Hajnal Éva Végre – Najzad

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Végre   debreczeny györgy verseinek hatására   festett felhőid alatt állok így nem látom magam szürkül járókelők kivihetetlen szemeteszsákok sűrűjében koppannak téli járdán arra gondolok végre kivihetnéd szőnyeged alól a söprést szép esténk ma is lassan feslik

Najzad   pod uticajem pesama đerđa debrecenija1   ispod tvojih ružičastih oblaka stojim tako sebe ne vidim smrači pešaci na pločniku između mnoštva preteških džakova za smeće teturaju na to mislim da najzad bi metenje ispod saga mogao izneti lepo naše veče i danas polako nestaje   Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.litera-tura.hu/hajnal-eva-versei-2/

Hajnal Éva Illat – Miris

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Illat minden háznak van illata már a kapuban érzed átkúszik a falakon beveszi magát a lépcsőházak idegvégződéseibe és ücsörög vagy jóllakottan punnyad vagy zümmög néha énekel lebegve átúszik pörköltgőzös konyhákon vasárnapi rántotthúsok megtanult ízein tejtiszta babaszobákon az elképzelések a tervek és elméletek elmélázó bemélyedésein beszél kujtorog a falrepedésekben és árulkodik léteznek szagos házak is a viszály bűze törölhetetlen az illat törékeny lebegés minden háznak van illata már a kapuban érzed

Miris miris svaka kuća ima već u kapiji osećaš u zidove prodire u živčane završetke stubišta se uvuče i čeči ili nahranjeno tumara ili zuzuči kat-kad peva nad parama paprikaša punom kuhinjom lebdi naviknutim okusima nedeljnih pečenih snicli mlečnočistim  sobama beba zamislima zamišljenim udubljenjima planova i teorija govori u napuklinama zidova tavori i potkaziva neke kuće vonj poseduju smrad razdora je neizbrisiv miris je krhko lebdenje miris svaka kuća ima već u kapiji osećaš Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=56802&fbclid=IwAR3_o0I5UwQ8oKu3BMaUrvLv_hchcwm1_vprNGzMohsfF3xfyUiuDNjsxXw

Hajnal Éva majdnem – maltene

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

majdnem

majdnem mindent megbeszéltünk már
azt a gyerekkori kirándulást is
amikor a németdombon több fiú azt mondta
milyen hülye vagyok
csak egy lány
nem is értik miért cipeltél mindig magaddal
senki más nem hozta a testvérét
te nem mondtad el
azért hogy vigyázz rám mert még kicsi vagyok
és féltesz
mert szeretsz
elintézted egy vállrándítással amiben mindez benne volt
értettelek
elég volt rád néznem
.
ketten maradtunk
te hatvankettő
én néggyel kevesebb
majdnem mindent megbeszéltünk már
félelmeinket
gyerekkori nélkülözéseinket
később nevetni is tudtunk ezeken
.
most itt fekszel magzatpózban
túl a kemón
mindenen túl
lehettél volna jobb testvérem mondod halkan
én pedig nem értem
miért nem kelsz már fel az ágyból
ez buta tréfa
kelj fel
hallod
kelj
fel
öltözz fel most azonnal és menjünk
vigyázz rám
mert még kicsi vagyok

Forrás: a szerző

maltene

maltene o svemu smo razgovarali

i o onom izletu iz doba detinjstva

kad na nemačkom brdu neki mladići su rekli

da sam luckasta

samo devojka

niti su razumeli zašto si me sa sobom vukao

svoju sestru niko drugi poveo nije

ti nisi ispričao

zbog toga da bi me čuvao jer sam još malena

i jer me voliš

zbog mene strahuješ

samo si ramenima slegnuo čime je sve rečeno

shvatila sam te

jedan pogled dovoljan je bilo

.

dvoje smo ostali

ti sa šezdeset i dve

ja sa četiri manje

naltene o svemu smo razgovarali

o našim strahovima

neimaštini iz doba detinjstva

kasnije nam je to i zabavno bilo

.

sad tu u stavu zametka ležiš

iza kemo

iza svega

i bolji brat sam ti mogao biti šapućeš tiho

a ja ne shvatam

zašto već iz kreveta ne ustaješ

neslana šala je

ustani

čuješ

ustani

već

obuci se sad iz ove stope i krenimo

čuvaj me

jer sam još malena

Prevod: Fehér Illés 

Hajnal Éva Aztán... – Posle...

