Oravecz Imre Az öregek faggatása – Zapitkivanje staraca

Oravecz Imre Szajla, 1943. február 15. –

Az öregek faggatása  Hová tűntetek, ti, régi öregek? Mely országban éltek? Hol, milyen ég alatt van hazátok? Milyen arra a vidék? Hegyes vagy lapos? Milyen a föld? Kövér, sovány? Hogy hívják a falutokat? Hol áll benne a házatok? Merre van a kamra, hol alszotok? Nem túl nedves, nem túl huzatos? Mivel takaróztok? Cserélik a szalmát a derékaljban? Milyenek hozzátok a fiatalok? Tisztelnek? Hallgatnak rátok? Vagy útban vagytok? Kosztoltok rendesen? Ott is az asztalfőn ültök? A többivel esztek vagy külön? Jól főz a menyetek? Kínál vagy elhúzza a száját, ha kétszer vesztek? Milyen kenyeret süt? Van krumpli, kása, aludttej elég? Milyen a kemencepadka, hol üldögéltek? Van kint kispad? Hallgatagok vagytok vagy beszédesek? Szabad-e bent füstölni, a földre köpni? Bagóztok-e, sárga-e a fogatok? Puszta kézzel teszitek a pipára a parazsat vagy újságpapírral gyújtjátok meg? Tiszta-e a nadrágotok? Mosnak-e rátok? Megtörlitek az orrotokat, ha el akar csöppenni? Van-e ládátok, hol a holmitokat tartjátok? Reszket-e a kezetek? Megvágjátok-e az arcotok, mikor borotválkoztok? Mibe akasztjátok a fenőszíjat? Van-e mestergerenda, szuszék, vakablak? Van-e kalendárium? Kell-e ókuláré? Hova teszitek a csizmahúzót, a bajuszpedrőt? Vannak-e ott unokák? Szeretitek-e őket? Meséltek-e nekik? Csináltok-e nekik játékot? Megérzitek-e az időváltozást? Tudtok-e aludni éjjel? Milyen hangokat hallotok, mit láttok, mikor felültök a nyoszolyán, és a sötétbe bámultok? Visszagondoltok-e az életetekre? Megrohannak-e az emlékek? Sajnáljátok-e magatokat? Felkeltek-e járni egyet? Benéztek-e az istállóba? Beletalál-e a bakancsba a lábatok? Fázik-e kapca nélkül? Van-e küszöb, melyen megbotlik? Zajt csaptok-e? Féltek-e? Van-e bototok? Van-e kutya az udvaron? Magatokhoz hívjátok-e, megsimogatjátok-e? Milyen a kútostor árnyéka teleholdkor? Milyenek fent a csillagok? Hunyorognak-e? Felnéztek-e az égre, mielőtt visszabotorkáltok? Van-e ott magány, elmúlás? Milyen ott öregnek lenni?

Zapitkivanje staraca Vi, drevni starci, gde set nestali? U kojoj državi živite? Gde, ispod kakvog neba vam je domovina? Kakav je tamo kraj? Brdovit ili ravan? Kakva je zemlja? Plodna ili jalova? Kako se zove vaše selo? Gde stoji vaša kuća? Gde je ostava, gde spavate? Nije li previše vlažna, šta je sa promajom? Čime se pokrivate? Menjaju li slamu u strunjači? Mladi prema vama kako se ophode? Poštuju li vas? Slušaju li vas? Ili im smetate? Dal vam je ishrana redovna? I tamo na čelu stola sedite? Zajedno jedete ili odvojeno? Jel vam snaja dobro kuva? Nudi li vas ili grimasu pravi ako dva puta uzimate? Kakav hleb peče? Ima li dovoljno krompira, kaše, kiselog mleka? Kakav je banak furune, gde se zadržavate? Ima li vani klupe? Jeste li šutljivi ili pričljivi? Sme li se unutra zapaliti, na pod pljunuti? Pušite li, dal vam zubi žute? Žar na lulu golim prstima stavljate ili papirom palite? Dal su vam hlače čiste? Dal peru za vas? Brišete li nos ako počne curiti? Imate li ladice gde svoje stvari držite? Dal vam ruke drhte? Porežete li lice kad se brijete? Na što vešate kaiš za glačanje? Ima li grede, sandučeta, slepog prozora? Ima li kalendara? Trebaju li očale? Gde stavljate izuvača čizme, sukača brkova? Postoje li tamo unuci? Volite li ih? Pričate li im? Pravite li im igračke? Osećate li promenu vremena? Noću možete li spavati? Kakve glasove čujete, šta vidite kad se iz postelje dižete i u mrak buljite? Mislite li uopšte na vaš život? Nasrću li uspomene? Žalite li sebe? Dal kad ustanete da bi prošetali? Dal kad štalu posetite? Vaše noge cokulu dal pronađu? Smrzavaju li bez obojka? Ima li praga na što se potiče? Galamite li? Bojite li se? Imate li štapove? Ima li psa u dvorištu? Pozivate li k sebi, dal ga pogladite? Kakva je sena đerama kad je pun mesec? Kakve su gore zvede? Trepere li? Pre no što se vraćate pogledate li na nebo? Ima li tamo samoće, prolaz? Kako je tamo biti starac? Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Oravecz_Imre-1943/Az_%C3%B6regek_faggat%C3%A1sa

