Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sebestyén Péter (Peter Šebešćen). Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sebestyén Péter (Peter Šebešćen). Összes bejegyzés megjelenítése

2017. december 16., szombat

Sebestyén Péter Antarktisz hegyvidéke – Gorski kraj Antarktisa


Sebestyén Péter Zalaegerszeg, 1967. július 07. –


Antarktisz hegyvidéke

Kínosan ügyelj, hogy ne lépj a koldusokra odalenn. A türelem első játszótere ez, félhomály, hólétocsogás. Odafenn pótdíjat szednek az erre rendeletben feljogosított személyek, akik mind az ismerőseid. Hovatovább rend lesz.
Az első vagon üres. Temérdek az utolsó talpalatnyi hely, s a pokolfehér szerelvény vígan siklik el. Az ötödik vagy hatodik megálló lesz az, amiről a fagyott csontvelő sem akar tudni, csak a hétpróbás emlékezet. Feltételes végállomás.
A mozgólépcsők itt is tele vannak, mindenki lefelé sorjázik, mindenki lefelé sorvad el. A csarnokból kilépve friss a lég, taxit keresel, s a távolban tavasz simogatja Antarktisz hegyvidékeit.

Gorski kraj Antarktisa

Da dole na prosjake ne staneš i te kako pazi. To je prvo igralište strpljivosti, polumrak, tapkanje u kaljuži. Gore na to uredbom ovlašćeni doplatu uzimaju, a oni su redom svi tvoji poznanici. Malo pomalo uspostaviće se red.
Prvi vagon je prazan bio. Zadnji pedalj zemlje je nebrojen, a pakleno bela kompozijija veselo se udaljava. Biće peta ili šesta stanica ta, za koju ni smrznuta koštana srž ne želi znati, samo prepredeno sećanje. Potencijalna zadnja stanica.
Pomične stepenice i tu su pune, svi prema dole se redaju, svi prema dole se smanjivaju.
Dvoranu napustivši vazduh je svež, taxi tražiš a u daljini gorski kraj Antarktisa proleće miluje.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Sebesty%C3%A9n_P%C3%A9ter-1967/Antarktisz_hegyvid%C3%A9ke

2017. augusztus 10., csütörtök

Sebestyén Péter Egy exhumált tetem noteszéből – Iz beležnice jednog ekshumiranog leša


Sebestyén Péter Zalaegerszeg, 1967. július 07. –



Képtalálat a következőre: „radnóti miklós”












Egy exhumált tetem noteszéből

Radnóti emlékére

Isten ilyen; sose válaszolna
November, mintha örökre volna:
Füst a vér, remeg a csontvelő.

A szép vadállat sosem lapulna:
Ha ereszteném, eliramodna.
Moccan az ujj és a gödörbe lő.
Iz beležnice jednog ekshumiranog leša

U spomen Radnotija

Bog je takav; nikad ne bi odgovorio
Novembar, kao da je večan:
Krv je dim a koštana moždina titraj.

Lepa zver nikad ne bi se skrivala:
Kad bi ju pustio, bi odjurila.
Prst se pomaknuo i u jamu cilja.

Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Sebesty%C3%A9n_P%C3%A9ter-1967/Egy_exhum%C3%A1lt_tetem_notesz%C3%A9b%C5%91l


Képtalálat a következőre: „radnóti miklós bori notesz”

2017. május 16., kedd

Sebestyén Péter az ember szivárog, kifelé – čovek se cedi, prema vani – man's seeping, away

Sebestyén Péter portréja

Sebestyén Péter Zalaegerszeg, 1967. július 07. –

az ember szivárog, kifelé

                    Pintér Tibornak

az ember szivárog, kifelé
a koponya hátsó falán
egy cserbenhagyásos gázolás helyszínéről
a paranoid alfahímek suhanó eleganciájával
a gyónás utálatos kegyelmében
a test kivérzett rebelliójából