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Aztán... már semmi sincs, csak bőrömben felejtett bűvölet és bamba csend. Tenyerünkbe bújtatott csoda, álmában kitakart ámulat, kagylóba zárt gyöngy, most ez maradt. Pihegő varázsmadár kabátom alatt…

Posle... više ništa nema, samo u mojoj koži ostavljena čarolija i mukla tišina. U naše dlanove sakriveno čudo, u snu otkrivena začuđenost, u školjku zatvoren biser, sad je to ostalo. Ispod mog kaputa zadihana ptica zloslutnica... Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Hajnal Éva A hetedik szoba – Sedma soba

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

A hetedik szoba bezártad magad a hetedik szobába árnyalakjaidban halott idők hamvai hajnalban leltem rád összekuporodva ültél emlékeid peremén sz é p e k   sz é p e k   sz á z sz o r   sz é p e k suttogtad csak úgy magadnak ablakodban önsajnálat rózsái bűzölögtek válladon sikoltó sorsok palástja ékszereidre térdepelt a félelem koronád elporladó gondolat csupán az ajtó kulcsra zárva a hetedik ajtó rád csapódó rémület judit mégsem jön

Sedma soba u sedmu sobu si se zatvorio u tvojoj senci pepeo mrtvog vremena je u svanuću sam te našla zgrčeno na rubu tvojih uspomena l e p e   s u   l e p e   s t o   p u t a   l e p e sam sebi si šaputao u tvom liku ruže samožaljenja su mirisale ramena plašt uzavrele sudbe prekriva a na nakite strah se taložio kruna ti je tek isčezla misao vrata su ključem zatvorena sedma vrata su na tebe nataložen užas judita ipak ne dolazi Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/3093-a-hetedik-szoba.html

Hajnal Éva *** (megtanulhattam...) – *** (svašta sam mogla...)

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

*** megtanulhattam sok mindent és persze az ellenkezőjét

*** svašta sam mogla naučiti ali i ono suprotno Fordította: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Hajnal Éva Hétköznapi – Svakodnevni

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Hétköznapi Megrendítően hétköznapi ez a hallgatás. Nincs benne semmi különös, csak a szőnyeg rojtjai, ahogy összevissza állnak és bódultan figyelik a megsemmisülés pillanatait. Csak az asztal, ahogy itt meghúzódik félhomály bugyraiba dőlve, vagy ez a pislákoló lámpafény, ami azért mégis láthatóvá változtatja itt e láthatatlan messzeséget, e kibonthatatlan elmúlását a mozdulatoknak, vagy ez a pohár itt az asztal sarkán, még talán le is eshetne, ha nem hagyna nyomot, ha nem volna úgy behatárolva és odaragasztva láthatatlan porcicákkal talpa körül. Nem gondoltam, hogy megrendít hallgatásodnak ez a felsőfoka, amelyben mély tavak járják úttalan utaikat, mélységeik minden homokszemét monoton muzsikává morzsolva. Én nem tudtam. Nem tudtam, hogy ilyen nehéz visszaforgatni a szótagokat, hogy mondatokká tornásszák magukat torkodban. Nem gondoltam, hogy minden olvasnivaló kifoszt majd, amit kezedbe veszel, … hogy elolvasva, kirekeszt majd ebből a földi létből, ebből az időpillanatból is, … hogy fölszedegeti életmorzsáidat, minden maradandó emléknyomot ebből a folyton emlegetett örökkévalóságodból. Egészen hétköznapi jelzőkké szakadoztunk. Már alig kivehető alakodat bámulom, … magaddal ülsz a messzeségben és épp felolvasol valami fontosat. * ( Rég elmúlt, 25 évnyi hallgatás emlékére.)

Svakodnevni To ćutanje je zaprepašćujuće svakodnevni. Ništa naročito, samo rese ćilima kako naopako u neredu trenutke propadanja omamljeno promatraju. Samo stol kako na bisage polumraka naslonjeno tu se sklanja ili ta slabašna svetlost svetiljke koja nevidljivu daljinu, taj nerastavljiv nestanak pokreta ovde ipak u vidljivo pretvara, ili ta čaša ovde na rubu stola, možda bi i pasti mogla ako ne bi traga ostavila, ako ne bi bila tako zaokružena i na dno nevidljivim česticama zalepljena. Nisam verovala da će me treći stepen tvog ćutanja, gde duboka jezera svojim neprohodnim cestama kreću pretvarajući svako zrno peska tih dubina u monotonu muziku, tako potresti. Nisam znala. Nisam znala da je toliko teško slogove obrtati da bi u tvom grlu u rečenice pretvorili. Nisam mislila da če me svaka knjiga koju u ruke uzimaš opljačkati... da će me pročitavši, iz zemaljskog bivstvovanja i iz tog trenutka isključiti, ...da će tvoje mrvice života, svaki trajan trag sećanja iz te stalno spominjane večnosti pobrati. Na obične, svakodnevne atribute smo raspali. Već jedva primetan tvoj lik promatram, ...u daljini sam sa sobom sediš i baš nešto važno naglas čitaš. * (U spomen dvadesetpetgodišnjeg ćutanja.) Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Hajnal_%C3%89va/H%C3%A9tk%C3%B6znapi?literatureLang=hu

