Cseke Gábor Sok szép jelige – Mnoštvo lepih lozinki – Many pretty passwords

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Sok szép jelige

jelszók és jeligék ideje ez
azt mondom pimpam és mi sem történik.
jó, akkor hát legyen páncél. vagy bogár.
netán repkény. az eredmény ugyanaz.
"ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel".
nem tudom, amit tudnom kellene.
amit tudok, azzal mit sem érek.
pedig mennyi szép jeligét tudnék nektek kitalálni feltálalni
azért az egyért
az egyetlenegyért
cserébe
mely lakatod nyitja tegnapom holnapom

mondanám maszlag vagy hogy szilánk
a találgatást egyelőre
folytatom

Mnoštvo lepih lozinki

to je vreme lozinki i šifara

kažem pimpam i ništa se ne događa.

dobro, pa neka bude pancir. ili kukac.

možda bršljan. isti je rezultat.

„ko ovde ulazi nek svaku nadu ostavi“.

ne znam šta bi trebao znati.

s tim šta znam ništa ne postižem.

a koliko bi lepih lozinki mogao za vas izmisliti otkriti

u zamenu

za onu jedinu

za onu jednu jedinu

kojom ti lokot moje juče i sutra otvara

rekao bi koještarija si krhotina

nagađanje za sada

nastavljam

                             Prevod: Fehér Illés

Many pretty passwords

'tis the time of codes and passwords

I say pimpam and nothing happens.

fine, then let it be armour. or bug.

perhaps ivy. The result is similar.

"abandon all hope, ye who enter here".

I don't know what I should already know.

what I do know, is worthless.

yet, how many pretty passwords I could come up with

offer them

in exchange

for the one

the only one

that opens your lock my yesterday,  my tomorrow

I could try hogwash or splinter

for now  the guesswork

continues

                             Translated by Andrea Van Horn



Cseke Gábor Alku – Pogodba – Bargain

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Alku csupa pára kövér könnyek gördülnek le rajtad végig lábam elé a sírás mit sem ér ragyogj hát rám engedd át a fényt tág folyosó a huzatot kössünk alkut ne bántsuk csak nézzük egymást mintha először kábán hitetlenül hogy egyik is túléli a másikat úgy ráncosodunk már szutykosodunk mint égen a felhő lelkünkbe égetve a némaság arca a szürke látszat

Pogodba svugde vlaga debele kapi suza se koturaju niz tvoga tela do mojih nogu plač ništa ne rešava pa ozari me prostran hodniče propusti zrake svetlosti promaju da se pogodimo jedan drugog nemojmo dirati samo gledajmo kao prvi put zaneseno sa nevericom da će jedan preživeti drugoga već se tako boramo i prljamo kao oblaci na nebu naše duše licem šutnje sivim prividom žigosane Prevod: Fehér Illés



Alku csupa pára kövér könnyek gördülnek le rajtad végig lábam elé a sírás mit sem ér ragyogj hát rám engedd át a fényt tág folyosó a huzatot kössünk alkut ne bántsuk csak nézzük egymást mintha először kábán hitetlenül hogy egyik is túléli a másikat úgy ráncosodunk már szutykosodunk mint égen a felhő lelkünkbe égetve a némaság arca a szürke látszat

Bargain Moisture sodden heavy tears roll along your body before my feet weeping is worth naught shine on me then let the light pass through the wide corridor draught let's bargain not to cause pain just watch each other as the first time stunned disbelieving that one could outlive the other thus we wrinkle already covered in soot as the cloud up in the sky our souls branded by the image of silence the gray illusion Translated by Andrea Van Horn

Cseke Gábor Gépversek – Mašinske pesme

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Gépversek

(Madárhangon a macska torkából)

nem sólyom és nem kánya szól
nyomorú csíz talán
vagy alvó pinty
mindenesetre
siralmas panasz világraszóló
leleplezés
csipcsiripp ptyiu ptyiu fííííí
ahogy a macska torkán kifér

(Elfut a láng)

szinte meghaltam e zavaros időkben
mint egy tarkónlőtt túsz
már vallattam is magamat
te gané
miért hallgatsz talán a frász
állt beléd bűnös lélek áruló senki
mert a valaki az mindig más akit a felszín
ringat gyöngéden mintha isten tenyerében
tudom hogy rám mindig ujjal né te né
te gané
jobb ha magamra mutatok
én vagyok az
engem kell gyalázni köpni tűz alá venni
én vagyok a kivégzőosztag
az esküdtszék a felmentő szabadcsapat
az elfutó láng amely a hajnallal
a szívünkön a holnapba fúl

(K.O.)

volt egy lehangoló gondolatom.
felröppent, majd szétfeslett a levegőben.
néztem, mint egy naplementét. szorongva.
hogy majd újabb támad.
súlyosabb. de nem ily sértődött.
a lágy líra most legyen a másé.
kemény szavakat indítok útjukra.
megannyi járőrt.
kevesebb hajlongás. még kevesebb lélek.
balegyenes. jobbegyenes.
K.O.

