Garaczi László Az utolsó mozielőadás – Poslednja bioskopska predstava

Garaczi László Budapest 1956. július 17. –

Az utolsó mozielőadás Mielőtt „zuhogó sűrű trappban” megjelenik az apokalipszis négy lovasa, Bo Derek megoldja mellei alatt a fekete selyemövet, és megkínálja marihuánával középkorú partnerét. Mielőtt megjelenne az apokalipszis négy fekete lovasa, a középkorú bocsánatkérő filiszter-mosoly kíséretében kimenekül a hálószobából. Mielőtt „zuhogó sűrű trappban” megjelenik az apokalipszis négy fekete lovasa, a középkorú egy dupla konyakot rendel a Donald nevű mixertől, és nagyot sóhajt: Bő Derék mósusz-illatú, sötét öle a világ összes ellentmondásának mértani helye és központja, távoli lódobogás hallható belőle Ravel Bolerójának ütemére, ha valaki igazán odafigyel.

Poslednja bioskopska predstava Pre no što će se “u pljušćajućegustom galopu” četiri jahača apokalipse pojaviti, Derek Bo crn svilen pojas ispod grudi olabavi i svom srednjovečnom partneru marihuanu nudi. Pre no što će se četiri crna jahača apokalipse pojaviti, srednjovečan oprost tražeći uz filistarski osmeh iz spavaone pobeže. Pre no što će se “u pljušćajućegustom galopu” četiri jahača apokalipse pojaviti, srednjovečan kod miksera zvanog Donald dupli konjak naruči i duboko uzdahne: Oblo Krilo na mošus miriše, njeno tamno krilo je geometrijsko mesto i centar svih proturečnosti sveta odakle na taktove Ravelovog Bolera daleki topot kopita se čuje, ako neko zaista pripazi. Prevod: Fehér Illés

Izvor: https://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Garaczi_L%C3%A1szl%C3%B3-1956/Az_utols%C3%B3_moziel%C5%91ad%C3%A1s

Zajácz Edina Angyalok fészke a szemed – Oko ti je gnezdo anđela

Zajácz Edina Nyíregyháza, 1975. november 22. –

Angyalok fészke a szemed Engem minden kettéhasadt hajnal újranevel. Amikor megcsókolom porcukor-homlokod, az összes kínom, bűnöm megszégyenül. Szívemmel halsz, míg tenyeremből eszel. Amióta rájöttem, hogy egyedül Istennek táplállak, letérdepel bennem az alázat. Hallgatok, és úgy viselem szótlanságodat, mint ahogy holt álmainkat tűri takarónkon a selyem. Hányszor képzeltem, hogy felém szaladsz, s én leguggoltam, vártalak kitárt karokkal - te nekem rendelt tünemény -, hogy ölembe kapjalak. Aztán nevetve utánad kiabáltam: "Vigyázz, kicsim, el ne ess!" Mindig üresek voltak az utak. Egyedül te nem szabtál az első pillanatban feltételeket. Sosem voltam kevés, vagy hitvány. Osztoztál velem égiek titkán. Már éjjel kirügyezteted párnánkon a sóhajokat, hogy mire megvirrad, virágba boruljon a mogorva harag. Érted szövetséget kötöttem a halállal, ha egy asztalhoz  ülünk, folyton megdöbben. Már nem félek. Te jöttél hozzám kételkedés nélkül, és én éppen annyira szeretlek, mint szeretni foglak, amikor halvány arcod Istennek szépül. Míg a reggeli fény belénk szeret, tudom, angyalok fészke a szemed.

Oko ti je gnezdo anđela Svaka rascepana zora me ponovo odgaja. Kad ti rahlo-slatko čelo poljubim, svaka moja patnja, grehota se osramoti. Srce mojim umireš dok mi iz dlana jedeš. Odkad sam saznala da te jedino Bogu hranim, u meni poniznost kleči. Ćutim i tvoje ćutanje tako podnosim kao što naše mrtve snove svila na pokrivaču podnosi. Koliko puta sam zamislila, prema meni trčiš a ja te klečući, raširenim rukama čekam – tebe meni određenog fenomena –, da te u naručje primim. Pa posle veselo za tobom vičem: "Dragi moj, pazi da ne padneš!” Putevi su uvek prazni bili. U prvim trenucima jedino ti nisi uslove postavljao. Nikad nisam bila loša, tričava. Tajnu nebesa sa mnom si delio. Već tokom noći pustio si da na jastuku uzdasi niknu da bi se natmurena ljutnja do zore u cvet pretvorila. Zbog tebe sam sa smrću savez sklopila, ako uz isti stol sednemo, stalno se zaprepasti. Više se ne bojim. Nisi sumnjao kad si meni došao a ja te baš toliko volim kao što ću te voleti onda kad tvoje bledo lice Bogu se ulepšava. Dok nas jutarnja svetlost zavoli, znam, oko ti je gnezdo anđela. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.7torony.hu/content.php?c=55025&fbclid=IwAR20NqM-8hLuXw_s_HwRZcl6_WXoiacHLWmOQ9SwsMBR3GcYzcY1kCuq4MA