- először a nők és a gyerekek -

hallgassátok az igazság trónbeszédét
a bölcsesség hullakékben fürdő hirdetményeit
a fölszaggatott agykéreg józan bordalait
a hamiskártyás motyogását: ego te absolvo

ez az év április
március, május és bukolika nélkül
a lefegyverzett katonákon röhögő tömeg nélkül
szakáll és haj és testszőrzet nélkül
az állati vadság kék tetoválásai nélkül
szirének és könyvelők kék álmai nélkül
a tűzbe vetett anyakönyvek kék tintája nélkül
hang nélkül,
amibe – végül – belesüketülünk.
čovek se cedi, prema vani

                    Tiboru Pinteru

čovek se cedi, prema vani
preko zadnjeg zida lobanje
sa lice mesta gaženja uz bekstvo
sa elegancijom paranoidnih alfamužjaka
u odvratnoj milosti ispovedanja
iz iskrvarene rebelije tela

- prvo žene i deca -

slušajte prestolni govor istine
njegove u otpadu mudrosti kupajuće oglase
trezne pesme terevenke iskidane kore mozga
mrmljanje falššpilera: ego te absolvo

ova godina je april
bez marta, maja i bukolike
bez mase koja razoružane vojnike ismejava
bez brade i kose i dlake tela
bez plave tetovaže životinjskog divljaštva
bez plavih snova sirena i knjigovođa
bez plave tinte u vatru bačenih matica
bez glasa,
od čega ćemo – na kraju – ogluveti.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző


man's seeping, away 

to Tibor Pintér

man’s seeping, away
at the skull base
from the site of a hit-and-run accident
with the swishing elegance of paranoid alpha males
in the repulsive absolution of confession
from the bled out rebellion of the body

- first women and children -

listen to the speech of truth from the throne
in cadaver blue bathing announcements of wisdom
the sober drinking songs of the torn up pallium
the mumbling of the card-sharper: ego te absolvo*

this year april
march, may without bucolic
without the mob’s fierce laugh at the disarmed soldiers
without beard and hair and body-hair
without blue tattoos of beastly savagery
without blue dreams of mermaids and accountants
without blue ink of fired up registers
without voice,
which – in the end – deafens us.

Translated bz N. Ullrich Katalin

* ego te absolvo – I absolve you
said by the priest at the end of confession
Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Sebesty%C3%A9n_P%C3%A9ter-1967/az_ember_sziv%C3%A1rog%2C_kifel%C3%A9/en/65283-man_s_seeping%2C_away

2016. december 19., hétfő

Sebestyén Péter A mai nap – Današnji dan


Sebestyén Péter (Peter Šebešćen) Zalaegerszeg, 1967. július 07. –


A mai nap

Szörnyűséges nap ez a mai.
A tévében Szókratész beszél
Szája tátog, de nem hallani.
Összevissza fújdogál a szél.
Današnji dan

Taj današnji dan jeziv je.
Na tv-u Sokrat govori.
Usta otvara, ali muk je.
Vetar nasumice piri.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

2016. július 7., csütörtök

Sebestyén Péter Kísértések – Iskušenja

Stojičić, Milenko portréja

Sebestyén Péter Zalaegerszeg, 1967. július 07. -


Kísértések

Pedig mondom és mondom és mondom:
   kiszáradt folyóágyban, itt, belül,
   nincsen sodrás. Mint egy rontom-bontom
   vízihulla: felpuffad, nem merül.  

   És még? Összevarrva a szájszélek.
   Selyem-anyag a lét; egy széthasadt
   ing a tárgy. Nincs történet. Már félek.
   Már nyílik és tágul.Végolvasat.
Iskušenja

Pa kažem i kažem i kažem:
   u isušenom koritu reke, tu, unutra,
   nema brzaka. Kao do đavola jedno
   truplo u vodi: nadme se, ne tone.