Hajnal Éva Villanás – Blesak

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Villanás

minden délutánban van valami szomorúság
ez nem olyan szembetűnő
nem látható azonnal
csak mikor már szétesett
s darabkái lecsorognak az ereszcsatornán
kicsipkézik a kerti tó tükrét
szilánkokat menekítve a fényből
riasztó
hamarosan vége
újra véget ér valami gyönyörű
valami csoda
elmúlik az örökkévalóból egy pillanat
ám amikor végleg átadnád magad a csüggedésnek
olyasmi történik amire nem vagy felkészülve
eljön a pillanat amit legjobban vártál mégsem szeretnéd
nehéz búcsú
egy villanás ami bearanyoz minden létezőt
rögtön elillan
az imént még láttad de pár pillanat múlva eltűnik a horizontról
még marasztalnád húzva az időt
valóban csak egy szempillantás
megállítanád
megőriznéd
lepréselnéd
le is rajzolnád
csak időzne még egy picit
végül ő rajzol körbe téged
magára húzza a hegyeket
hosszú csendekkel takarózik
narancsban izzó örömével még utoljára emlékeztet
milyen gyönyörűség élni

Forrás: a szerző

Blesak

u svakom popodnevu ima nešto tužnoga

to nije tako očigledno

ne može se odmah primetiti

samo kad je već raspalo

i delovi niz oluka se spuštaju

naboraju ogledalo jezerca u vrtu

tek krhotine svetla spašavaju

zastrašujuće je

uskoro je kraj

opet se nešto krasno završava

neko čudo

iz neprolaza jedan tren se gubi

ali kad bi se klonulosti potpuno predala

desi se nešto na što nisi spremna

stiže žarko željen ipak neželjen trenutak

težak rastanak

jedan blesak što postojanje zlatom obavija

te odmah i nestaje

malo pre još si osetila ali za koji čas isčezne sa horizonta

vreme odugovlačeći još bi ga zadržavala

ustvari samo je jedan treptaj

zaustavila bi

sačuvala bi

preparirala bi

još bi ga i nacrtala

samo da se još malo zadrži

na koncu on će te zaokružiti

na sebe brda navlači

dugačkim ćutanjima se pokriva

sa svojom narandžastom radošću poslednji put te podseća

krasno je živeti

Prevod: Fehér Illés

Hajnal Éva [Minden lépéssel] – [Svakim korakom]

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

[Minden lépéssel] Minden lépéssel közelebb jutok hozzád. ...néha távolabb.

[Svakim korakom] Svakim korakom tebi se približavam. ...kat-kad odmičem. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Hajnal_%C3%89va/%5BMinden_l%C3%A9p%C3%A9ssel%5D

Hajnal Éva Ücsörgő – Zastanak

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Ücsörgő

most csak úgy elücsörögnék
ebben a verőfényes alkonyatban
ebben a magamra rajzolt ragyogásban
ahol nincs semmi kétértelmű
ahol langy fény kering a megvénült fák vérereiben
és tékozlón szórja kincseit az ottfelejtett napsütés
mintha elakadt volna a lemez ahogy gyerekkoromban
mintha újrajátszaná nyári etűdjét egy zongorán a pillanat
és végigfutna az a fura-jó borzongás
itt ezen a bársony repkényen
mintha örökké elüldögélhetnék
ennek az ódon falnak támaszkodva
még akár be is csukhatnám a szemem egy-egy kis pillanatra
azt gondolván sohasem múlik el ez az édes remegés