Payer Imre Asszír Istennő – Asirska Boginja

Payer Imre Budapest, 1961. április 27. –

Asszír Istennő Végignyúlik a díványon. Olvas. Ajkain által áldozati füst. Marlboro light. Perverz betűkön elhomályosult tekintet. Kezével játszik a pokol barlangjával.         Ó, asszír istennő! Látom én         tekinteted kislányos arcodban.         Évezredek vonulnak         abban. Lassú karavánok.         Koponyák a perzselő napon. Én, a kalandor, hedonista különc poros sarummal oltárára taposok. Markolok tornyos húsába. Sörényem a bizonytalan égbe vetem. Tekintete földre zuhan.         Rabszolgát hágok belőled istennő!         Homokvihar és óceán dörgése.         Élő tornya a kéjnek.         Hassal előre, fehér időre         ledöntve. Lihegsz. Remeg a tompor. Reng a zikkarratu. Kapaszkodom a vállába. Hideg borzongás lopózik tarkóm felé. Rengenek a sztélék. Síkos halak vergődnek izzadó testem alatt.         Ó, asszír istennő! Mohó tintahal.         Hunyt szemmel vonaglasz.         Nyomulok, háglak. Ab ovo ad mala.         Majd simítom nedves bőröd. Pihenünk.         Csak a párkák dolgoznak.

Asirska Boginja Izležava se na sofi. Čita. Na usnama žrtven dim. Marlboro light. Potamnjen pogled je na izopačenim slovima. Rukom sa jamom pakla igra.      O, asirska boginja! Tvoj pogled      na devojačkom licu ja vidim.      U tom milenijumi      prolaze. Spori karavani.      Lobanje na žarkom suncu. Ja, pustolov, čudak hedonist prašnjavom sandalom na njen oltar stupim. Njen zvonik od mesa grabim. Svoju grivu u neizvesno nebo bacim. Pogled njen na zemlju pada.      Boginja, prcajući od tebe ropkinju stvaram!      Prolom peščane oluje i okeana.      Živa kula slasti.      Trbuhom napred, na belo vreme      svaljeno. Dahćeš. Stražnjica treperi. Zikaratu trepta. U njena ramena se hvatam. Prema mom potiljku hladna groza se prikrada. Stele podrhtavaju. Ispod mog oznojenog tela klizave ribe se koprcaju.      O, asirska boginja! Pohlepna lignja.      Zatvorenim očima se previjaš.      Prodirem, prcam te. Ab ovo ad mala.       Pa tvoju vlažnu kožu gladim. Odmaramo se.      Tek parke rade. Fordította: Fehér Illés

Forrás: https://dokk.hu/forum2/olvas.php?id=9076

Varró Dániel Boldogság – Blaženstvo

Varró Dániel Budapest 1977. szeptember 11. –

Boldogság A tévéhez leültünk megnézni azt a filmet, miről a műsorújság megírta, hogy nagyon sok vér fog majd folyni benne, és ennek mind a ketten örültünk, mert szeretjük a filmeket, amikben nagyon sok vér folyik. Te két fázós lábad akkor pólóm alá bedugtad, kis talpad ráhelyezted kövér, meleg hasamra, úgy néztük ezt a filmet, pisztáciát is ettünk. De gyorsan elfogyott, és félóra múlva kábé szép, szőkített fejecskéd a mellkasomra tetted, én kissé hátradőltem, a vállad átkaroltam, és elnyomott az álom. Most arra ébredek fel, hogy vége már a filmnek, a farpofák sajognak, jól elzsibbadt a lábam, és el van gémberedve a vállam is rohadtul, fejem nem dönthetem meg, nincsen mögötte támasz, valami ócska pornót sugároz a csatorna, éjfél is régen elmúlt. A távirányitóért nyúlnék, de el nem érem, van egy pohárnyi kólám, miből kiment a szénsav, de azt sem érem el, mert te rajtam fekszel éppen, szemed becsukva tartod, a szád kinyitva félig, meleg fuvallatocskák szállnak nyakamra onnét. Kívánhatnék-e többet?

