Faiz Softić Kolona – Embersor

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. - 

Kolona           Pobjeglim iz Sirije Znam. Dobro poznajem taj put. I ne smijem se zakleti da ja Ili neko iz kolone Koja se protezala od Bosne Do kraja Svijeta Nije zgazio mrava. Mrava iznad čijeg rasta Ljudi divljaju do besvijesti, Ili do umora. Znam, bježao sam i strah gnjilio Pod mojim pazuhom. Strah i stid - Od kuće rodne bježimo. Tražeći dom padamo u nepovrat. Sa mnom je išao pod ruku moj strah I šaptao mi uspavanku. Jer tamo – ko me čeka?! Ko će se smilovati da primi sve moje Patnje, Strepnje, Sve moje falinke I sve moje želje, Jer – živ sam, ili to želim biti. Stid me što bježim, I hulja što postah. Sve to znam i srce mi postaje bomba, bomba koja će me ubiti. Na nebu zvijezde Puće usnicama i zabezeknute šute. Da nismo utekli Oni bi nas ispratili Ili se na hiljadu načina dovijali Da nas nema. I nema nas. Evo nas u koloni sanjalačkoj Pred pendrecima, žicama, Pred pticama čiji se let kameni. Kako su ozeble ruke prazne! Milosti, dajte milosti.... Mrtva poručuju djeca dok ih more istura na obalu pješčanu. Ja nisam harfa Niti onaj zgaženi mrav A mogao sam biti ili ću biti. Mrav iznad čije visine divljamo. Ukorelu nosimo krv I svoje sjeme nosimo u neki nepoznati kraj, Sjeme iz kojega ćemo pronići, I biti suncokreti. Ako nam se smiluju...

Embersor           Szíriai menekülteknek Tudom. Azt az utat jól ismerem. És nem mernék megesküdni hogy én Vagy valaki  a Boszniától a Világ végéig húzódó Embersorból Hangyát nem gázolt. Az emberek által ájulásig Vagy haláláig gyötört Hangyát. Tudom, menekültem és a félelmet Hónom alatt tápláltam. Félelmet és szégyent – Szülőházunkból menekülünk. Hazát keresve visszautat nem hagyva. Velem együtt félelmem jött kézenfogva És altatódalt ő suttogott. Mert ott – ki vár?! Ki lesz az a kegyes, aki meghallgatja Szenvedésemet, Szorongásomat, Panaszaimat És kívánságaimat, Mert – élek, vagyis szeretnék. Mert menekülök, szégyellem És düdös, mert menekülő lettem. Mindent tudok és szívem bombává alakul, engem ölő bombává. Az égen a csillagok megrepedt ajkakkal, megdöbbenten hallgatnak. Ha nem szöktünk volna, Ők kísértek volna ki Vagy ki tudja milyen módon tesznek arról, Hogy ne legyünk. És nem vagyunk. Itt az álmodozó embersorban vagyunk, Gumibotok, Szögesdrótok, Kővé vált madarak Előtt. Hogy fáznak az üres kezek! Könyörüljetek, könyörüljetek… A tenger által homokparta dobott Halott gyerekek üzenik. Én nem vagyok hárfa Sem az eltaposott hangya, Pedig lehettem volna vagy lehetek még. Hangya, amelyen bosszúnkat kitöltjük. Az ismeretlenbe Makacsul visszük Vérünket és ivarsejtünket, Ivarsejtünket, amelyből Napraforgó lesz. Ha megkönyörülnek… Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 60-61. str.

