Dejan
Đorđević Velika Sejanica kod Leskovca 2. januar 1970. –
Знам ту муку |
Ez
a nyomor ismerős |
A költészetről - az Ezüst híd/Srebrni most fordításkötetemről - fordításaim - kedvenc verseim - gondolatok - magamról O poeziji - o knjizi prevoda Ezüst híd/Srebrni most - moji prevodi - omiljene pesme - zabeleške - o sebi
Dejan
Đorđević Velika Sejanica kod Leskovca 2. januar 1970. –
Знам ту муку |
Ez
a nyomor ismerős |
Dejan
Đorđević Velika Sejanica kod Leskovca 2. januar 1970. –
Krug u krugu |
Kör a körben |
*** |
*** |
Svakome treba
rat |
Háború
mindenkinek kell |
Dejan Đorđević Velika Sejanica kod Leskovca 2. januar 1970. –
*** |
*** |
Dejan Đorđević Velika
Sejanica kod Leskovca 2. januar 1970. –
Ti koji slikaš |
Te, aki festesz |
Dejan Đorđević Velika Sejanica kod Leskovca 2. januar 1970. –
*** |
*** |
Podele
Delimo se
Uzduž i popreko Unakrsno, kukasto Po sredini, s kraja Dole, gore Levo, desno. Delimo se I sve mislim Taman smo se podelili Kad ono Opet se delimo Na poznate i nepoznate Na naše i njihove Na kulturne i nekulturne Dobre i loše Bliske i dalje Na zaslužne i nezaslužne Pa onda, udri Na nemoćne Na siromašne Na bolesne. A taman pomislih da smo se podelili Pa da uzmem svoj krst. Kad ono opet podele Na stare i mlade Na afirmisane i neafirmisane Na one bliže vlasti i dalje od nje Na mamine i tatine Muške i ženske I sve tako, do pobede! |
Osztozkodás
Osztozkodunk
Keresztbe és hosszába,
Kampósan, minden irányba,
Középen, végről,
Lefelé, felfelé,
Balra, jobbra.
Osztozkodunk
Mikor már hittem
Éppen mindent elosztottunk
Íme
Ismét osztozkodunk
Ismerősökre és ismeretlenekre
Miénkre és övékére
Műveltekre és műveletlenekre
Jókra és rosszakra
Közeliekre és távoliakra
Érdemesekre és érdemtelenekre
Utána meg, üsd
A tehetetleneket
A szegényeket
A betegeket.
Mert azt hittem
Mindent elosztottunk
A keresztet vállamra vettem.
De megint osztozkodás
Öregekre és fiatalokra
Ismertekre és ismeretlenekre
A hatalomhoz közeliekre és távoliakra
Anyákéra meg apákéra
Férfiakra és nőkre
És így tovább, a győzelemig!
Fordította: Fehér Illés
|
Čitajući T. Mana
Uz Čarobni breg
Jedan običan mlad čovek
putovao je usred proleća iz svog rodnog grada u svoj rodni grad.
Dalek je to put
od rodnog grada donde suviše dalek za tako kratak boravak.
Kraj njega na sedištu
ležala je knjiga u mekom povezu on pogleda kroz prozor vode su žuborile u dubini desno.
Prolazio je kroz zemlje mnogih gospodara
preko brda i dolina preko bezdana.
Jedan običan mlad čovek
doputovao je usred proleća bez knjige, bez snova u svoj rodni grad. |
T. Mann-t olvasva
A
Varázsheggyel
Egy
hétköznapi ifjú
tavasz
idusán
szülővárosából
szülővárosába
utazott.
A
szülővárostól addig
messze
az az út
ilyen
rövid tartózkodásra
túl
messze.
Mellette
az ülésen
könyv
puha borítóval
kinézett
az ablakon
jobbra
a mélyben patakok csobogtak.
Uralkodók földjén ment keresztül
hegyeken és völgyeken keresztül
a feneketlen mélységen keresztül.
