Keresés ebben a blogban

2016. július 17., vasárnap

Göldner Ildikó Álmomban – U snu

Portré: Ady András

Göldner Ildikó Baja, 1950. november 2. –

Álmomban

álmomban légitámadás áldozata voltam
figyeltem ahogy gyorsuló iramban
elhagyják testemet a vérlemezek
milliárdnyi szirom alakzatban
láttam kezedet
a szirmokat szedegetted
én még éltem
elrendezed őket tűzvörös csokrodban
nyújtottad nekem de a virágok
hirtelen halottfehérré fakultak sorban

U snu

u snu sam žrtva vazdušnog napada bila
promatrala kako u obliku
bezbroj lata u sve bržem tempu
 telo moje trombociti napuštaju
videla sam tvoju ruku
late si skupljao
još sam živa bila
u jarkocrven buket si ih uredio
meni pružio ali svaki cvet
odjedanput smrtnobeo postao

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://versholdak.hu/almomban-3/

2016. július 16., szombat

Lennert Móger Tímea A lényeg – Suština


Képtalálat a következőre: „lennert móger tímea”

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

A “Már nem versek, még nem prózák, amolyan határesetek...” ciklusból
Iz ciklusa: “Više nisu pesme, još nisu priče, nekakvi granični slučajevi…”



A lényeg

Megkedveltem azt a kis korcsot. A nyakszirtjén hiányzott a szőre. Mindent megtett azért, hogy így is szeressék. Legtöbbet a mi házunk előtt töltötte az idejét.Ha rányitottam az utcakaput futva menekült. Sokat gondolkoztam, hogyan segíthetnék rajta. Sehogyan se, ez a sorsa?! Volt már kóbor kutyám. Nem bírta sokáig a kötöttséget. Hátul, a kerten keresztül folyton az utcára szökött. Igaz, hogy mindig visszatért, de igényelte a szabadságot. Döntöttem: az utcán etetem meg Korcsot. Bejöhet, ha akar. A lényeg, hogy hadd döntse el ő, mi a jó neki.

Suština

Zavolela sam onog malog kržljavca. Falila mu je dlaka na potiljku. Sve je učinio za to da ga zavole. Najviše vremena ispred naše kuće je provodio. Čim sam kapiju otvorila, udario u beg. Puno sam razmišljala o tome, kako bi mu mogla pomoći. Nikako, to mu je sudba?! Imala sam već avlijanera. Vezanost nije dugo podnosio. Pozadi, preko vrta stalno je na ulicu bežao. Istini za volju, uvek se vratio, ali zahtevao je slobodu. Odlučila sam: nahraniću Kržljavca na ulici. Ako hoće, može ući. Suština je u tome da on odluči šta je za njega dobro.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://timea-versei.doroszlo.net/html/hataresetek.htm


2016. július 15., péntek

Aleksandar Vučo Ljubavnica – Szerető


Képtalálat a következőre: „aleksandar vuco”

Aleksandar Vučo
Beograd 25. septembar 1897. –  Beograd 25. jul 1985.

Ljubavnica

Ona se roji u mojim rukama
i ne da mi da legnemo bilo gde bilo kad
zavlači prste u moja usta i muči mi jezik
da govorim bilo šta

Ona taloži svoju ikru na bilo koju moju žilicu
seva u mojim rebrima gde nema nikoga
i vuče me kroz grane očajanja
u zapevke smrti
u venac od žice i lakiranog lišća
na mokri asfalt gde bilo koji konji padaju

Na njenom sam mestu u satu njenom
spavam ili bdim na nogama u
njenim hlorofilnim očima
bila noć ili dan na štakama
u zatvoru njene kose na tornju kolena
pod krvlju njenom koja leži na otvorenim
bilo kojim mojim ranama

Moja je ljubav gola turpija
riba zarđala od udica
i nikako da mi kaže jednostavno
kao što je zebra prugasta:
hajde da se svučemo veseli
i legnemo zajedno bilo gde bilo kad

Szerető

Karjaim közt nyüzsög
de hogy bárhol bármikor lefeküdjünk azt nem
nyelvemet ujjait számba dugva gyötri
csak szójak bármit

Ikráját bármelyik vénámba is rakja
bordáim közt villámlik ahol senki sincs
és a kétségbeesés ágai közt
az ismétlődő halálba
a drótok és lakkozott levelek koszorújába
a nedves aszfaltra vonszol ahol elesenek a lovak