Faiz Softić Besmrtnost – Halhatalanság

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Besmrtnost           Admiralu Mahiću Svi smo ti imali ponešto reći, Ko mi pametniji od tebe. A ti si pjevao – prije, tada i kasnije I pio lozu – otrov u otrov sipao, I opet pjevao. U okvir moga prozora Dolijeće jedna ptica šarenog perja I cvrkuće: Umro je Admiral, umro je Admiral, umro je Admiral, čovječe...! Skači i dozivaj, probudi ga! Nisam vjerovao, Admirale, Da ću te ovoliko voljeti, Da ćeš mi ovoliko nedostajati Kada te, napokon, život utjera u čahuru, Kada budeš govorio zemlji Umjesto Barbari, Koja, ko zna, da li je ikad i postojala Ili je i ona bila tvoja neispjevana pjesma. Admirale, jednom sam ti poslao deset eura Vjerujuć da ću te obradovati, I jesam, Ali izvini... Nećeš mi možda vjerovati Ali, toliko je i meni ostalo Tog hladnog jutra kada sam Na aerodromu u Luksemburgu Ispraćao našeg zajedničkog prijatelja I rekao mu: Molim te, daj ovo Admiralu, neka nazdravi – On to umije. Kako su puste ulice Sarajeva Sa kojih odlazi pjesnik Kroz kojega je tekao Asfalt sarajevski Kojim koračaju našminkane djevojke... Od ove ljute nesanice Dođe mi da krenem tvome kaburu I dozivam te sve dok iz njega ne izroni stih Koji će me ubijediti Da nisi umro, niti ćeš. Admirale, Sarajevo ne miče Ne brini – Čami Sarajevo i čeka te. I mi smo u njemu, i ti si u njemu, I sve one patnje su ostale U kutovima soba sarajevskih. I naši bogovi u Sarajevu: Jedan, dva, tri, sto hiljada i tri... Pitali smo se jednom - Zašto svi ne bi bili kupus Ili rajčica, Ili ona koza što brsti spasonosno bilje Kako bi nam zdravlje hudo namakla I svjetlost vratila u obraze? Jedan je Bog, Admirale - I neka bude Jedan! Ti to sada najbolje znaš! Sarajevo se danas obilato zaliva kišom. U kafani „Tito“ koju si majkom zvao Ulaze dječaci, zvijeraju okolo – Traže tvoje stihove, Admirale.... Gugutka na grani prašnjeve topole, Kraj tramvajske pruge, Viri u prozor tramvaja, Traži te, Admirale. Šta si joj obećao, pjesniče, Besmrtnost..?

Halhatatlanság           *Mahić Admirälnak Mindannyian szóltunk hozzád, Mi, akik bölcsebbek voltnk. Te meg daloltál – előtte, akkkor és később is És pálinkát ittál – mérget a méregbe öntöttél, És csak daloltál. Ablakpárkányomra Tarkatollú madár száll És csicsereg. Admiräl meghalt, Admiräl meghalt, emberek, Admiräl meghalt…! Ugorj és hívd, keltsd fel! Nem hittem, Admiräl, Hogy ennyire szeretlek, Hogy ennyire hiányzol, Most, mikor az élet hüvelybe szorított, És ezután Barbara helyett a földet szólítod, Aki, ki tudja, valaha is létezett-e, Vagy ő is csak egy el nem mondott versed. Admirälom, egyszer, remélve, megörülsz, Tíz eurót küldtem neked, Igaz, De bocsáss meg… Talán el sem hiszed, Azon a hideg reggelen A luxemburgi reptéren, Mikor közös barátunkat kísértem ki, Nekem is annyi maradt a zsebemben, És mondtam neki: Ezt add át Admirälnak, köszöntsön fel – Ő ért hozzá. Milyen kihaltak Szarajvó utcái Ahonnan elment a költő Amelyeken keresztül Szarajevói aszfalt folyt És mosolygós lányok sétáltak… Nem jön álom a szememre Legszívesebben hantodra indulnék És addig szólítgatnálak, míg egy feltörő sor Meg nem győzne, Nem haltál meg, nem is fogsz. Admiräl, Szarajevó nem mozdul Ne félj – Szarajevó gyötrődik és téged vár. És mi is ott vagyunk, és te is ott vagy, És minden gyötrelmünk A szarajevói szobák szegletében maradt. És szarajevói isteneink: Egy, kettő, három, százezer és három… Egyszer feltettük a kérdést – Miért ne lehetne mindenki káposzta Vagy paradicsom, Vagy épp a megmentő növényt legelő kecske Hogy a pokolból visszahozza egészségünket És arcunkra a méltóságot? Admiräl, egy az Isten – És legyen is Egy! Te ezt most legjobban tudod! Ma Szarajevót eső mossa. Az általad otthonnak tartott “Tito” kávézóban Gyerekek lézengenek – Admiräl, soraidat keresik… A villamossinek melletti Poros nyárfaágról A villamosba gerle kukucskál, Admiräl, téged keres. Miért ígértél neki, te költő, Halhatatlanságot…? *Mahić, Admiräl – szarajevói költő Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 126-128. str.