Győrffy Ákos Két hang – Dva glasa

Győrffy Ákos Vác 1976. május 8. –

Két hang M. temetésén, mikor a fehér koporsót négy lakkozott hajú, láthatólag alkoholista férfi épp kezdte volna leengedni a gödörbe, az anyja egyszer csak üvölteni kezdett, bár inkább mormogás volt kezdetben, halk, ismeretlen nyelvű kántálás, ami aztán egyre erősödött, majd végre elérte csúcspontját, amikor a koporsó kikerült látóteréből, félig már a gödörbe engedték, akkor kiszakította magát egyetlen megmaradt fia és rég mással élő férje karjai közül, ekkor már valóban üvöltött, egyfajta önkívületben, az arca talán az orgazmus pillanatában feloldódott archoz hasonlított leginkább, a lelkész elfordította a fejét, a kápolna borostyánnal befuttatott falát nézte meredten, amikor az egyik közeli utcában megszólalt a fagyasztott zöldségekkel és jégkrémekkel házaló kisteherautó jól ismert dallamkürtje, s ez a két hang, M. anyjának üvöltése és a kisteherautó dallamkürtje, valami elmondhatatlan módon egyesült az erős szélben, kavargott a fejünk fölött,  láttam, más se nagyon tud mit kezdeni ezzel, zavart tekintetek, egy kisfiú csak,  halványzöld gyereköltönyben,   csokornyakkendővel,  ahogy rángatta az apja kezét, hogy apu,  siessünk, puncsot csak, érted, csak puncsot vegyél, ne epret, mert az szar, érted, puncsosat.

Dva glasa Na sahrani M., kad su četiri muškaraca sa lakiranim kosama, vidno pijani, beli les u jamu upravo spremali spustiti, majka je odjednom počela urlati, u početku je bilo pre mrmljanje, na nepoznatom jeziku tiho pojanje, kasnije sve glasnije je postalo i vrhunac dostiglo dok les je sa vidika nestajao, kad su ga već napola u jamu spustili, tad jednim pokretom iz ruku jedinog, preostalog sina i muža, koji odavno sa drugom živi se oslobodila, u tom momentu već je stvarno urlala, u nekoj vrsti bunila, njeno lice je ličilo na izraz osobe koja je orgazam doživela, sveštenik je glavu okrenuo, ukočeno bršljanom obrasli zid kapele gledao kad iz obližnje ulice uobičajena, dobro poznata truba smrznutim voćem i sladoledom punog kamioneta se oglasila, i ta dva glasa, urlik majke M. i truba kamioneta u jakom vetru na neobjašnjiv način su se spojili, nad našim glavama kružili, video sam, taj prizor je i druge iznenadio, zatekao, sem jednog dečaka u bledozelenom odelu sa mašnom, oca je za rukav vukao, oče, požurimo, punč, shvataš, samo punč kupi, ne dud, ogavan je, shvataš, punč.. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.litera.hu/hirek/gyorffy-akos-versei

