Bíró Tímea Félcipő – Polucipele

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Félcipő   klumpában menetelt a családi pótlékért a fél falun át kellett gyalogolnia nagy emelkedőkön csúszós lejtőkön hóval takart gödrök sűrűjében hiába veszekedtem a téllel jegesen virágzott az ablaküvegen a hóesésben gyönyörködtem aztán lattám meg anyám papucsának felső része apró lyukakkal van tele belehullanak a hópelyhek miután hazaért a szociális zsákmánnyal egy ujjnyival vastagabban kentük a margarint ő meg hideg lábait a forró vizes lavórba tette isten közben nevetve dobálta a hógolyókat anyám nyári lábbelijébe

Polucipele   čitave zime u cokulama je koračala zbog porodičnog doplatka preko pola sela morala proći preko velikih uzbrdica kliskih nizbrdica u snegom pokrivenoj gustini jama zalud sam se sa zimom borila prozori su ledenim cvetovima cvetali uživala u padavinu snega posle sam ugledala gornji deo papuče moje mame je sitnim rupama puna pahuljicama snega su ispunjene nakon što je sa socijalnim plenom kući stigla margarin smo deblje mazali a ona pak smrznute noge u lavor sa vrućom vodom stavila u isto vreme bog grudve snega u letnju obuću moje mame sa osmehom na licu bacao   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 9. old.

Bíró Tímea Akciós – Akcijski

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Akciós   anyám szegénységet vásárolt a boltban az volt leárazva egy krumpliszsákban hozta haza hogy kiszellőzzön belőle a penész kitette az asztalra mi meg púposra szedtük a mélytányért elteltünk a nehéz levegővel

Akcijski   mama mi je u dućanu siromaštvo kupila po sniženoj ceni u džaku za krompir je ponela da se od buđa provetri na sto je stavila a mi smo dubok tanjur skroz napunili siti teškim vazduhom bili   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 9. old.

Bíró Tímea Ellentétből – Iz suprotnosti

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Ellentétből   anyám akarata apám tagadása vagyok   az egyik masnit a másik hurkot kötne a nyakamra   élek még nem tudom hogy megköszönjem vagy átkozódjam érte   anyám akarata apám tagadása vagyok

Iz suprotnosti   htenje majke poricanje oca sam   na vrat moj jedna bi mašnu drugi omču stavio   živim još ne znam da li da se zbog toga zahvaljujem ili pak proklinjem   htenje majke poricanje oca sam   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 7. old.

Bíró Tímea Önkielégítés – Samozadovoljenje

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Önkielégítés   ki a fényre néha korábban is amikor kézenfogva mentünk az utcán becsuktam a szemem néhány másodpercre átadtam magam a vakságnak a napfény mosta az arcom és nem láttam semmit de semmit Palicson nincsenek járdák az úton tolom a gyereket belekapaszkodok a babakocsiba kinyújtott karral becsukott szemekkel áztatom magam a fényben Tolnai Ottó pont idelát az ablakából ha most kinézne talán megírná versben a nőt aki nagykabátban fürdött a télben

Samozadovoljenje   van na svetlost katkad i ranije kada smo na ulici ruke držeći hodali oči zatvorivši na nekoliko minuta slepilu sam se predala lice su mi zraci sunca prali i ništa nisam videla baš ništa na Paliču trotoari ne postoje deteta na cesti guram hvatam se za dečja kolica ispruženim rukama zatvorenim očima uživam u svetlosti Oto Tolnai1 iz njegovog prozora baš tu tačku vidi kad bi sad van pogledao možda bi napisao pesmu o ženi koja se zimi u zimskom kaputu kupala   1Oto Tolnai (Tolnai Ottó, 1940. – ) poznat mađarski pesnik   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea versei (szifonline.hu)