(Túszul ejtettem magamat)

elkeseredésemben hogy ellopták az életemet
minden amiben nevelkedtem amit az orrom alá dörgöltek
odalett
csupa szakadozott sztaniol pattogzó festék
az nem lehet hogy máról holnapra minden elvész
hogy agyaggá válik az arany porrá a test
az elmúlás a veszteség a fokozatokhoz szokott
az utolsó pillanat bármilyen illó hetek hónapok előzik meg
és utána is kitart még mint egy távolodó bandérium trombitahangja
vagy lehet hogy csak káprázat a múltam
s mint aki sorsába rohan
én vagyok a védő a bíró s a hóhér maga

(Egy óra s minden eldől)

vagy már annyi se a feszült
várakozás lesben álló vadakká tett bennünket
mindent megtanultunk a múltból és mégis semmit
hiába írtak teli könyvtárakat a bölcs
mondásokat is hiába ötölték ki akik tehették
botladozó öszvérekként lépdelünk őseink megkövült
nyomdokába apáink háborús csömöre odalett bennünk
ismét harcra éhesen csattanó vezényszavakkal
ágál a gőg és forr a fej
fel fel vitézek a csatára most vagy soha
ez a harc lesz a végső
csak nehogy igaz legyen
csak nehogy így legyen igaz
amikor már egy óra sincs hátra a beláthatatlan
robbanóképes
ostobaságig.

(A gépversek keltezése: 1990-91)

Mašinske pesme

(Glasom ptice iz grla mačka)

ne čuje se soko niti kobac

možda bedan čiž

ili zaspala zeba

u svakom slučaju

žalna tužba svetskih razmera

raskrinkavanje

cijuk pćiu pćiu fiiiii

kako se iz grla mačka oslobađa

(Odlazi plamen)

kao da sam umro u tim mutnim vremenima

kao u potiljak upucan talac

već i sebe ispitivao

đubre jedno

što šutiš valjda te je obuzeo

fras grešno dušo izdajniče nikogoviču

jer neko je uvek neko drugi koga površina

nežno ljulja kao dlanovi boga

znam na mene uvek prstom upire no ti no

ti đubre jedno

bolje da na sebe pokazujem

ja sam taj

mene treba kaljati pljuvati na vatru staviti

ja sam odred za pogubljenje

porota slobodna vojska spasa

odlazeći plamen koji sa zorom

u našem srcu u sutra tone

(K.O.)

imao sam jednu utučenu misao.

poletila pa se u vazduhu raspršila.

gledao kao zalaska sunca. sa zebnjom.

da će se nova rađati.

teža. al ne tako uvređena.

mekana lira neka sad nekom drugom pripadne.

tvrde rečim otpravim.

bezbroj izviđača.

manje savijanja. još manje duša.

levi direkt. desni direkt.

K.O.

(Postao vlastiti talac)

u ogorčenju što su mi život ukrali

sve u čemu sam odrastao i pod nos tarili

nestade

sve same poderane šarene folije ispucale boje

nije moguće da od danas do sutra sve isčezne

da zlato u ilovaču a telo u prah se pretvara

nestanak gubitak postepeni su

poslednjeg trena iako je hlapljiv nedelje meseci predskazuju

i nakon toga se još drži kao udaljavajući glas trube svečanog orkestra

dal je moguće da mi je prošlost samo utvara

i kao neko ko u svoj usud juri

ja sam branilac sudija i krvnik istovremeno

(Jedan čas i sve će se znati)

ili ni to napeto

isčekinjavanje nas u zvere na zasedi pretvori

iz prošlosti sve smo naučili i ispade da ipak ništa

zalud su ispisane biblioteke zalud

izmišljaji mudre misli oni koji su mogli

poput zabatrgavajućih mulaca koračamo okamenjenim stopama

naših predaka izgubili ratoborni čemer naših očeva

obest ponovo na rat spremne komande

širi i glave su prevrele

u boj navalite junaci sad ili nikad

ta borba biće zadnja

samo nek ne bude tako

samo ne tako nek ne bude tako

kad već ni sat ne preostaje do nepregledne

eksplozivne

pomame.

(Datiranje mašinskih pesama: 1990.-91.)