Forrás: a szerző

Zastanak

sad bi tek tako zastala

u tom suncem obasjanom sutonu

u tom sama stvorenom blistanju

gde dvosmislenost ne postoji

gde u žilama ostarelih stabala blaga toplina kruži

i tamo zaboravljen sjaj sunca svoje blago rastrošno deli

kao da je još u doba mog detinjstva gramafonska ploča zapela

kao da tren na nekom klaviru ponovo svoju letnju etidu svira

i tu tog baršunastog bršljana

neka neobično prijatna jeza  preplavi

kao da bi na taj prastar zid naslonjeno

večno zastati mogla

još za koji tren čak bi i oči mogla sklopiti

smatrajući da je taj sladak drhtaj večan

Prevod: Fehér Illés

Hajnal Éva Ötvenedik – Pedeseti

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Ötvenedik

Hideg volt azon a régi napon.
Egyik lábamról a másikra álltam.
Akkoriban sosem volt meleg cipőm.
Talpammal recés ritmust rajzoltam a ropogó hóba.
Csak titokban néztem föl.
Fürkésző, sajnálkozó, kíváncsi pillantások feszültek a tátongó sír körül.
Együttérzésmorzsák.
Éhes cinegék csipegették fel őket a fagyos földről.
Aztán jött az a robaj, a cinegék felröppentek.
Rádobták a földet a koporsóra.
Ketten.
Talán nem tudták, hogy Édesapám fekszik ott.
Az is megeshet, hogy már nincs a koporsóban,
csak nem vettem észre, amikor elment... - ezt gondoltam.
A két lapát szeleteket hasított a hantokból.
Csak a munkájukat végezték.
Utána majd hazaindulnak, a családjuk várja őket.
Az a hang semmihez sem fogható.
Üvölteni akartam.
Akartam üvölteni.
Bent rekedt.
Amikor megszólalt a bányászinduló,
akkor sem értettem semmit.
Szerencse fel?
Hová?
Kinek a szerencséje?
Ilyen a bányász élete?
Milyen?

Az ötvenedik november
ma rozsdazubbonyban vacog.
Még dacol bennem a hétéves kisgyerek.
Lábammal mintát rajzolnék a hóba.
Már másmilyen a minta.

Forrás: a szerző

Pedeseti

Onog dana hladno je bilo.

Sa jedne na drugu nogu sam stala.

U to doba topla cipela mi je nepoznanica bila.

U svež sneg tabanima mrežast ritam crtala.

Pogled tek sam krišom dizala.

Širom otvoren grob su ispitivački, samilosni, radoznali pogledi okružili.

Mrvice saosećanja.

Sa smrznute zemlje su gladne senice brale.

Pa se tresak čulo i senice odletoše.

Na les zemlju bacili.

Dvojica.

Valjda nisu znali, tamo moj Otac leži.

I to je moguće, više nije u lesu,

samo nisam primetila, kad je otišao... – mislila sam.

Dve lopate su iz humki komade otkidale.

Samo posao obavljaju.

Posle kućama kreću, porodica ih čeka.

Onaj glas uporediti se ničim ne može.

Urlati sam htela.

Htela sam urlati.

U grlu mi je ostalo.

Ni kad su marš rudara svirali,

nisam ništa shvatila.

Sretno?

Kako?

Čija je sreća?

Takav je život rudara?

Kakav?

Pedeseti novembar

danas u kabanici rđe cvokota.

Sedmogodišnje dete još u meni prkosi.

U sneg bi nogama šare crtala.
Šare su sad drugačije.

Prevod: Fehér Illés

Hajnal Éva *** (van aki elmegy) – ***(neki odlaze)

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

***(van aki elmegy)1 van aki elmegy és mégis itt marad míg világ a világ

***(neki odlaze) neki odlaze ipak ovde ostaju sve dok je svet svet Prevod: Fehér Illés

¹Nyírfalvi Károly (1960 – 2017) emlékére

 U spomen Karolja Njirfalvija (1960 – 2017)

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1825141027803494&set=a.1385047408479527.1073741827.100009228427405&type=3&theater

Hajnal Éva hamvadó – dogorevanje

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

hamvadó inged alá rejtettél jó szorosan begomboltál rejtett gombolás vagyok szívzugodban hamvadok

dogorevanje ispod košulje si me sakrio pa čvrsto zakopčao skriveno zakopčavanje sam u prikrajku tvog srca dogorevam Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Hajnal Éva poros versike – prašnjava pesmica

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

poros versike lebbenő hajamba fénykoszorút fontam meztéláb-királylány sétáltam a porban

prašnjava pesmica u svoju lepršavu kosu venac od svetla plela bosonoga-princeza u prašini sam se vrtela Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=44473