Bíró Tímea Minden rendben életem – Sve je u redu živote moj

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Minden rendben életem   akadozva megy le a leves időnként abbahagyom leteszem a kanalat hagyom elmerülni a borsószemek között azokra a nőkre gondolok akikbe hetekkel ezelőtt megérkezett a hír hogy anyák lesznek borsónyi életet hordoznak a testükben a szívük alatt most pedig bombák robbannak felettük a magasban   hogyan tudnám ezt elmagyarázni neked két falat között rád mosolygok széles vigyor a válasz nyelvöltögetéssel hogyan tudnám ezt elmagyarázni neked   minden rendben életem   mert olyan nincs és mégis van egy ember úgy dönt hogy fegyverrel hadsereggel nekimegy egy másik országnak egy reggel úgy ébred fel hogy ölni fog hogy igen őt is anya szülte és látod valahol mégis elveszett   minden rendben életem   ha azt mondom ilyenek a felnőttek meg akarsz majd állni az időben ha azt mondom gyerekes a viselkedése túl korán szeretnéd kinőni a legszebb éveket   hosszú sorok a határátkelőhelyeken rövid ebéd mert mennél a játékaidhoz a szivárványos gyönyörbe nők tenyerei a néhány hónapos életeken a férfiak térdén a szinte kitapintható félelmen   se előttem se mögöttem nem hullanak lövedékek táncoltatom a mackót körbe-körbe felhúzom zenél nevetsz valaki tölt lő sebesít reszkető szervek sejtek tente tente tengerecske ásítozik a lelked ők alvás helyett menekülnek   erre nincs mentség nincs magyarázat csak tépelődik az ember a franciaágyban a matracon a kanapén a vackán a járdaszigeten kivési az álmot a fejéből az undor a saját fajától   hogyan magyarázhatnám ezt meg neked   reggel vastag mosolyokkal simogatjuk egymás arcát de emberek kíméletlenül hosszú sora ha néhány órára megpihent is nem tudta kialudni a háborúból magát mekkora bátorság kell lehunyni a szemed egy bombarobbanás ébreszthet fel mennyire kell fáradtnak lenni hogy a görcsös félelem ellenére lehunyd a szemed egy bombarobbanás ébreszthet fel   beleveted magad a szokásos produkcióba némelyik sikkantásodtól megijedsz minden rendben életem mivel nyugtat a nő akinek a gyereke megfeszíti magát a sorban tüntetőlegesen megáll követeli az apját a halál vagy a harc közül melyik lehet a vigasztalóbb   a kijevi metróban csecsemő született az elviselhetetlennek tűnő fájdalmakra gondolok hogy a nő a többiekre való tekintettel némán tűrte vagy nem foglalkozott a hangerővel a méhösszehúzódásokra amik a világra segítik az új életet volt-e szülésznő a közelben vagy mindent kizárólag ösztönösen hányan néztek oda hányan fordították el a fejüket a baba felsírt-e a már napok óta síró felnőttek között mihez kezdtek a méhlepénnyel a vér nyilván a többi közé keveredett   minden rendben életem   az otthon helyett hova mennek az új családtaggal bővült fényes hazaút helyett hova mennek az óvóhely meddig óvóhely lehet-e a fegyverropogások dallamában eleget enni a tejtermeléshez tente tente tengerecske kell-e altatót dúdolni vagy a puszta létezésben kifárad a néhány napos lélek   magukra hagyott játékmackók arcáról leesik a gombszem a detonáció következtében súlytalanul landol a műanyag a szőnyegen de mi van a szívvel ha leválik hova essen