Markovic Radmila Focimeccsen az anyám – Mama na utakmici

Markovic Radmila Beograd 1940. november 4. –

Focimeccsen az anyám

Végre lesz egy kis jó foci,
mehetünk élőben megnézni.
Ha Te is menni akarsz, anyám,
én biztos nem ülök közel hozzád...
Mi bajod van velem?
Még kérdezed? Ha te drukkolsz,
az egész tribün rajtunk nevet,
téged néznek, nem a focit.
Tele torokkal kiabálod: Ez az!
Tied a labda! Ne hagyd magad!
Erősebb és ügyesebb vagy!
Most, most rúgj a kapura! Bravóóó!
Góóóólll! Mit mondtam? Te csak hallgass rám,
meg még indián táncot is jársz hozzá.
Ha majd a magyarok játszanak,
egész idő alatt osztod a tanácsokat,
ha nem sikerül, azt mondod: basszus klarinét
neked, de mindenki tudja, a klarinétnak
ebben az esetben semmihez semmi köze.
Azután megállás nélkül a te hangod hallja mindenki.
Hajrá, magyarok, gólt akarok, hajrá, magyarok,
gólt akarok, ha meg majd a szerbek játszanak,
akkor is ugyanez a szöveg megy, csak szerbül
üvöltöd: ne dajte se, ne bojte se, napred nasi,
és ne soroljam, jön a többi. Ezt még megértem
valahogy, de ha bárki más játszik, kiválasztod az
egyik csapatot, és tele torokból kiabálod: bravo, bravo,
ha nem tetszik, uááá, uááá, mit csinálsz?
Két ballábas lettél? Rátok fogadtam, ha elveszítitek
a meccset, én bemegyek az öltözőbe, és
rajtatok verem le a pénzemet.
Na, ezért nem jössz velünk a meccsre. Elmehetsz egyedül,
de vegyél jegyet tőlem egy kilométerre.
Te meg minek mégy a focimeccsre?
Ott ülsz, mint a fababa, és elmosolyodsz,
ha gólt rúg a magyar vagy szerb csapat.
Inkább ülnél a TV előtt, jobban látnád
a képernyőn, hogy fut annyi ifjú egy labda
után, közben lökdösik, rugdossák
labda helyett egymás lábát.

Forrás: https://www.poet.hu/vers/247090

Mama na utakmici

Konačno biće dobrog nogometa,

idemo uživo gledati.

Majko, ako i Ti ideš

ja zasigurno neću blizu tebe sesti...

Šta imaš protiv mene?

Još pitaš? Ako ti navijaš

čitava tribina nas ismejava,

tebe gledaju, ne nogomet.

Punim ustima vičeš: To je!

Lopta je tvoja! Ne daj se!

Snažniji si i spretniji!

Sad, na gol sad šutiraj! Bravooo!

Goool! Šta sam rekla? Samo ti slušaj mene,

još i ples divljaka možeš otplesati.

Ako samo Mađari igraju

čitavo vreme savate deliš,

ako ne uspe, veliš: baš si truba,

a svako zna da sa trubom

u ovom slučaju blage veze nema.

Pa bez prestanaka samo tvoj glas se čuje.

Napred, mađari, gol želim, napred, mađari,

gol želim, ako pak Srbi igraju

tekst je isti samo na srpskom

vičeš: ne dajte se, ne bojte se, napred naši

i da dalje ne nabrajam, jer ima još. To još nekako

shvatam, ali ako bilo ko igra jedan tim

izabereš i punim ustima vičeš: bravo, bravo,

ako ti se ne sviđa, uaaa, uaaa, šta radiš?

Dve  leve noge imaš? Na vas sam kladila, gubite li

ulazim u svlačionu i

svoj novac od vas ću naplatiti.

Pa, zbog toga nećeš s nama na utakmicu. Možeš sama,

ali od mene kartu na kilometar udaljenosti kupi.

A ti na utakmicu zbog čega ideš?

Kao kip sediš i samo se nasmešiš

ako tim mađara ili srba gol daje.