Faiz Softić Ilegalac – A törvényen kívüli

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Ilegalac Goni me vjetar Suh! Ujeda zjenice. Oko glave lastavica vije - Gnijezdo bi da svije Pod pazuhom mojim. Netačna mi je adresa Sat mi za svačijim vremenom Zaostaje. Netačan datum rođenja, Godine radnog staža Broj položenih ispita na fakultetu Koji je u ratu postao gomila ugaraka. Ne znam je li mi prva bila nevina Ili je vrištala u starhu od povratka Dok sam polupijan navaljivao Da uđem u sjećanje njeno. Budim se i pipam ben na obrazu Majka je govorila: To sam ti rodila Da budeš sretan kad porasteš. Odrastao sam Na betonu hladnom ko u samici ležim. Kad svane dan S kapom u ruci Od vjetra u vjetar bježim.

A törvényen kívüli Száraz szél Űz! Szemet maró. Köröttem fecske köröz – Hónom alatt Fészket rakna . Címem pontatlan Órám mindenünnen Késik. Pontatlan születésem időpontja, Munkaviszonyom, Sikeres vizsgáim száma, A háborúban mind üszökhalommá vált. Nem tudom, szűz volt-e az első Vagy a visszatérés félelmétől sikoltozott Míg félrészegen erőszakoskosan akartam Emlékezetébe vésni magam. Felébredve arcomom anyajegyemet babrálom Anyámtól hallottam: Így szültelek Hogy fenőve Szerencsés légy. Felnőttem Rideg elhagyatott betonon fekszem. Virradatkor Kalappal a kezemben Szélből szélbe menekülök. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 60-61. str.

Faiz Softić *** (Uzmi jednu dlaku) – *** (Végy egy szőrszálat)

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

*** Uzmi jednu dlaku ispod lijevog pazuha i posadi je gdje si mislio orah. Drugu, iz lijevog pazuha, posadi gdje si mislio trešnju. I tako redom: usij se u se. Kad pronikneš: lisje svijetom prospi. Skrivenog u kaleme smrt te neće naći. Zalud će njušiti basamake. Ko pseto izgladnjelo.

*** Végy egy szőrszálat  a bal hónaljad alól és ültesd el ahová diófát akartál. A másikat, a jobb hónod alólit, ültesd el ahová a cseresznyefát akartad. És így sorjában: magadat önmagadba ültesd el. Ha kikelsz: a leveleket szórd szét a világban. A halál az oltóvesszőben meg nem talál. A hágcsókat hiába szaglássza. Kiéhezett kutyaként. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Faiz Softić: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 17. str.

Faiz Softić Kriva voda – A víz a vétkes

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Kriva voda Zamisli, U Bosni ima gluho kolo I svirači gluhi. U Bosni ima gluha rjeka – Svoju pjesmu čuva za bezdane. Zamisli, U Bosni ima gluha ptica Čija pjesma gluha Alek zorom bježi uz mezarja. Kome Bosna, tome dosta. Zamisli, U Bosni imaju gluhe škole Zvonce gluho klati se na vjetru U paučini Ko glava moje majke U šamiji vječno. Zamisli, U Bosni imaju gluhe djevojke Koje su nekoć pjevale Sad pjesmu svoju čuvaju za gluhu svadbu Emire Bašić kojoj je sunce pocrnilo Na Jevrejskom devedeset treće. Kome Bosna, tome dosta. Zamisli, Iz rijeka bosanskih Noću iskaču bijesni konji I gluhom njiskom vidik zatvaraju. Zamisli, U Bosni imaju kosci Ogluhli od sirova mesa I zemlje nerodilje Krišom pojedene. Zamisli! Za sve je kriva Drina, voda kriva

A víz a vétkes Képzeld el, Boszniában süket a kóló És süketek a zenészek. Boszniában egy süket folyó is van – Énekét a mélységnek őrzi. Képzeld el, Boszniában egy süket madár is van Süket éneke Hajnalban a temetőbe menekül. Akinek Bosznia, annak elég. Képzeld el, Boszniában süket iskolák is vannak A pókhálóba font csengő Süketen cseng a szélben Mint édesanyám feje Időtlen főkötőjében. Képzeld el Boszniában süket lányok is vannak Akik egykor énekeltek Most éneküket Bašić Emira* süket esküvőjére őrzik aki elől a nap A zsidó-temetőben kilencvenháromban tűnt el. Akinek Bosznia, annak elég. Képzeld el, A boszniai folyókból Éjjel dühödt lovak ugrálnak ki És süket nyerítésükkel lezárják a láthatárt. Képzeld el, Boszniában A titokban fogyasztott nyers hústól És szikes földtől Megsüketült kaszások is vannak. Képzeld el! Mindezért a kanyargó Drina, a víz a vétkes. * Emira Bašić (Basity Emira) – a bosnyák katonaság tagja, 1993. 11. 27.-én a szarajevói zsidó temetőben, ütközetben, halt meg. Poszthumusz, 1995-ben  a legmagasabb rangú kitüntetésben részesítették - “Zlatni ljiljan” (Arany liliom). Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 97-98. str.