Egy hétköznapi ifjú
tavasz idusán
szülővárosába könyv nélkül,
álmok nélkül érkezett.
Fordította: Fehér Illés
|
Tri skice za tri priče
Prva
Majka i sin.
Otac i ćerka.
Brat i sestra.
Na krstu raspeti Frojd.
„Majmunska posla“,
reče čovek
i razbi ogledalo
Druga
Žena ženu lјubi,
prijatelјski, čulo bi se.
Žena i muškarac se lјube,
normalno, složili bi se.
Muškarac lјubi muškarca,
bratski, reklo bi se.
Treća
Nebo i Zemlјa.
Čovek i stena.
Vatra u ruci.
Orao na grudima.
|
Három történet három vázlata
Első
Anya
és fia.
Apa és
lánya.
Fivér
és húga.
A kereszten felfeszített Freud.
„Ostobaság“,
mondta az ember
és széttörte a tükröt
Második
Asszony
asszonyt csókol,
barátságból,
hallanánk.
Nő és
férfi csókolóznak,
természetes,
helybenhagynánk.
Férfi
férfit csókol,
tesóként,
mondanánk.
Harmadik
Ég és
Föld.
Ember
és szikla.
A
kézben tűz.
A
mellkason sas.
Fordította:
Fehér Illés
|
Sedam
obraćanja Mariji
Prvo
Draga Marija, i danas je kišno kao i juče.
Kišni čovek piše kišnu pesmu, okišio u ovo lјubavno doba. Znam da su sve emocije
mokre. Prokišnjava glupost.
Drugo
Odigralo se kako je bilo zapisano. Ostatak
tebe i mene samo na nas liči.
Treće
Na nebu crna tačka od lјubavnog krika,
usamlјeni oblak i tvoje bledo lice. Sve počinje i završava se neverstvom. Bila
je pesma i ti si bila u njoj. Kad sve izgubim, opet sam na početku.
Četvrto
Korak na sivom kraju večnosti: zalјubiti
se u sebe, prespavati noć i obećano jutro dočekati u zagrlјaj dubine sopstvenog
uma.
Peto
Prostor je slojevit, a verige vremena sputavaju.
Treba lјubav oboriti, izboriti, razoriti.
Šesto
Ja više ne umem da volim, a ne umem ni
da ćutim o lјubavi.
Sedmo
Draga Marija, ovde je vlažno i nepodnošlјivo.
Neko je sve vreme plakao. Udaj se za Majakovskog. Kad ja gubim, gubi moje srce.
Kad on gubi, gubi istorija.
|
Hétszer szólítom Máriát
Először
Drága
Mária, akár tegnap, ma is esik. Ázott ember ázott verset ír, megázott ebben a
szerelmes korban. Tudom, minden érzés nedves. A balgaság átázik.
Másodszor
A
leírtak szerint történt. Ami belőled, belőlem maradt, csak ránk hasonlít.
Harmadszor
Az
égen szerelmes sikolyból eredő fekete folt,
magányos
felhő és sápadt arcod. Minden hűtlenséggel kezdődik és végződik. Volt egy
dal, rólad szólt. Mikor mindent veszítek, ismét elölről kezdhetem.
Negyedszer
Egy
lépés az öröklét szürke végén: önmagunkba szeretni, az éjt átaludni és az
ígéretes reggelt saját elménk ölelésében várni.
Ötödször
Réteges
a tér, de az idő béklyóba veri. Leteperni, kivívni, feldúlni a szerelmet.
Hatodszor
Nem
tudok többé szeretni, de a szerelemről hallgatni sem.
Hetedszer
Drága
Mária, nyirkos és elviselhetetlen az ittlét. Valaki egész idő alatt sírt.
Légy Majakovszkij felesége. Ha én veszítek, szívem veszít. Ha ő veszít, a
történelem veszít.
Fordította:
Fehér Illés
|