Rađe ispred TV sedi, na ekranu bi

bolje videla kako dečki za loptom

jure i usput guraju se i mesto lopte

jedan drugog šutiraju.

Prevod: Fehér Illés

Kemény István Bácsi, délen – Starac na jugu

Kemény István Budapest 1961. október 28. –

Bácsi, délen Hogy lehetsz-e még görög szigetnek vagy Johannesburg egyik külvárosának magányos, motyogó apója? titokkal, jó sötéttel, mi mással? vérfertőzéssel vagy náci múlttal vagy bankrablással, vagy csak adócsalással, akin, ahogy öregszik, egyre jobban kiütnek újra egy plasztikai műtét nyomai. Találgatják a boltosok meg a pincér, ha elcsoszog az étterembe, és kikéri akcentusával, amit  mindennap szokott: mibe bolondult bele, mert valamibe bele kellett neki. A Nagykönyvben meg van írva, benne van. Meghasonlott. Ezt a régi szót használja rá a Nagykönyv. Az utcán kártyásokat néz, és a kártyások föl se néznek. Egy treff hármassal se ér fel - csak a pakli volna üresebb nélküle. Mogorva, szótlan. Idegen teste valamennyit elnyel az itteni fényből, de hát itt úgyis minden ragyog. Becsületes, magába roskadt csillag, kívül az időn, fekete lyuk. Ne mondd, hogy a Nagykönyv romantikus, régi pontatlan és naív! Mert új kiadás úgysincs, és már nem is lesz ezután: senki többet! a szívünkbe ez van írva. Ha nem leszel bácsi délen, nem voltál férfi itt sem.

Starac na jugu Dal još možeš biti samotan, brbljiv starac na nekom Grčkom ostrvu ili u predgrađu Johanesburga? tajnama, tamom, čime drugom? zarazom krvi ili nacističkom prošlošću ili pljačkom banke ili samo poreskom prevarom, na kome, kako stari, tragovi plastične operacije sve više se pojavljuju. Prodavači i konobari nagađaju, kad u restoran ulazi te sa akcetom stranca ono uobičajeno zatraži: zbog čega je poludio jer zbog nečega je morao. U Knjizi se nalazi, napisano je. Izneveren je. U Knjizi baš taj izraz je upotrebljen. Na ulici kartaše gleda, a kartaši pogled ne dižu. Ne vredi ni tref trojke – bez nje bi samo pakla bila praznija. Namrgođen je, tih. Njegovo otuđeno telo iz ovdašnjeg svetla nešto apsorbira, ali ovde ionako sve sjaji. Poštena, u sebi skrušena zvezda, izvan vremena je crna rupa. Nemoj reći da je Knjiga romantična, stara je netačna i naivna! Jer novo izdanje ne postoji i u skoroj budućnosti niti će biti: niko više! u našim srcima to je napisano. Ako na jugu nećeš biti starac, ni ovde nisi bio muškarac. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Kem%C3%A9ny_Istv%C3%A1n-1961/B%C3%A1csi%2C_d%C3%A9len

Rakovszky Zsuzsa Mintha – Kao

Rakovszky Zsuzsa Sopron 1950. december 4. –

Mintha A vedlett, sárga gyógyszálló előtt a letarolt, hideg parkban a gőz vízszint csapong a gyógyvizes medence zöld négyszöge fölött. Jönnek, kerengve, árnyékfoltok a ködben: jobbra-balra elhúz, ha varjú, rézsút az avarra inog le, ha levél, vagy tapogatva kiköt a síkos lépcsőn, lefaragja a belső éleket. Száraz és sötét szellemrajt zörget egy-egy széllökés ide-oda. Olyik beletalál a medencébe: zöld ál-túlvilágba, a forrongó, meleg üveg alatt ragyog: hiánytalan, színes halott. Lebegve ágtalan és árnytalan, nem hat, nem él, nem változik, de van. Mintha egy langyos, átlátszó öröklét lakná két szó között a senkiföldjét. Mintha mégiscsak konzerválható volna tavalyi hő, tavalyi hó. Mintha lenne egy köztes állapot, amelyben épen elnyújtózhatok. Mintha egy helyiségből az időt kiszivattyúznák, és se azelőtt, se ezután soha többé, csak a fém és üveg és villany évszaka: még csillog és már rég nem az, ami. Így lehet, úgy-ahogy, megtartani.

