Weöres Sándor Üdvösség – Blaženstvo

Weöres Sándor – Kligl Sándor szobra

Szombathely, 1913. június 22. – Budapest, 1989. január 22.

 

Üdvösség Csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem, amikor szeretni tudtam, és szeretnek-e, nem kérdeztem. Csak ennyi történt teljes életemben, egyébkor szakadékba buktam. Csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem.

Blaženstvo Samo zbog onog jednog jedinog dana vredelo je roditi se, kad sam voleo, i nisam pitao, vole li me. U čitavom svom životu tek toliko se desilo, inače u provaliju pao. Samo zbog onog jednog jedinog dana vredelo je roditi se. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.szepi.hu/irodalom/vers/tvers/tv_259.html



Cselényi Béla Jegyesoktatás – Obuka zaručnika

Cselényi Béla Kolozsvár, 1955. április . 04. –

Jegyesoktatás sokan a görögdinnye közepét kivágják és utólag fogyasztják el valahogy mindig ez jut eszembe ha azt hallom jegyesoktatás Budapest, 2015. VII. 4

Obuka zaručnika mnogi izrežu sredinu lubenice i tek na kraju pojedu nekako uvek mi se to vrzma u glavi kad čujem obuka zaručnika Budimpešta, 4. VII. 2015. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=42546

Gál Hedda Üzenet – Poruka

Gál Hedda Zenta 1977. szeptember 04. –

Üzenet Hallgat az ajkad, de szemed üzen, „fáj megint, nagyon, de hogy mondjam el.” A szavak csak zörgő papírzacskók, feleslegessé vált ócska közhelyek, üresen tátonganak, nem kellenek, jobb, ha most inkább karod ölel. Majd rend lesz, meglásd, idebenn, s ki rád üvölt, nem más, mint idegen. A szavak most kiszáradt kagylóhéjak, dobd el, vesd le, rúgd a homokba, s rád kacsint az Élet, ha igazán éled, tárd ki hát szárnyaid, s repülj tova.

Poruka Usne su ti neme, ali oči poručuju, “opet boli, oštro, ali ispričati kako.” Reči su tek zveckajuće vreće od papira, nepotrebne otrcane fraze, prazno zjape, suvišne su, bolje je, da me sad tvoja ruka zagrli. Biće reda, videćeš, unutra, i ko na tebe urla, neka druga osoba je, stranac. Sad su reči isušene ljuske školjke, odbaci, skini, u pesak ih baci, i namignut će ti Život, ako zaista živiš, pa raširi svoja krila i poleti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gál Hedda: Ősanya, Garbo kiadó Budapest 2016. 42.-43. oldal



Bánki Éva Kiragadott sorok az Esővárosból I – Stihovi izvađeni iz romana Grada kiše I

Bánki Éva Nagykanizsa 1966. szeptember 17. –

Kiragadott sorok az Esővárosból I (Versek egy brünni gépészeti kiállítás összefirkált katalógusán.) Kőgyár. Szélgyár. Madárgyár. Valaki a teremtményeket gyűlöli, és hibákat ejt bennük: öregséget, könnyet, mérget. Sebet, amit másik méreg gyógyít, ellenszert, amit más megmérgez: halált és vereséget. Romlott és végtelen teremtő nézi magát mindegyik művében. ………………………………. Magától hajlik az erő a gépekben, hamarosan háború lesz, és szavakat dobál egy gép szerteszét, beszédtől lobog a szén, míg a föld mélyén egy ló hordja halálos terhét. Fölöttünk villanyfényes madarak cikáznak. Minden mozdulatuk parancs.

Stihovi izvađeni iz romana Grada kiše I (Pesme na išaranom katalogu jedne izložbe u Brinu.) Fabrika cigli. Fabrika piva. Fabrika ptica. Neko zaista mrzi stvorenja i u njih greške sadi: starost, suzu, otrov. Ranu, šta drugi otrov leči, ustuk, što nešto drugo otruje: smrt i poraz. U svakom delu iskvaren i beskonačan stvoritelj sebe gleda. .............................................. U mašinama snaga sama od sebe se savija, biće uskoro rata, i jedna mašina reči na sve strene baca, ugalj od govora bukti, dok u dnu zemlje jedan konj svoj smrtonosan teret vuče. Iznad nas ptice sa svetlom elektriciteta krivudaju. Svaki pokret im je naredba. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ujnautilus.info/banki-eva-esovaros-versek-a-dobozban

Bánki Éva Kiragadott sorok az Esővárosból II – Stihovi izvađeni iz romana Grada kiše II

Bánki Éva Nagykanizsa 1966. szeptember 17. –

Kiragadott sorok az Esővárosból II (a kitereveltségről) Míg kopik bennük a sebesség, rohan mindegyik gép vagy állat a sötét értelme felé. Hogy mikor fellázadnak, ne legyen bennük titok, csak csavar, szalag, szeg, gomb. ………………………………………. A lélek a testbe, a csont a földbe kerül. És a föld? Kié lesz végül? Zuhan lefelé. Adják, megveszik. Halott kéz, sok halott kezet. Aludna minden lélek a levegőben, de nem lehet. Csak zuhan minden élő, amíg sötét és tömör ponttá lesz.

Stihovi izvađeni iz romana Grada kiše II (o isplaniranom) Dok brzina u njima ovešta, svaka mašina ili životinja prema smislu tame juri. Da pobune li, neka ne bude u njima tajna, samo šraf, ekser, dugme, traka. ................................................. Duša u telo, kost u zemlju dospeva. A zemlja? Naposletku čija će biti? Stropošta se. Prodaju, kupuju. Mrtva ruka, mnogo mrtvih ruku. U vazduhu svaka duša bi spavala, ali nemoguće je. Svako živo biće samo pada, dok se u tamnu, gustu tačku ne pretvara. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ujnautilus.info/banki-eva-esovaros-versek-a-dobozban