Sve je u redu živote moj   supa zapinje u grlu na momente prekidam odlažem kašiku pustim da se među zrncima graška izgubi na one žene mislim koje su pre par nedelja dobili obavest majke će biti u njihovim telima ispod srca život veličine graška nose a sad iznad njih u visu bombe eksplodiraju   kako bi to mogla objasniti tebi između dva zalogaja osmeh ti šaljem cerekanjem plaženjem jezika odgovaraš kako bi to mogla objasniti tebi   sve je u redu živote moj   jer tako nešto nema a ipak postoji jedan čovek je tako odlučio da oružjem vojskom na drugu državu navali jednog jutra tako se budi da će ubijati da i njega je mati rodila i vidiš negde se ipak izgubio   sve je u redu živote moj   ako tvrdim takvi su odrasli poželećeš stati u vremenu ako tvrdim ponašanje mu je detinjast najlepše godine ćeš prerano hteti prerasti   na graničnim prelazima dugački redovi kratak ručak jer bi svojim igračkama u nasladu duginih boja išao dlanovi žena su na životima starim od par meseci na kolenima muškaraca strah maltene pipati se može   meci ni ispred ni iza mene ne padaju okolo-naokolo medu na ples navodim navijam svira smeješ se neko puni puca rani organi ćelije drhte snivaj snivaj okeanu duša ti zeva oni umesto spavanja u begu su   za to opravdanja nema nema objašnjenja čovek na francuskom krevetu dušeku kanabetu leglu pločniku samo presabira nestaje san zbog gađenja od vlastite rase   kako bi mogla to tebi objasniti   ujutro lica jedna drugom debelim osmesima gladimo a ljudi u bezobzirno dugačkim redovima ako za koji sat su se i odmorili od rata pravi smiraj nisu našli koliko hrabrosti treba za to da oči zatvoriš eksplozija bombe te može probuditi koliko trebaš biti umoran da i pored grčevitog straha oči zatvoriš eksplozija bombe te može probuditi   u svakodnevne naviknute radnje se baciš po koji vlastiti vrisak te straši sve je u redu živote moj žena te smiruje čije dete u redu se uspravi demonstrirajući zastane oca prati između smrti i borbe šta može biti utešnije   u metrou u Kijevu dete se rodilo na skoro nepodnošljive bolove mislim žena s obzirom na prisutne nemo je podnosila ili sa jačinom glasa nije se bavila tokom kontrakcije materice koje pomažu da nov život na svet stigne da li je bilo babice u blizini ili je sve isključivo nagonski radila koliko njih su nju gledali koliko njih su glavu okrenuli da li je beba među zaplakanim odraslima zaplakala šta li su radili sa posteljicom krv naravno sa ostalom se mešala   sve je u redu živote moj   umesto doma kuda idu sa novim članom porodice umesto ozarenom cestom što doma vodi kuda idu sklonište dokle je sklonište može li uz melodiju groktanja oružja za stvaranje mleka dovoljno jesti snivaj snivaj okeanu uspavanku treba li pevušiti ili u pustom postojanju nekoliko dana stara duša je već umorna   usamljena plišana meda sa lica dugmić otpada usled detonacije umetna materija kao da je bez težine na sag pada ali šta je sa srcem ako se odvoji gde da padne   Fordította: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea versei (szifonline.hu)

Bíró Tímea Négy korty – Četiri gutljaja

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Négy korty   …pontosan ennyit tudnak befogadni a haldoklók ennyire szomjaznak a kevesebb élet néha több mert van hogy a napfelkelte nem öröm hanem egy újabb halál amikor a következő falatot már eltolja a száj célba érünk a busszal kisiklik alólunk a járda vágta közben kicsúszik alóla a táj éleset koppannak a szívpaták újult erővel zajlik a tehetetlenség mesterségesen megtermékenyül a holnap átkötözzük a sebet kicseréljük a levegőt kicseréljük a sebet átkötözzük a levegőt belenyerítünk a paplanba nem hallja négy korty ennyi fér az üveg kupakjába nem akar mondani semmit elköszönni se az ujjaiban lüktető hideg jelzi hogy csak a ruha és a négy korty tartja meg és ha végleg kilökődik innen minden este kinézünk a teraszra hogy nem kuporog-e az egyik sarkában arra várva hogy valaki beengedje nem nem kuporog nem repül nem küld jeleket állva alszunk mint a lovak azt álmodjuk elkéstük a buszt pedig már nincs is miért menni kisiklik alólunk a nevelés tárgyakhoz és halottakhoz nem ragaszkodunk sűrű iszapot visz bennünk a busz ráülünk a megüresedett ágyra belenyerítünk a párnára száradt vérfoltjába