Faiz Softić Crno more – Fekete tenger

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Crno more Sine, sa prvim mrakom iznad naših kuća svake večeri mreška more                  crno do otrova. Na dnu njegovom kao zakletva hrđa motika koja je prvu brazdu zakopala ispod naše kuće. Progovoriš li jače, sine - podivljaće voda. Vrisneš li – dozvaćeš ajkule I sve što nosi glavu pseću. Ne ustaneš li rano, sine, pući će. Ne legnemo li na vakat progutat će nas vali crnoga mora. Olovom će se zalehemiti vrata i prozori. Svi ćemo biti crno more. Bićemo crno more ako i sve uradimo kako treba ako budemo govorili ako i budemo šutjeli ako i ne postanemo bićemo crno more.

Fekete tenger Fiam, sötétedéskor házunk felett minden este a méregtől átitatott fekete tenger lebeg. Mélyén fogadalomként az a kapa rozsdásodik mellyel házunk alatt az első barázdát ásta. Fiam, ha hangosabban szólsz – a víz megvadul. Ha kiáltasz – a cápákat És a kutyafejűeket hívod ide. Fiam, ha nem kelsz fel időben, megreped. Ha nem fekszünk le időben, a fekete tenger hullámai lenyelnek. Az ajtókat, ablakokat ólommal tömítik. Mindannyian fekete tengerré válunk. Fekete tengerré válunk ha mindent ahogy kell, úgy teszünk, ha megszólalunk, ha hallgatunk, ha nem is leszünk, fekete tengerré válunk. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 67. str

Faiz Softić Majčin skut – Anyám rokolyája

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Majčin skut Znam jedno mjesto malehno. Ali sigurno. Ni vjetra, ni grada, ni groma. Znam. Ni topova, ni ratova, ni bola. Tamo se raste. Ima jedno mjesto malehno. Samo da čučneš, da se primiriš, da majčin skut primirišeš - Spasen.

Anyám rokolyája Tudok egy helyet csipet. De veszélymentes. Se szél, se jég, se ménkő. Tudom. Se mordály, se csatározás, se megpróbáltatás. Ott cseperednek. Tudok egy helyet csipet. Csak térdelj le hogy megnyugodj, hogy anyád rokolyáját szagold – Megmenekülsz. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iz zbirke - Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 31. str.

Faiz Softić Ispisani dani – Papírra vetett sors

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Ispisani dani Ovdje svaka stopa zaudara mišomorom. Sezona crnih udovica neprolazna. Ova najezda skakavaca buha i komaraca – je li to nebeska kazna? Ovdje pauci mreže pletu po pragovima. Uzalud sebe troše ni muha se uhvatiti ne da, pobjegla iz svog leta. Plašila od glogovine čak i po jurtinama. Hoćemo živog čovjeka s konzervom na glavi kad vjetar pirne da svinje divlje bježe iz djeteline. Samo mah trepavice dijeli nas od postelje. U zemlju njireći ko u slovo sveto, ispisane čitamo dane, a zemlja ko zemlja laže oči zagledane.

Papírra vetett sors Itt minden lépésnek egérméregszaga van. Szakadatlan a fekete özvegyek korszaka. Ez a bolhák, sáskák és szúnyogok áradata – égből jövő dorgálás? Itt a pókok hálóikat a küszöbön szövik. Küszködésük oly meddő fogni legyeket sem lehet, mindahányan leléceltek. A csatavirágot is galagonya szőtte be. Konzervdobozzal a fején élő ember kell hogy a szél ha feltámad a vaddisznók a herésből takarodjanak. Egyetlen szempillamozzanat választ el a fekhelytől bennünket. A földre akár a szentírásra nyerítve olvassuk papírra vetett sorsunkat, a föld mint föld meg csalja a bámuló szemeket. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 25. str.