   I šta još? Usne su sašivene.
   Postojanje je svilena materija, a predmet
   pocepana košulja. Priče nema. Već se bojim.
   Već se otvara i širi se. Konačno čitanje.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

2016. július 4., hétfő

Sebestyén Péter A gyermekkor vége – Kraj dečjeg doba


Sebestyén Péter (Peter Šebešćen) Zalaegerszeg, 1967. július 07. –

A gyermekkor vége

Húzd el a függönyt. Idebenn eső hólyagozza a felejtés tárgyait.
Papucs az ágy mellett, üres papíron bögre-lenyomat. Bealvad,
csöndje nélkül tekereg a szív s odakinn a csillag meddő tengelyében         
csontmalom dohog.  Daruszárny ível a távozási pontra, kinyit a
holdbéli vurstli és búcsúzóul megcsókolsz. Valamilyen ajtó nyikorog,
fölrebben a szél és eltáncolja a halál hidegrózsaszín hajnalát.

Forrás: a szerző

Kraj dečjeg doba

Odmakni zavesu. Ovde unutra predmeti zaborava zbog kiše bubre.
Pored kreveta papuča, na praznom papiru otisak šolje. Zgruša se,
srce bez svoje tišine luta a vani na jalovoj osovini zvezde mlin 
kostiju mumlja. Tačku odlaska krilo ždrala zasvodi, otvara se
pazar mesečev i poljubiš me za rastanak.Neka vrata zaškripe,
oživi se vetar i odigra ružičastu zoru preminuća.

Prevod: Fehér Illés

2016. január 21., csütörtök

Sebestyén Péter Ein Traum – San – Ein Traum

Stojičić, Milenko portréja

Sebestyén Péter Zalaegerszeg, 1967. július 07. -

Ein Traum

Széttart a tükör, semmiség kering a tekintet fókuszában.
Hajnali ötkor méretet veszel a boldogságról. A május
rózsát szeret, mondod, áthajolsz fölöttem és a halál
regimentjei masíroznak a homokba fúló sikátorokban.
Forrás: a szerző

San

Odvaja se ogledalo, u fokusu pogleda ništa kruži.
U svitanju u pet o sreći uzimaš meru. Veliš, maj
ružu voli, preko mene se sagneš i regimenti smrti
marširaju u sokacima koji se u pesku dave.

Prevod: Fehér Illés

Ein Traum

The mirror diverges, void revolves in the focus of  the eye.
At five in the morning you take measure of happiness. May
loves roses, you say, you bend over me and death’s
regiments march in the back streets smothered in sand.

Translated by N. Ullrich Katalin
Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Sebesty%C3%A9n_P%C3%A9ter-1967/Ein_Traum/en/57835-Ein_Traum

2015. október 12., hétfő

Sebestyén Péter Szabad gyakorlatok 2. – Slobodne vežbe 2.


Sebestyén Péter (Peter Šebešćen) Zalaegerszeg, 1967. július 07. –

Szabad gyakorlatok 2.

a hajók a nyár után mentek és elrontották
a távolságokat
   más idő más szabadság
   Vörös Sivatag gyötri az ellipsziseket
nem kérdezni nem válaszolni
   fókuszálni az ellenpontokat
   összeszedni ami összeszedhető
Párizsba nem megyek
Párizs Európa rekeszizma
   SZABAD GYAKORLAT ideje van
   ez a forradalom el van baszva
Lánchíd      Örökmécses     Corvin-köz
   vagy a valóság vagy a hatóság
   vagy a dialektika hülyére pofoz
   föllocsol de mindez véletlen semmi más
csillag ragyog az Astorián vörös
   hogyan fogok a tükör elé állni
   hogyan nézhetek Ádám szemébe

 (1986. október)

Slobodne vežbe 2.

lađe su za letom išle i pokvarile
razdaljine
  druga vremena druga sloboda
  elipse Crvena Pustinja mrcvari
ne pitati ne odgovarati
  na kontrapunkte koncentrirati
  sakupiti što se sakupiti da
ne idem u Pariz
Pariz je dijafragma Evrope
  vreme je SLOBODNE VEŽBE
  ta revolucija je izvitoperena
Lančani most   Večna žiška     Pasaža Corvin
  ili stvarnost ili vlast
  ili te dijalektika do besvesti šamara
  osvesti te ali sve je to slučajnost ništa drugo
sjaji zvezda na Astoriji crveno
  kako ću ispred ogledala stati
  kako mogu u oči Adama pogledati

(oktobra 1986.)