Četiri gutljaja   … ljudi na samrti upravo toliko mogu primiti toliko su žedni koji put manje života je više jer dogodi se da je izlazak sunca nije radost nego nova smrt kad sledeći zalogaj usta već odgurnu stižemo sa busom ispod nas pločnik isklizne tokom galopa ispog njega pejzaž izmigolji kopita srca oštro prasnu nemoć novim snagama se odigrava sutra umetno se oplođuje ranu previjemo vazduh promenimo ranu promenimo vazduh previjemo u poplun njištimo ne čuje četiri gutljaja toliko stane u zaklopac flaše ništa ne želi reći niti opraštati se pulsirajuća hladnoća u prstima signalizira još ga samo odelo i četiri gutljaja drže i da će odavde konačno izbačen biti svako veče na terasi pogledamo u jednom kutku šćućuri li čekajući da ga neko unutra pusti ne ne šćućuri ne leti znakove ne šalje kao konji stojeći spavamo sanjamo da smo bus zakasnili a nema zbog čega bi trebalo ići ispod nas odgoj isklizne predmetima i mrtvacima nismo privrženi bus u nas gustu kaljužu nosi na upražnjen krevet sedimo na jastuku na osušenoj mrlji krvi njištimo   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea versei | Tiszatáj online - irodalom, művészet, kultúra (tiszatajonline.hu)

Bíró Tímea részlet – odlomak

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

részlet a félelem egyik télálló fajtája átsüt a falakon, az épületekben megremeg a szigetelés. nem találja a mézeskalácsházakat, a díszes fakeretbe foglalt, bizakodó tekinteteket az ablaküveg túlsó oldalán. kevesebb zsebre-tett kezű ember mászkált az utcán, mert volt mit fogni, ki lehetett tapintani a gerincet, az arc- és a szívéleket. a konyhában a béke meleg kifújt levegője itatta át a bőrt és filmkockaszerűen mosolyogtunk a gőzben. a paranoia gazdátlanul hánykolódott a sarkokban és a párkányok alatt. és egyesek megálltak. az ég, a fák, a szecesszió, a lámpafény alatt, de ma már menekülés közben nem lehet ölelkezni. csak egy túlfeszített ködös kergetőzést folytatunk le magunkban, a kijárat a száj lesz, de arra inkább nem merészkedünk, növekedjenek bennünk a ciszták, a kezelhetetlen csomók, és a télálló félelem. a temető középpontján állva a jobb és a bal oldalon is van halottam, nem tudok dönteni, liberálisra gyászoltam magam? egyik délután leültettem velem szemben a rákot, és felszólítottam, hagyja abba az ásatásokat. anyámban egy sötét lyuk tátongott, hangtalanul tűrte a munkálatokat, tudtam, hegedű szeretne lenni, hogy visszaköltözzenek belé a dallamok. kitöltik a teret a fúrások és magasba emelkednek a daruk, más családok is csonkítják a jövőt. a fák törzseit próbára teszi a széles vállú szél. egy francia gyerekkórus éneke körkörösen diktálja bennem az ütemet. a kiábrándultak éjszakánként a földbe bújtatott szókincset ássák ki és próbálják megtisztítani a nyelvet. váltják egymást, mert néhány napon belül minden értelmét veszti. Fáradtan fekszenek az ágyban, közelükbe csak a csend merészkedik. más ingerekkel tanultak meg élni, és valahogy fel kell dolgozniuk, a balta nem csak eszköz, fegyver is lehet.