Blaženstvo Seli smo da na TV-u pogledamo film koji je najavljen kao film u kojem će puno krvi teći,  i tome smo oboje radovali jer volimo filmove u kojima puno krvi teče. Ti tvoje ozeble nogice si ispod mog džepera gurnula, sićušna stopala na moj debeo, topao stomak stavila, taj film smo tako gledali, i pistaciju smo jeli. Ali ubrzo je nestala i možda pola sata kasnije svoju blajhanu glavu na moje grudi smestila, ja sam se malo naslonio tvoja ramena zagrlio i san te savlada. Sad se na to budim da je kraj filma, guza boli, noge utrnule a i ramena su mi ukočena, glavu ne mogu smestiti jer naslona nema, na tom kanalu blesavog pornića emitiraju, ponoć je odavno prošla. Posezao bi za daljinski upravljač, ali dohvatiti ne mogu, imam čašu kole iz koje je gas nestao ali ni to dohvatiti ne mogu jer baš na meni ležiš, oči su ti zatvorene, usta poluotvorene iz koje na moj vrat tople struje struje. Mogu li nešto više zaželeti? Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Varr%C3%B3_D%C3%A1niel/Boldogs%C3%A1g

Major Petra Rímtelen – Bez odjeka

Major Petra

Rímtelen Elképzeltem, hogy kalapot húzol, és a műértők komolyságával tárlatvezetést kérsz a szeplőimhez, de mostanra bizonytalan lettem, mert talán nincs is kalapod, és azt sem tudom, szereted-e a szeplőket. Így most megtanulom újra közönnyel ejteni a neved, hogy többé ne rímeljen bennem semmire – a nyelvem eleinte botladozik majd, de végül megszokja ezt a fajta tagadást is… …vágyaim rád eső részét meg egyszerűen sorsára hagyom, azon a helyen, ahol először láttalak.

Bez odjeka Zamislila sam da šešir stavljaš i sa ozbiljnošću poznavaoca umetosti tražiš vodiča do mojih pega, ali nesigurna sam postala, možda šešira ni nemaš i ni to ne znam voliš li pege. Tako sad ponovo učim da ti ime ravnodušno izgovorim da u meni ostane bez odjeka m – u početku poticaće mi jezik ali naučiće i tu vrtsu negiranja... ...a deo prema tebi pripalu čežnju prepustiću na milost sudbe, na tom mestu gde sam te prvi put ugledala. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.litera-tura.hu/major-petra-rimtelen/

Jónás Tamás Mi a vers nektek? – Šta je za vas pesma?

Jónás Tamás Ózd 1973. március 14. –

Mi a vers nektek?

mit neveztek ti takarításnak? én a felejtést.
nem a törlést, az barbár, gyilkos munka.
az új forma beleitatását a háttérbe:
a felejtés építkezés, rafinált összemosás,
hogy ha valaki közelről figyeli, könnyen
észrevehesse, miből is hizlaltuk a falunk.
a falat közönségesen úgy hívjuk: én.
sok baj van vele. például, hogy nincsen. de hat.
működik, emlegeti magát, kínálja, rejti, dicséri,
különös tükör: magának hisz mindent, amit mutat.
dacos. ő például nem hajlandó felejteni.
mindent megőrizve pusztítja múltját és utait.
mit neveztek ti versnek?
ami felpofoz, rád csörrent, átszab vagy megír?
én a felejtést nevezem versnek, és tanulom.

Forrás: http://csendszirom.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1164226

Šta je za vas pesma?

šta vi nazivate spremanjem? ja zaborav.

ne brisanje, to je varvarska, krvnička radnja.

uvođenje nove forme u pozadinu:

zaborav je gradnja, prepredeno sažimanje,

da neko ko iz bliza promatra lako

može primetiti naše selo čime smo tovili.

zid prosto tako zovemo: ja.

puno problema zadaje. na primer da nema. al deluje.

deluje, sebe spominje, nudi, krije, hvali,

neobično ogledalo je: sebi što pokazuje sve veruje.

prkosan je. na primer nije voljan zaboraviti.

sve sačuvavši uništava svoju prošlost i puteve.

šta ja nazivam pesmom?

što šamara, zvekne te, prekroji ili napiše?

ja pesmom zaborav nazivam i učim.

Prevod: Fehér Illés

Fellinger Károly Angyalok – Anđeli

Fellinger Károly Pozsony, 1963. november 20. –

Angyalok az angyalok azért remek famászók magabiztosak akár az elszálló évek akárcsak az ifjúság maga az angyalok kivételes famászók igazi kihívás a tudás fája túlontúl veszélyes megeshet hogy a szárnyukra is szükség van pedig az igencsak kényes dolog helyzetükből kifolyólag

Anđeli anđeli su izvanredni penjači na drvo samopouzdani su kao i godine koje tek tako prolete kao i sama mladost anđeli su izvrsni penjači na drvo drvo znanja je pravi izazov preopasan je moguće je da će im i krila zatrebati mada to je zaista delikatna situacija zbog njihovog položaja Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Fellinger_K%C3%A1roly-1963/Angyalok