Kao Ispred oronulog, žutog sanatorija u opustošenom, hladnom parku para iznad zelenog četverokuta lekovite vode bazena leprša. Stižu senke, u magli kovitlaju: vrpolje se, ako je vrana, koso na tratinu sklizne, ako je list let na skliskoj stepenici završi, unutrašnje ivice otupivši. Suvog, tamnog roja duhova nalet vetra na sve strane baca. Po koji u bazen pada: u svom zelenom lažnom drugom svetu, ispod toplog, usijanog stakla sija: netaknut, šaren mrtvac. Nema grane, niti senu, samo lebdi, ne deluje, ne živi, ne menja se, ali postoji. Kao da na ničijoj zemlji između dve reči neka mlaka, prozirna večnost gospodari. Kao da lanjski sneg, lanjska toplota, konzervirati bi se mogla. Kao da neko međustanje postoji u kojoj bi se bez straha mogla ispružiti. Kao da su iz neke prostorije vreme iscrpili i ne potoji pre, niti ubuduće nikad više, samo era metala, stakla i elektrike: još sjaji ali odavno nije to što je. Zadržati, kako-tako, tako je moguće. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000000215&secId=0000019924&mode=html#Rakovszky_Zsuzsa-Visszaut_az_idoben-01120

Tóth Krisztina Síró ponyva – Rasplakana ponjava

Tóth Krisztina Budapest 1967. december 5. –

Síró ponyva Tudtam, persze, kísértett létezése, de most szagokkal üzent a más-világ, mintha táborba induló kisfiának pakolt volna az anyja: öblítő illatú ingek és fehér zoknik a táskában összehajtva, aztán ne maradj fönn soká. Siettünk, lesz majd két napunk, át a záróvonalon, át a túlba, azt a sárgát előzd meg, és közel érve, jól láttuk, ott a teherautó alján, nevetnünk kellett volna, te meg mit olvasol? azt kellett volna, nevetni mégis, írva állt: “Síró ponyva”.

Rasplakana ponjava Znala sam, da, njegovo postojanje iskušava me, ali sad drugi-svet poruku mirisima šalje, kao da majka sinu, koji se logorovati sprema, pakuje: u tašni sveže prane košulje i bele sokne slaže, ali gore nemoj dugo ostati. Žurili smo, imaćemo dva dana, tamo preko, preko pune linije, pretekni onog žutog, i sasvim blizu stigavši, jasno smo videli, tamo na dnu kamiona, trebali bismo smejati se, a ti šta čitaš? to bi trebalo, smejati se, ipak, bilo je napisano: “Rasplakana ponyava”. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.tothkrisztina.hu/blog/siro-ponyva/

Tijana Rakočević Écriture feminine – Écriture feminine

Tijana Rakočević Podgorica 23. juni 1994. –

Écriture feminine đevojčice brže uče prve riječi i izgovaraju prve rečenice one su rječitije đevojčice ranije nauče da čitaju i bolje se snalaze u pravopisu lakše uče strane jezike dok dječaci još zamuckuju ta svilena bića imaju bolju periferijsku viziju i ljepši rukopis o, da – đevojčice imaju bolje ocjene iz vladanja urednije su od dječaka bolje pišu bolje sabiraju i kad odrastu kada dječaci odrastu đevojčice postaju sekretarice

Écriture feminine a lányok hamarabb tanulják meg az első kifejezéseket ejtik ki az első mondatokat ragyogóak a lányok előbb tanulnak meg olvasni a helyesírással könnyebben boldogulnak idegen nyelveket könnyebben tanulnak míg a fiúk dadognak addig ezek a kifinomult lények mindent átlátnak és szebben írnak ó, igen – a lányok viselkedésből jobb jegyeket kapnak a fiúktól pedánsabbak jobban írnak jobban számolnak és mikor felnőnek mikor a fiúk felnőnek a lányok titkárnők lesznek Fordította: Fehér Illés

Izvor: a szerző