odlomak strah što zimu podnosi preko zidova zrači, na građevinama izolacija drhti. kuće od medenjaka, okićeno uokvirene ozarene poglede sa druge strane prozorskog stakla ne nalazi. na ulici u džepove umetnutim rukama manje ljudi su hodali, jer bilo je šta uhvatiti, moglo se kičmu, rub lica i srca opipati. u kuhinji kožu toplina izduvanog vazduha mira prožimala i u pari smo se poput filmskih kadrova osmehivali. paranoja u ćoškovima i ispod atula napušteno se koprcala. i neki su zastali. ispod neba, drveća, secesije, svetla uličnih svetiljki, ali danas tokom bekstva grliti se više ne može. u sebi samo nategnutu, maglovitu jurnjavu sprovodimo, izlaz su usta, ali u tom pravcu ići se ne usuđujemo, neka u nama ciste, tvrdokorni čvorovi i strah što zimu podnosi rastu. usred groblja stojeći pokojnike i sa leve i sa desne strane imam, odluku ne mogu doneti, jesam li tokom korote liberalna postala? jednog popodneva raka sam ispred sebe stavila i pozvala ga da prekine iskopavanja. u majci crna rupa zjapila, radove bez reči podnosila, znala sam, violina bi volela biti da se melodije u nju ponovo usele. Prostor bušotine ispunjavaju, gorostasne dizalice u vis se dižu, budućnost i druge porodice krnje. Stabla širokog ramena vetar iskušava. u sebi ritam pesma francuskog dečjeg hora kružno diktira. oni koji su razočarani tokom noći u zemlju sakriveno rečničko blago iskopavaju i pokušavaju jezik očistiti. jedan drugog smenjuju jer tokom nekoliko dana smisao svega se gubi. u krevet toliko umorno ležu da tek tišina im se usudi približiti. živeti drugim podražajima su učili te nekako moraju shvatiti da sekira nije samo alat, može i oružje biti.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://irodalmijelen.hu/2019-okt-03-1421/megkoronazott-felelmek

Bíró Tímea Az óra járásával ellentétes irány – Smer suprotan hodu kazaljke na satu

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17. –

Az óra járásával ellentétes irány kiteregetett halottaim nektek hány kenyérkatona jutott egy napra amíg a föld felett éltetek a konyhában várom be a gyalogosokat vontatottan és kiszáradva érkeznek mindnek megvan a sejtbe illő helye ma a tüdőre küldöm őket mert a hét közepén mindig több levegőre van szükségem egyre mélyebb ágyúdörrenések törnek fel a gyomorból az éhség egyre kövérebb az újakat a gyümölcsözőket lefagyasztom kell a rost a méhemnek bevetem a tengerésztiszteket is kagylóra vadászunk a tengerfenéken hogy legyen lakbérre a vízből lőnék a béke szigeteire de elfogytak a töltények és a többség úgyis épp a másik hátára rajzolja a keresztet létszámstop van a terítéken éjszakánként meg anyám kopogtat hogy kislányom most már szülni kéne a vízből lőnék az elindított stopperekre a héten nem fogok annyit enni hogy legyen agyam kigondolni a következő hetet ugyanabban a télben állunk csak valakinek vastagabb a szigetelése és nem kell cickafark ülőfürdőt vennie felfázás ellen felsorakoztatom a megfogyatkozott sereget a norvég hóesésekig nem állunk meg

Smer suprotan hodu kazaljke na satu moji prostireni mrtvaci vama dnevno dok ste iznad zemlje živeli koliko zalogaja hleba je pripalo komadiće u kuhinji čekam tromo isušeno stižu svaki ima odgovarajuće mesto u ćeliji danas ih u pluća šaljem jer mi sredinom nedelje uvek više vazduha treba iz mog želuca sve glasniji topovski tutanj se oslobađa glad je sve deblja nove plodonosne smrznem mojoj maternici vlakna trebaju i oficire mornare angažiram na dnu mora školjke lovimo da ima za kiriju na ostrva mira bi iz vode pucala ali meci su nestali i većina svakako krst na leđa drugog crta brojno stanje je stopirano a noću moja mama kuca kćeri moja vreme je za rađanje na pokrenute stopere bi iz vode pucala ove nedelje neću toliko jesti da imam volju sledeću nedelju izmisliti u istoj zimi stojimo samo neko deblju izolaciju poseduje i protiv prehlade ne mora kupku rebraca uzeti smanjenu armiju poredam do norveškog sneženja stati nećemo Prevod: Fehér Illés