Alszom vagy virrasztok
ott vagyok ahol ő is karórájában
klorofillal telt szemében
éjjel vagy nappal mankóval
haja fogságában ágaskodó térdén
vérében amivel bármelyik létező
nyílt sebemet betakarja

Szerelmem a horgoktól
berozsdásodott csupasz reszelő
és sehogy sem tudja a zebra csíkozottságának
egyszerűségével mondani:
gyerünk vetkőzzünk le vigadjunk
és bárhol bármikor együtt feküdjünk le

Fordította: Fehér Illés
Izvor: http://hiperboreja.blogspot.rs/2016/04/ljubavnica-aleksandar-vuco.html


A. Túri Zsuzsa: Forrás – Izvor


Képtalálat a következőre: „a túri zsuzsa”

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –
Képtalálat a következőre: „a túri zsuzsa”


Forrás

Forrás-
Kezdet
Folyó-
Élet
Lágy hullámok
Vízesések
Csobbanások
Álmos fények
Nyújtózkodó
Nyers remények:
Sodor a víz
Múltban,
Mában,
Örvényekben
És csodákban,
Sebes áram:
Lelked tükre
Áttetsző,
Vagy
Fáradt,
Szürke
Minden hullám
Élni tanít,
Minden csepp
Jelent valamit,
Ha sorsodat
Kézben tartod,
Alámossa
Majd a partot...

A víz üzen:
Minden gyerek
Vízből fakad,
Vízben lebeg,
Anyaméhben,
Mint az álom
Lebeg
Üres
Éjszakákon.

Az esőben,
Örök kincsben,
Minden cseppben
Ott az Isten.

Izvor

Izvor-
Početak
Reka-
Život
Mekani valovi
Slapovi
Žuborenja
Pospana svetla
Protežeće
Sirove nade:
Nosi te voda
U prošlosti
Današnjosti,
Virovima
I čudima,
Brz tok:
Ogledalo tvoje duše je
Proziran,
Ili
Umoran,
Siv je
Svaki val
Živeti te uči,
Svaka kap
Nešto znači,
Ako sudbom
Vladaš,
Podlokaće
Obalu...

Voda poručuje:
Svako dete
Iz vode izvire,
U vodi lebdi,
U maternici,
Poput sna
Lebdi
Tokom praznih
Tutumiša.

U daždu,
Večnom blagu,
Svakom kapu
Gospod je prisutan.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: A. Túri Zsuzsa: Befejezetlen szimfónia, Underground kiadó, 2016. 36-37. oldal


2016. július 14., csütörtök

Acsai Roland Negyvenegy hiszekegy – Četrdesetjedna molitva


Képtalálat a következőre: „acsai roland”

Acsai Roland Cegléd, 1975. június 16. –


Képtalálat a következőre: „acsai roland”



Negyvenegy hiszekegy

Juditnak

Hiszek egy évben, legalább egyben,
A negyvenegyben.

Hiszek egy névben, a legszebben,
Amíg kiejtem.

Hiszek egy sorsban, mi írjuk, ketten,
Egy az egyben.

Hiszek a reggel csinált szendvicsedben,
Egyre éhesebben.

És nem hiszek már a nélküledben,
Csak a veledben.

És nem hihetek a kegyetlenben,
Csak a kegyben.

Hiszek egy szóban, hiszek a percben,
Az időtlenben.

Hiszek egy álomban, mert felébredtem,
Hiszek a sebben,

És abban, ami sebezhetetlen,
Benned és bennem.

Hiszek egy útban, a szív GPS-ben –
Tévedhetetlen.

Četrdesetjedna molitva

Juditi

Verujem u jednoj godini, makar u jednoj,
U četrdesetprvoj.

Verujem u jednom imenu, najlepšem,
Dok iznesem.

Verujem u jednoj sudbi, mi pišemo,
Zajedno.

Verujem u tvojoj ujutro pravljenoj jestvini,
Sve gladniji.

I ne verujem više u bez tebe stanju,
Samo u sa tobom stanju.

I ne mogu verovati u pijetetu
Samo u saučešću.

Verujem u jednom izrazu, verujem u momentu,
Bezvremenom trenu.

Jer sam se probudio, verujem u jednom snu,
Verujem u ožiljku,

I u onome što se ne može raniti,
U tebi i meni.

Verujem u jednom putu, u GPS-u srca –
Pogrešiti se ne da.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/2015-szep-8-1434/negyvenegy-hiszekegy-acsai-roland-versei