and water flowed away empty
On the third day forest went to town but town was nowhere to be found
On the fourth day the Tower was built of skulls and teeth
On the fifth day forest was collecting headless bodies by the river
On the sixth day a little fire in love alike sun
On the seventh day angels did not sing
On the eighth day on Monday the first bird sung from ash
and the wall spoke.

                             Translated by Aleksandra Milanović

Chronics

On the first day, birds died and serpents lodged in the nests and winds
On the second day, fish went out of water, and water flew away empty
On the third day, the forest moved towards town, but town was lost in nowhere
On the fourth day they erected the ćele-kula made of skulls and of shrieks,
On the fifth day, the forest was collecting the headless bodies in the river's bank
On the sixth day small fires wanted to imitate the sun
On the seventh day, angels did not yet sing
But on the eight day, the ash-bird sang
and the wall whispered.

                             Translated by Dragomir Kovačević



Branko Miljković Pesma o cvetu – Vers egy virágról – Poem About A Flower – Poem About A Flower – Little Flower

Branko Miljković

Niš 29. januar 1934. – Zagreb 12. februar 1961.

Pesma o cvetu Jedan maleni cvet Još ni progovorio nije A već je znao sve tajne sunca I sve što zemlja krije. Jedan maleni cvet Još nije ni prohodao A već je umeo sam da se hrani Svetlošću vazduhom i vodom. Jedan maleni cvet Ne zna da čita i piše Al zna šta je život, sta je svet I miriše, miriše.

Vers egy virágról Egy kis virág Még meg sem szólalt De már ismeri a nap titkát És tudja a föld kincstár. Egy kis virág Még nem lépett De már ellátja magát Fénnyel vízzel levegővel. Egy kis virág Nem tudja mi az írás, olvasás De tudja mi az élet, mi a világ És terjeszti illatát, bódító illatát. Fordította: Fehér Illés

Poem About A Flower

One little flower
Hasn't learned to speak
But already knows the secrets of the sun
And all the earth conceals.

One little flower
Hasn't learned to walk
But can already feed itself
With sunshine, water and air.

One little flower
Cannot read or write
But it knows what life and world are
And it's a delight, what a delight!

                             Translated by Pavle Ninković‎

Poem About a Flower

One tiny flower
before he'd even talked
already knew all the Sun's secrets
and all that Earth is hiding.

One tiny flower
before he'd even walked
already knew how to feed alone
with light, air and water.

One tiny flower
can't read nor write
but knows what life is about, and the world
and it's smelling smelling...

                             Translated by Lilly Sen

Little Flower

A little flower
had just opened his lid,
but he already knew the Sun's secrets
and what the Earth hid.

A little flower
didn't know how to walk in line,
but he knew how to feed himself
with water, air and sunshine.

A little flower
doesn't know to read or count dice,
but he knows what life means
and smells so nice.

                             Translated by Jovica Letic