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

2015. szeptember 19., szombat

Sebestyén Péter Szabad gyakorlatok 1. – Slobodne vežbe 1.

Stojičić, Milenko portréja

Sebestyén Péter Zalaegerszeg, 1967. július 07. -


Szabad gyakorlatok 1.


biztosan te is elkövettél valamit                                            EZ A LÁZ EZ A LÁZ
           ideje hogy bevedd az utolsó adag                              TÖKÉLETESEN MINDEGY
                    fájdalomcsillapítót
           Ó Ó a SZABAD GYAKORLAT nem ér véget               A LENYOMAT
                    barátaim honfiak ti mind                                  OLVASHATATLAN
                    kávéházikonrádokésegyebek                           MEGSZŰNIK
                                                                                         AZ ÉN-INTEGRITÁS
                    ÉRZÉKSZERVI      !  túlérzékenység  !             BIZONY
                                                                                         rekeszizmom nemet mond
                                                                                         a csillagokra
            ez már a csodák kapuja biztosan
                    170 CENTIMÉTER MAGAS  /  54 KILOGRAMM TESTSÚLYÚ
                     HAJA VILÁGOS  /  SZEME SZÜRKE  /  FÉRFI
            mostanában a véletlenen gondolkodom                    ÉN MINDENT ELŐRE
            kivitelezhetőek-e a zsebcselek                                KITERVELTEM
                     azt mondják tarthatatlan                                JOBBLÉTRE SZENDERÜLNI
                     hogy semmit sem tudok a RÉSZről                 NEM !DEPRESSZIÓ! NEM
            sajtórendészeti vétség ez minden                            CSAK ESIK CSAK ESIK
            nincs mese ennyit tudunk
            ennyi az egész          ENNYI AZ EGÉSZ                 UJJLENYOMAT
            harminc éve harminc éve harminc                            A KIRAKATÜVEGEN
                      Pontosan célozz.                                         KONCENTRÁLNI
            LIBERTÉ!  ÉGALITÉ!  FRATERNITE                        NEM MEGHÜLYÜLNI

                                                                                   (Budapest, 1986. október-november)


Slobodne vežbe 1.

i ti si zasigurno nešto skrivio                                            TA GROZNICA TA GROZNICA
          vreme je da primiš poslednju dozu                        SASVIM JE SVEJEDNO
                    protiv bolova
          O O SLOBODNA VEŽBA se ne završava             OTISAK
                    prijatelji zemljaci svi vi                                  JE NEČITAK
                    bekrijekafanaiostali                                       VLASTITI
                                                                                          INTEGRITET NESTAJE
                   preosetljivost  !    OSETILA   !                      STVARNO
                                                                                         dijafragma moja opovrgava
                                                                                         zvezde
          to je već zasigurno kapija čuda
VISINA 170 CENTIMETARA  /   TEŽINA 54 KILOGRAMA
                      KOSA SVETLA  /  OČI SIVE  /  MUŠKARAC
          u zadnje vreme o slućajnosti razmišljam               JA SAM SVE UNAPRED
          da li su lukavštine džepova izvedive                        ISPLANIRAO
                  kažu da je neodrživo                                       PRESELITI SE U VEČNOST
                  da ne znam ništa o DELIĆU                           NIJE !DEPRESIJA! NIJE
          sve je to krivica štamparskog poretka                    SAMO PADA SAMO PADA
          nema šta samo toliko znamo
          to je sve                               TO JE SVE                 OTISAK PRSTIJU
          trideset godina trideset godina trideset                   NA STAKLU IZLOGA
                    Tačno ciljaj                                                    KONCENTRIRATI
          LIBERTE!  EGALITE!   FRATERNITE                    NE POLUDITI 
                                                                                         
                                                                               (Budimpešta, oktobra-novembra 1986.)