                             Prevod: Fehér Illés

 



Cseke Gábor Fátyol – Skut

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Fátyol

időtlen por szitál tán meg se hallom
csak huzat neszez át a fűtetlen szobán
a por meg gyűl s mindenre rátelepszik
egy város pora hull át a szitán
belepve könyvet képet polcok homályát
lámpák égőit szőnyeget a kályhát
undok bársonya úgy tapad ujjamra tenyeremre
hajamra mintha valakinek ebben kedve telne
mit tehetek néha letörlöm mindhiába
minden mozdulat fölösleges e porvilágban
s tudom vár ránk valahol a hótiszta metsző kristály levegő
olykor még odavágyok ám fogytán a felhajtó erő
"de látod amottan a téli világot?"
szemem előtt porból szőtt sűrű fátyol

Skut

bezvremešna prašina sipi valjda ni ne čujem

samo promaja šuška u ledenoj sobi

a prašina se gomila sve prekriva

prašina grada pada preko sita

obasipa knjigu sliku tamu polica

lampe sijalice sag furunu

njegov ogavan samt tako mi se lepi na prste kosu

dlan kao da neko u tome uživa

šta mogu katkad obrišem zabadava

u tom svetu prašine skaki pokret je badava

i znam negde nas kristalno čist oštar zrak čeka

koji put još čeznem za tim al ponestaje snaga

„nazireš li tamo već zima vlada?“*

pred očima mi je skut od guste prašine tkana

*Stih iz pesme „Krajem septembra“ Šandora Petefija (prevod F. I.)

                             Prevod: Fehér Illés

Cseke Gábor Csínytevések – Nestašluci

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Csínytevések

felidézem ma minden csínytevésem
a sok sok bánatot mit a fejedre hoztam
a hazugságokat de még inkább az elhallgatásokat
a jófiúság feslő látszatát
a bennem loppal rejtező vadócot
a dicsekvőt a lustát a léhát
a javait két kézzel szóró
grandot
micsoda kotyvalék az ember
milyen kár hogy nem egy tömbből faragott
nem olyan kívül is mint belül
szerencsére nem örökéletű
egyszer csak rájössz
egek nincs kire haragudni!

Nestašluci

prizivam svoje nestašluke

mnogo mnogo boli što sam ti naneo

obmane a još više

prećutkivanja

prividnost dobrog mladića

u sebi skrivenog divljaka

hvalisavca lenjčugu tranjavca

velikana koji šakom uludo baca

svoj imetak

kakav bućkuriš je čovek

kakva šteta da nije iz jedne gromade klesan

nije takav iznutra kao izvana

na svu sreću nije besmrtan

jedanput ti sine

nebesa nema nikog na koga bi se ljutio!

                             Prevod: Fehér Illés



Cseke Gábor Minden óra megállt – Svaki sat je stao

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Minden óra megállt

Ilonkának

nem perelek már senkivel
várok hogy ami kell megessen

a történtekért senki nem okolható
találkoztunk egyszer mi ketten

és nem találtunk szebbet-jobbat magunknál
hívtalak s gyanútlanul jöttél

elhitted hogy mindenhatód leszek
s a szavaimban megfürödtél

ínyemre volt a póz ostoba uraságok
éreznek így ha udvarolnak nekik

már föl sem ismerném azt a világot
melynek eszménye még ma is hevít

arcomról a máz – rossz foncsor – lekopott
s te uram lettél mindenek felett

a szívem olykor félrekopogott
nem tudni ki a számkivetett

minden óra megállt az élet
szívesen levetné kényszerzubbonyát

vajon le tudom kenyerezni
a lopakodó ránk leső halált?

Svaki sat je stao

Jeleni

nikog više ne utuživam

čekam da se desi što se mora desiti

za događaje niko ne snosi odgovornost

nas dvoje sreli smo se jednom

i nismo od nas lepšeg-boljeg našli

zvao sam te a ti si nepodozrivo došla

verovala biću ti svemogući

i okupala u moji rečima

merak mi je bio tvoj stav glupa gospada

osećaju tako kad im se udvaraju

više ne bi ni prepoznao taj svet

čije savršenstvo me još i danas zanosi

otrcala se prevlaka – loša caklina – sa mog lica

i ti si iznad svega moja gospodarica postala

srce mi koji put nakrivo kucao

ne zna se ko je prognan

svaki sat je stao život

bi rado skinuo ludačku košulju

dal mogu podmititi

smrt koja na nas vreba?

                             Prevod: Fehér Illés

 



Cseke Gábor Tótágas – Naglavačke

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Tótágas

minden mi törvény volt
most varázsszóra fejre állt
életemben
tótágast
állok magam is hogy
ne zavarjon ez a fordított
nézés
milyen természetes így
minden az agyban a vér
az egyensúlyozáshoz feszülő
izmok a fején átbukfencezett
logika a vers öntőformájából
ki-kicsapó életünk
a zsebemből szotyogó utolsó aprópénz
a jövő hiánya amitől néha üvölteni támad kedvem
glóriánk

Naglavačke

sve što je zakon bio

sad na komandu čarobnog štapa naglavačke stoji

tokom života

človim

i sam da

me ne bi smetao ovaj obrnut

pogled

kako je prirodno ovako

sve je u mozgu krv

mišići koji se balansirajući

naprežu preko glave prevrtana

logika naš iz livene forme pesme

istaložena život

iz mog džepa ispala poslednja kinta

manjak budućnosti zbog čega mi se koji put urla

naša glorija

                             Prevod: Fehér Illés