B. Tomos Hajnal Poetica – Poetika – Poetica

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –

Poetica A költőt a kor szüli mint mindent mi képlékeny, mozgó és vérzékeny – mégis sarkára hág, felesel, szavába vág, szeretné hinni, hogy ő minden időé, a kortalan valóé, melyet naponta kiterít a papír boncasztalán mint sebész, szétszed, tetten ér, kimetsz, majd hátrahagy, csöppet másképp, csöppet szíve képére gyúrva.

Poetika Pesnika vek stvara kao sve što je plastičan prokrvljen je i pokretan – ipak usprotivi se, upada u reč, laje, voleo bi verovati da svakom vremenu pripada, bezvremenskoj stvarnosti, što svakog dana na stol za seciranje papira prostire poput hirurga raseče, na delu ga hvata, iseče, pa ostavi, nekako drukčije, nekako prema svom srcu oblikovano. Prevod: Fehér Illés

Molnár Imre: Átváltozás (I) – Preobražaj (I) – Transformation (I)

Poetica A költőt a kor szüli mint mindent mi képlékeny, mozgó és vérzékeny – mégis sarkára hág, felesel, szavába vág, szeretné hinni, hogy ő minden időé, a kortalan valóé, melyet naponta kiterít a papír boncasztalán mint sebész, szétszed, tetten ér, kimetsz, majd hátrahagy, csöppet másképp, csöppet szíve képére gyúrva.

Poetica Age of present spawns the poet, Akin to all things melding, Mobile, and exposed to bleeding, Even so, he steps on toes, Saucy, in his two cents throws, Believes in the pretense, He's part of every tense, Of ageless existence, Laid on display every day On the sheet's dissection table As a surgeon,  he dismembers, Spies red-handed, and he severs, Then abandons, Slightly altered, Slightly shaped after his own heart. Translated by Andrea Van Horn

Molnár Imre: Átváltozás (II) – Preobražaj (II) – Transformation (II)

Eörsi István Újabban – U zadnje vreme

Eörsi István

Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.

Molnár Imre: A lámpa szelleme (I) – Duh svetiljke (I)

Újabban zsendül bennem a gyanú, miszerint a látszat segítségével becsaptam magam, hetvenhárom évig úgy éltem, mintha nem érnék soha véget. Újabban mellém szegődött koromfekete éjben Leukémia asszony, neve után ítélve görög szépség, lantot pengető múzsaféleségnek képzelem el, ki fehér lepelbe bújtatja megejtő tagjait, barna haja a hátára omlik - a másik neve is szép, megnyerő hangzású, “Heveny”, ízt, csínt, tüzet ad a klasszikus zengésű női csábításnak – újabban liaisonom van a koromfekete éjben Leukémia Hevennyel, és nászunk gyümölcse ezúttal bennem érik. Új, lázas helyzet ez, mely most még megszokhatatlan, mint újdonság, sokat ígérő, mint távlat – miféle távlat? Hisz éppen a táv került a kétely kereszttüzébe – mint távlat csupa forró feszültség és jeges reménytelenség, mely tán újdonsággal kecsegtet - De miféle újdonsággal? Fennakadok e kérdés kampóján, kapálódzom, leszakadok róla, futok a frizsiderhez kikapom belőle a fokhagymás disznósajtot, Leukémia, drága, ne bánkódj, amiért az új szenzációkat – ameddig tehetem még - elegyítem a régi romlatlan örömökkel - minden más tekintetben tiéd az utolsó szó.

U zadnje vreme klija u meni sumnja prema kojoj pomoću utvare sam sebe prevario, sedamdesettri godine živeo tako kao da sam beskonačan. Nedavno tokom jedne garave noći pridružila mi se gospođa Leukemija, sudeći prema imenu Grčka lepotica, zamislio nju kao nekakvu muzu koja na lauti svira, koja belom skutom skriva čarobne udove, njene lokne na leđa padaju – i drugo njeno ime je lepo, očaravajući zvuči, „Akutna“, klasičnoj milozvučnoj ženskoj pomami ukus, okus, vatru daruje – u zadnje vreme u garnoj noći u tajnoj ljubavnoj vezi sam sa Leukemijom Akutnom i plod naše ljubavi ovog puta neće sazreti. Nova, grozničava situacija na koju za sada se ne mogu naviknuti, kao novina mnogo obećava, kao budućnost – kakva budućnost? Pa upravo je perspektiva stigla u unakrsnu vatru sumnje – kao perspektiva samo je vruća napetost i ledena beznadežnost koja možda sa novinom mami – Ali sa kakvom novinom? Zapinjem na čengelu tog pitanja, koprcam se, otkidam se, trčim do frižidera zgrabim belim lukom namazanu švarglu, Leukemijo draga ne tuguj zbog toga što nove senzacije – dokle god sam u mogućnosti – sa starim neiskvaranim radostima mešam – u svakom slučaju zadnja reč je tvoja. Prevod: Fehér Illés



Molnár Imre: A lámpa szelleme (II) – Duh svetiljke (II)

Stevan Raičković Kamena Uspavanka – Kő altató – Stone Lullaby

Stevan Raičković – Bista rad vajara Aleksandra Zarina

Neresnica kod Kučeva, 5. jul 1928. – Beograd, 6. maj 2007.

Kamena Uspavanka

Uspavajte se gde ste zatečeni
po svetu dobri, gorki, zaneseni,
vi ruke po travi, vi usta u seni,
vi zakrvavljeni i vi zaljubljeni,

zarastite u plav san kameni
vi živi, vi sutra ubijeni,
vi crne vode u beličastoj peni
i mostovi nad prazno izvijeni,

zaustavi se biljko i ne veni:
uspavajte se, ko kamen, neveni
uspavajte se tužni, umoreni,

poslednja ptico: mom liku se okreni
izgovori tiho ovo ime
i onda se u vazduhu skameni.

Molnár Imre: Átutazók – Prolaznici – Passengers

Kőaltató
 
Ahol éppen vagytok, ott aludjatok
ti jók, megkeseredettek, páratlanok,
ti, kik árnyat ajakkal, füvet kézzel tapogattok,
ti véresek és ti, kik szerelemesek vagytok,
 
ti élők, ti holnap meggyilkoltak,
ti fehéren habzó fekete mocsarak
és semmi felett ívelő hidak,
kék kőálomban leljetek nyugalmat,
 
növények, álljatok meg, ne sorvadjatok:
kő vagy körömvirágként szunnyadjatok
ti szomorúak, bágyadtak csak aludjatok,
 
utolsó madár: testemre nézz,
csendesen nevemen nevezz
és a légben kővé dermedj.
 
Köszönöm Pintér Tibornak ϯ a fordítás során nyújtott értékes kiegészítéseket.
Zahvaljujem se Tiboru Pinteru ϯ za dobivene korisne savete tokom prevođenja.
 
Fordította: Fehér Illés

Molnár Imre: Átváltozás – Preobražaj – Metamorphosis

Stone Lullaby

Sleep wherever you happen to be,

All you kind, bitter, inspired ones,

You hands in the grass, lips in the shade,

You who are bleeding, you who are in love. 

Heal into the blue dream of the stone,

You living, you tomorrow assassinated, 

You dark waters under the white foam

And bridges stretched over emptiness. 

Cease herb, do not wither, 

Sleep marigolds as the stone sleeps,

Sleep all you sad, all you weary ones, 

Last bird, turn toward me.

Softly say this name,

And turn to stone in the air.

                             Translated by Charles Simic