Prevod: Fehér Illés


2015. január 11., vasárnap

Sebestyén Péter Bonfido Gatti első megkísértése – Prvo napastovanje Bonfido Gatija


Sebestyén Péter (Peter Šebešćen) Zalaegerszeg, 1967. július 07. –


Borító

Molnár Imre: Maszk - Maska

Bonfido Gatti első megkísértése

A csöndes kikötőket Isten simogatja. Elülnek mind a tengert kaszáló tavaszi viharok s a megtért hajón senki sincs. Se evező, se vitorla, csonka árboc maradt csupán, a tárgyak nehézkes szeretete a százölnyi mély iránt és kilenc fehér elefánt a fedélzeten, mit Taprobané országából – ami János pap uradalmának is neveztetik – küldtek kegyes uramnak, Ravenna hercegének. Ott állnak mióta világ a világ, szemükben árnyék, a dolgok pókhálós szerelme, a kerekké görbített terek képtelen üzelmei. Lesorjáznak a recsegő pallón, átmasíroznak a hallgató városon, a kísértetek sóhajain, egymás farkába kapaszkodnak és szánják mind a hitetlen időt.

A régi cirkusz előtt megállnak mind, munkám itt bevégzem velük, én, Bonfido Gatti, orvos és alkimista, aki kilenc évig vártam rájuk. Felütöm a Könyvet, ami nem írattatott és semmiség benne minden ami feljegyezhető, a lehetetlen állatok körbe állnak és a bolyongó király is megérkezik. Testéből beszél a könyv, egy kincsről ami elveszejt és elveszíthetetlen, talpon a cirkusz és fölötte megáll a nap, a fehér elefántok (amikre gondolni nem szabad) harsognak, megidézik a Halál versenyló-idomú teremtményeit, egy gyöngymosolyú asszonyt, a vágyakozás bódult glóbuszait és én - mielőtt még földet érnék - belesiklok a világ szívének ájult áramlataiba.

Prvo napastovanje Bonfido Gatija

Bog miluje tiha pristaništa. Miruju proletnji vihori koji more uzburkaju i nikog nema na pristigloj lađi. Ni vesla, ni jedra, tek goli jarbol ostao i nezgrapna ljubav predmeta prema stohvatnoj dubini i na palubi devet belih slonova koji su iz zemlje Tapronabea – što se naziva i carstvom oca Jovana – milosrdnom gospodaru, vojvodi Ravene slali. Otkad je svet svet tamo stoje u očima sa senkom, paučinom prepletenom ljubavi prema stvarima, nemogućim smicalicama okruglo savijenih trgova. Silaze niz skripuće moštanice, prelaze preko ćutljivog grada, uzdaha sablasti, hvataju se za repove i nepoverljivo vreme svi sažaljevaju.

 Zastanu ispred starog cirkusa, tu svoj posao s njima ja, Bonfido Gati, lekar i alhimist, ko je njih devet godina čekao završavam. Otvaram nenapisanu Knjigu i u njoj sve što se može zapisati ništarija je, nemoguće životinje u krug stoje a i kralj lutalica stiže. Knjiga iz njegovog tela govori, o izgubljenom blagu koji se ne da izgubiti, cirkus je na nogama, iznad njega zastane sunce, urlaju beli slonovi (na koje se ne sme ni pomisliti), prozivaju stvorenja nalik trkačkog konja Smrti, jednu ženu s osmehom bisera, omamljene zemaljske kugle čežnje a ja – pre no što bi se prizemnio – utapam se u onesvešćene tokove srca sveta.

Prevod: Fehér Illés

Borító

Molnár Imre: A kísértetkirály egyetlen portréja – Jedini portret kralja aveti